Szabó
Digitális átállás
– Szokott televíziót nézni?
– Igen.
– Hány órát tévézik naponta?
– 18 órát.
– Hm. Nem gondolt még arra, hogy másra is fordíthatná a szabad idejét?
– Nekem nincs szabad időm.
Zselenyák Márton biztonsági őr volt Papír- és Irodaszer Üzlethálózatnál. Már évek óta ugyanabban a boltban teljesített szolgálatot és meglehetősen egyhangúnak találta a munkát, jóllehet kezdetben nagy elánnal vetette bele magát és barátai körében is igen büszke volt a megszerzett állásra. 48 éves elmúlt, egyedül élt egy másfél szobás lakótelepi lakásban. A munka egyhangúságát – a pénzrablók valahogyan elkerülték az üzletet – csak egy-egy sikeres kiárusítási akció lebonyolítása törte meg. Ilyenkor hatalmas feliratok kerültek a kirakatra, fiatal lányok és megtört nyugdíjasok szórólapokat osztogattak az üzlet előtti utcaszakaszon. Több értékes áru is bekerült a kínálatba, mint pl. a hidraulikus ceruzahegyező vagy az oroszlántorkú golyóstoll. Ez utóbbi rendkívül kelendő volt, mivel használójának a toll végén kialakított oroszlánfejbe kellett benyomni a mutatóujját, amennyiben írni akart a tollal. Különösen a gyerekek vásárolták ezt a kitűnő külföldi terméket, de a felnőttek is valami különös bizsergést éreztek a szívük táján, amikor az oroszlán torkába tolták az ujjukat. Zselenyák Mártont nem is annyira a munka egyhangúsága zavarta – többnyire a bejárati ajtó mellett állt és figyelt –, hanem az, hogy a hosszú ácsorgások következtében egyre gyakrabban fájt a lába.
Egy napon – munkahelyéről hazatérve – nagy formátumú borítékot talált a postaládájában. Némi izgalommal és meglepetéssel olvasta a levelet:
Tisztelt Zselenyák Úr!
Bizonyára Ön is értesült már arról, hogy néhány éven belül megszűnik az analóg földi sugárzású televíziós műsorszórás, és helyébe a digitális technológia lép.
A Pusmogi Arnold Alapítvány a szolgáltatók megbízásából széles körű és reprezentatív felmérésen alapuló tesztelést indított. A tesztelés célja az, hogy felmérjük a lakossági igényeket, illetve részt vegyünk egy összlakossági ízlés-háló kimunkálásában.
Munkahelyének Humánpolitikai Osztályával egyeztetve ezúton kérjük fel a közreműködésre egyéves időtartammal. Együttműködése esetén Alapítványunk folyósítja a kieső munkabérének megfelelő összeget, egy év letelte után pedig vállalata biztosítja további foglalkoztatását.
A munkaszerződés részletesen tartalmazza a munkavégzéssel kapcsolatos jogait és kötelességeit.
Pozitív válaszának
reményében, tisztelettel Hablagy
Zselenyák Márton egynapi vívódás után döntött és elfogadta a felkérést. Már másnap megjelent nála az Alapítvány két munkatársa, akik egyrészt elvégezték a szükséges technikai átalakításokat, másrészt pedig betanították a különböző űrlapok kitöltésére. Többek között egy számláló készüléket is elhelyeztek a tv előtt álló foteljába, amelyet pontosan, testsúlyának megfelelően állítottak be. Amint Zselenyák úr beleült a padlóhoz rögzített és a tv-készülék előtt álló fotelba, a számláló beindult és egyben be is kapcsolta a tv-t. Ez a technikai megoldás lehetetlenné tette, hogy a tesztelésben részt vevő egyén járassa a készüléket, közben pedig más dolgokkal foglalkozzon. A fotelból való felállás a tv-készülék automatikus kikapcsolását eredményezte. Az Alapítvány munkatársa hosszan fejtegette, hogy csakis a tökéletes munkafegyelem, az űrlapok és kérdőívek pontos kitöltése esetén fizetik ki a munkabérének megfelelő tiszteletdíjat. Az előírások bárminemű áthágása szerződésbontást eredményez.
Zselenyák úr kezdetben meglehetősen jól érezte magát a fotelban, tetszett neki az új típusú munka és a lábai is egyre kevésbé fájtak. Az előírások ugyan meglehetősen szigorúak voltak, és a napi l2 órás munkaidő is egy kicsit ijesztőnek tűnt. – Napi l2 óra remek szórakozás! – mondta egyik barátja, aki mindig is egy kicsit irigy volt rá.
A 463 csatornán a digitális átállás után közvetítendő programokat sugározták, hiszen a felmérés egyik fontos célja éppen az összlakossági ízlés-háló kimunkálása volt. A pár percesre tervezett hírműsorokat természetesen kihagyták, hiszen ezek a mindenkori aktualitásokkal foglalkoztak. A programok összeállításánál az volt a cél, hogy a nézők, az emberek szórakozzanak, kikapcsolódjanak, másnap feldobva érezzék magukat és alig várják, hogy újra a televízió elé ülhessenek. Úgy vélték, hogy erre a célra a sorozatok kínálkoznak a legalkalmasabbnak.
Zselenyák úr hozzákezdett a munkához. A négyes csatornán egy amerikai romantikus filmdrámát adtak. Élvezettel dugdosta tányérjáról szájába az előzőleg gondosan felvágott és megtisztított almaszeleteket. De nemsokára megszakították a filmet és a reklámok következtek. Egy undorítóan koszos WC tűnt fel a képernyőn, de rögtön egy csinos háziasszony feje is, aki bemutatta az egyetlen hatásos WC-lemosó szert. Zselenyák úr torkán megakadt az egyik almadarab. Csatornát váltott és egy szembesítőshow közepén találta magát. Közben lelkiismeretesen húzogatta a megfelelő táblázatokon a megfelelő strigulákat, illetve írta be a megítélése szerint adható érdemjegyeket. A szembesítőshowról csak akkor kapcsolt tovább, amikor a megcsalt és elhagyott feleség egy hirtelen mozdulattal letekerte hűtlen férje nemi szervét. A műsorvezető megpróbálta őket különválasztani, de ő is kapott egy nagy frászt a nőtől. A következő csatornán gyerekműsor ment, egy vírus- és sárkányölő program. Az amerikai ismeretterjesztő film a számítógépes ismereteket kapcsolta össze a gyermekeknek írt mesékkel. A három és hat év közöttieknek ajánlották.
Zselenyák úrnak szörföznie kellett, mivel az előírások szerint mindennap meghatározott számú tv-műsort kellett figyelemmel követnie, és bizony egy-egy adásra elég kevés idő maradt. Kezdetben azonban mindez még elég szórakoztatóan hatott rá: amerikai akciófilm, amerikai thriller, amerikai vígjáték, amerikai életrajzi film, amerikai horrorvígjáték és természetesen az amerikai westernek.
Másfél hónap elteltével Zselenyák Márton úgy érezte, hogy egyre gyakrabban fogja el valami kimondhatatlan depressziós érzés. Elhatározta, hogy elsősorban azokra a csatornákra fog rákapcsolni, amelyeken csak vidám filmeket adnak, és majd valahogy megkozmetikázza a kimutatásokat. Így fedezte fel az egyik adón azt a vígjátéksorozatot, amelynek főszereplője G. G. G. Eszement amerikai humorista volt, aki ráadásul még magyar gyökerekkel is rendelkezett. A sorozat már a 113. résznél tartott, amikor Zselenyák úr bekapcsolódott, de így is rendkívüli élvezetet és lazítást jelentettek számára a humorista grimaszai, gesztikulálásai, és a csodálatos nők, akik fel-feltűntek a sorozatban. Ezen a csatornán a reklámokat is némileg hozzáigazították a filmekhez. Alakformáló bodykat és unisex teniszzoknikat kínáltak atkaölő szőnyegtisztító porokkal együtt. Zselenyák úr hosszan elgondolkozott az unisex kifejezésen és egy kis zavar keletkezett az agytekervényeiben. Most akkor ki kivel? – tette fel a kérdést magának. De tovább kellett lépni a kapcsolóval, és máris egy sportközvetítésnél kötött ki. Ez tulajdonképpen egy jogi ismeretterjesztő műsor része volt. Az ökölvívó-mérkőzés befejeztével rögtön elindult a szakjogászok eszmecseréje. A vita tárgya egy régen húzódó peres ügy volt. Az egyik boxmeccs után ugyanis a vesztes fél feljelentette a győztest, mert az őt a mérkőzés alatt többször is megütötte. Zselenyák Márton nem tudta követni az okfejtést, csak arra emlékezett vissza később, hogy az egyik fél az Alkotmánybírósághoz fellebbezett.
Óvatosan és kissé félve, de visszakapcsolt arra a csatornára, amelyen a neves amerikai komikus, G. G. G. Eszement sorozata futott. A 176. rész következett, de előtte egy rendkívül szellemes reklám ment, amelyben virtuális macskatápot kínáltak nemcsak macskáknak, hanem papagájoknak és bohóchalaknak is. Nem volt hajlandó egy óra elteltével sem továbbkapcsolni, sőt benyomta a késleltetett lejátszás nyomógombját, és másnapra már huszonnegyedszer látta a G. G. G. Eszement-sorozat 176. részét.
Az Alapítvány központjában az említett napon bekapcsolt az ügyfélszegmens-kontroll készülék és jelezte, hogy Zselenyák Márton nem szabályszerűen végzi a munkáját. Két munkatárs azonnal kiszállt és megpróbálta eltávolítani őt a tv elől. Nem volt könnyű dolguk. Zselenyák egyszer azt kiabálta, hogy hang- és lángszórót akar a grillezéshez, azután egy buborékfújó készletet követelt magának, de végül megnyugodott és csak azt kérte, hogy visszavonulhasson egy dómsátorba, belebújjon egy múmiahálózsákba és feltehesse a Tahiti búvárszemüvegét. Ezek voltak az utolsó, tv előtt eltöltött nap legfontosabb reklámjai.
– Kezdjük elölről, Zselenyák úr! Neve?
– G. G. G. Eszement.
– Szokott televíziózni?
– Igen.
– Mit szeretne most legszívesebben csinálni?
– Televíziózni.