Viola Szandra

 

Egy cserép földhöz

 

Letömörödött föld,

még giliszta sem mozdít rajtad,

csak úgy juthatnál ki innét,

ha virággá növesztenéd magad.

De terméketlen vagy,

egy darab, mozgássérült anyag.

 

 

 

Rendet rakok

 

Szabályosítok,

teszek-veszek:

körben a zavar torlaszai,

sáramőba a szőnyegen..

gnóm kínjaim megpróbálom kimondható keserűséggé formálni..

elrugaszkodás, a tökéletes, légüres térig,

majd érkezés vissza a fülledt koszba térdig

fúrom bele lábamat,

de jó, egy kis meleg, penészes puhaság..

mászkálok, a levegő porhanyós szemcséi

csiszolják ki-be járó gondolataim,

koncentrálok,

de a szomszédból lopják a csöndemet,

hatalmasra nőtt zajok törnek át a falak értágulatain,

lüktetve kúsznak a lármaindák és

(újra) összegabalyítják napjaim.