P. Papp Zoltán

Hallgató

Az idei Hallgató versenyre hallatlan sokan jelentkeztek. Az Év Hallgatója cím sokak számára vonzó kitörési lehetőségként kínálkozott, út a végső cél eléréséig, a teljes elhallgatáshoz. A mentorok sorra hallgatták a legváltozatosabb produkciókat. Egymást váltották a beszédes, bölcs, a sokat sejtető hallgatások, az alternatív hallgatók pedig kreatív módon hegyezték a fülüket. A vihar előtti csendben várakozók éppúgy felsorakoztak, mint a mélyalvásba vagy kómába merülők. Megmutatták a tehetségüket a hallgatási fogadalmat tett és a sírig hallgatók is. Néhány produkció hallatán a mentorok is teljesen elhalkultak, véleményüket csak a testbeszédtolmácsok közvetítették. Az igazi nagy hallgatók még nem hallatnak magukról, hallgatásba burkolódznak. A bemutatkozó kitárulkozásra csendlemezek hallgatásával készülnek, de az is lehet, hogy elhallgatják valódi céljaikat. Hallottunk olyanokról, akiknek már a hangszálaik is visszafejlődtek, mások pedig szó-, mondat- és vélemény-nyelő kurzusokra iratkoznak, első lépcsőben. Az előző évi győztes Hallgass címmel nagy sikerű CD-t adott ki, s rögvest bekerült a Hallhatatlanok Társaságába. A média hiába akarta elhallgatni az eseményt, már hallomás alapján is sokan kapcsolódtak az induló mozgalomhoz. A kitartó gyakorlás, az állhatatos hallgatás meghozza gyümölcsét és egyre több hallgatót vonz. Legutóbb a hallgatók nagy hazai doyenje a Magyar Akadémia Hallgatás Szekciójában tartott eleddig sosem hallott hatású előadást, Ahogy én hallgatok, nem hallgat úgy senki címmel. A rádió is közvetítette a hallatlanul érdekes előadást. Hatására a rádió azóta is hallgat. Hallgatni arany, vagyis akik még nem tették meg, hallgassanak el végre, s akkor aranyéletünk lesz az aranykorban. Hallgassanak rám, kedves hallgatóim, hallgassunk együtt. A csend gazdagít, erőt ad, bár az igazit még egyikünk sem hallgatta.