P. Papp Zoltán

Nem nem nem

Téveteg botorkálok

szenzoraim is ásítoznak

vak képsorok peregnek

az olykor felvillanó színes

pillanat-fotók árnyékában

néma magány hasogat

seregnyi szerelem igazolatlan

robogott el mellettem

süket éjszakák váltják

vak hajnalaim

irgalmatlan évek dárdái

sebeznek könyörgő pózba

égig érő szavakkal

oltalmat várva feloldódom

az egyedüllét királyvizében

a záptojásnak

nem adatik meg a csirkelét

nevén nevezni

szűkös világot

a nem létező bizonyosságot