Turczi István

 

                  A 121. genfi zsoltár

 

Paradicsomról szó sincs

egyidős velünk a megtöretés

körös-körül tiltó alma-paragrafusok

aktapöckölő illedelmes arkangyalok

hajbókoláshoz szoktatott büro-gráciák

gyanakvó kerub-tekintetek emésztő

tüzébe mártva megsemmisülten

összeránduló erezett kezek.

Oly kevés a közelség

a kikezdhetetlen hű szavak

és kívülről oly igen nehéz

megőrizni híven törvényeink

mert törvényeinkkel egyidős

a fájdalom és a megaláztatás

minden hamuból kikelve

mégis makacs lobbanás

minden hamuból kikelve

úrfelmutatás.

Az időtlen szenvedélyben

megkeseredett testünkre

kiütköznek öt sebből vérző

megátalkodottságaink

Ezután másként lesz egészen

„Téged az Úr megőrizzen

lelkedet megmentse veszélytől

mostantól fogva mindörökké”

 

mint gyertyagyújtáskor

a közelgő éj szerteröppenő szilánkjai

szétmállik fogadkozásaink ostyateste.