Turczi István
A 121. genfi zsoltár
Paradicsomról szó sincs
egyidős velünk a megtöretés
körös-körül tiltó alma-paragrafusok
aktapöckölő illedelmes arkangyalok
hajbókoláshoz szoktatott büro-gráciák
gyanakvó kerub-tekintetek emésztő
tüzébe mártva megsemmisülten
összeránduló erezett kezek.
Oly kevés a közelség
a kikezdhetetlen hű szavak
és kívülről oly igen nehéz
megőrizni híven törvényeink
mert törvényeinkkel egyidős
a fájdalom és a megaláztatás
minden hamuból kikelve
mégis makacs lobbanás
minden hamuból kikelve
úrfelmutatás.
Az időtlen szenvedélyben
megkeseredett testünkre
kiütköznek öt sebből vérző
megátalkodottságaink –
Ezután másként lesz egészen
„Téged az Úr megőrizzen
lelkedet megmentse veszélytől
mostantól fogva mindörökké”
mint gyertyagyújtáskor
a közelgő éj szerteröppenő szilánkjai
szétmállik fogadkozásaink ostyateste.