P. Papp Zoltán

Hogyan mutatná be magát
húsz másodpercben?

Plakátszöveg a metróban

Akinek nincs humora, nagy bajban van: PPZ

1. személy

Hát, most egy kicsit borostás vagyok,

mert reggel nem találtam a borotvámat,

de meglesz, mindig előkerül valahonnan,

nos, magamról szólva azt tudnám mondani,

már többen tudtomra adták,

hogy túl sokat beszélek magamról,

de most összefoglalom a legfontosabbakat,

csak néhány szóval jellemezném magam,

könnyű lesz, mert már régóta foglalkozom

személyiségtesztekkel, így tömören fogalmazva,

lényegre törően tudom bemutatni, hogy ki is vagyok én,

mennyi időm van még?

Ugye nem telt le a húsz másodperc?

Letelt? Gondoltam, éppen azt akartam mondani…

Ja, ja, értem, értem.

2. személy

Attól függ, hogy mire kíváncsiak,

mert én a párbeszéd híve vagyok,

mert ugye, ha csak rám néznek,

mit látnak, na hagyjuk,

de ha meg is mozdulok,

esetleg még meg is szólalok,

a jó megfigyelő máris rengeteg információhoz jut,

nem beszélve arról, ha a rám kíváncsit beengedem az

intim szférámba, testközelbe, lehelet, illatok, továbbá

fontosak a kérdésekre adott gyors, pontos válaszok,

ezek egyszerűen lemeztelenítik a személyt,

kell-e még bármit is közölni, apropó,

hogy állunk az idővel? Letelt.

Látják, imádok beszélgetni, eszmét cserélni,

csak így ismerhetjük meg egymást.

3. személy

Álmom, az irodalmi kánon

már várrom, mégis oda vágyom,

izgalmat okoz az én toposz,

nem a szöveg csak a textus,

nemiség helyett szexus,

égi paradicsommártás,

folyvást paradigmaváltás,

párbeszéd, nem kis susmus,

társadalmi diskurzus,

így lehetünk nagyok.

Időn belül vagyok?