Pósa Zoltán

 

A debreceni nagytemplom előtt

 

Ablakom előtt

Sárgába öltözött

Duplafejű torony

Emberarcú templom

Istenképre formált

Lényekhez hasonló

Megváltó saruját

Nappal megoldozó

Alatta ébredtem

S ameddig lehetett

Előtte fociztunk

Hajnaltól estelig

A hatalmas grundon

Éberálmú régmúlt

Tovatűnt gyerekkor

Oda-visszatérő

Emlékmás életünk

Újra ismétlődik

Soha nem lesz vége

Mert amint véget ér

Mindig újra kezdjük

Fölrepülsz az égre

Visszatérsz a földre

Élted elejére

 

 

Búcsú Lignanótól

 

Belénk izzik a táj

Mint egydimenziós

Metszetbe, égetőn

Kitartón kotyognak

Konok esőcseppek

Mélán ütemezik

A percek ritmusát

Megtöltik az idő

Bugyrát ezerszínű

Öblök és lagúnák

Folyók és szigetek

Píneák, pálmafák

Eleven képével

Szelíden kegyetlen

Filmként távolodik minden – aztán vége

Elmaradó tárgyak

Viselik túlélő

Közönyös tanúként

Tegnapi ottlétünk

Elfogyó árnyait

Napi öröklétünk

Megnyirbált szárnyait

 

 

Öreg ember

 

öregedő ember

lelke mint a tenger

altában létezik

összekeveredik

élet és a halál

ide-oda járkál

egyszer csak ott marad

az élet elszalad

mostantól túlvilág

lesz örök otthona

hajlékony olajág

mennyei glória

illesse homlokát

leljen örök hazát

 

Segíts meg szerelmem

 

MÁRTÁNAK házassági évfordulónkra

 

A fiatal szeder

Feketén kiáltott

A véres földtekén

Naplementét látott

És megfeszíttetett

Kínzó szorongásunk

Fakó délkeresztjén

A gondolat

Miközben kiszárad

Üvöltésben torkod

 

Segíts meg szerelmem

Általad létezem

Éltem szomjúságom

 

 

 

Zarándoklat

 

Elindulsz keresni

Eltűnő múltadat

S leendő magadat

Megtalálod Isten

Jézus és Szentlélek

Örök háromságát

S az isteni Anya

Mária Virágát

 

 

Advent

 

Rám köszönt a reggel, borús várakozás

Után itt a remény, vérbő Luca-futás

Szelíd ördögűzés indítja el a fény

Felé sóvárgóknak menetét, égi lény

Istengyermek napja ím egyre közeleg

Karácsonyfaillat, vonzó jászolmeleg

Új testbe költözött már az ódon világ

A bűnök halálát hirdeti Napvilág

Adventi koszorú, csengő, karácsonyfa

Mostantól mindenki gyűljön egy alomba

Azt, ki velünk marad, várja örök élet

Aki kívül reked, lassan semmivé lesz