Szigeti Lajos

Horgászhely

Fél lábon megáll

sekélyesben a gázlómadár,

kárókatona lesben,

földbe gyökerezve,

mint vízparton a fák,

eget verő dörrenés

– elzúg egy vasmadár,

fény-védőháló nélkül

pár lependéklevél

halálugrásra készül,

kígyót rettent a béka

– fölfuvalkodik néha,

kotyog kikötött csónak,

lesőharcsa csobban,

tükörponty-villanás

jelzi, hogy van kapás,

amint egy közönséges

gyötrőszúnyog vért vesz.

Új esztendőre

Óév-búcsúztató

újévi fogadalom

– legújabb változat.

Ős-bűnből rossz szokás,

borgőzös káromkodás,

nincs tízparancsolat.

Sorsom elkönyvelem:

tartozik és követel,

amíg van áthozat.

Fegyver a golyóstoll,

fölmenti az utókor

némely írásomat.

Ki az?

Kit közérdek mozgat,

közjó rabszolgája,

szépség megszállottja,

munkapadja gálya,

hites igazmondó,

ki szent ügyért kiáll,

élharcos, zászlóbontó,

álruhás jó király,

álmai ura, tündér,

gondűző, léleklátó,

nagy szabadulóművész,

önjelölt megváltó,

varázsló, vátesz, táltos.

Virágos jókedv

Szép napvirág, völgycsillag,

futóindán fölhívlak,

szellőrózsa, jajrózsa,

nebáncsvirág-asszonyka,

pislog tátika, hunyor,

füles muskátli, gumós

kakascímer, tárnicska

oltár elé állítva,

illatozó iszalag,

büdöske, te kimaradsz,

békaszőlő, gyíkpohár

nem koccint, csak iddogál,

csodatölcsér, kürtike

fénykürt lenne, füstike,

csodabogyó, ördögszem –

édenkertbe költöztem.