P. Papp Zoltán

Szinkron

Barbinek Péternek

A kiosztott, az elnyert,

megérdemelt,

ránk mért szerep,

pontos tempó, adagolt érzelem,

kimért indulat, rejtve is

tapintható mimika,

háttal is beszélő folytonos jelenlét,

lélegzettel foltozni az időt,

ha üres is a képmező,

elhitetni, hogy még pereg a film,

pedig a lámpák, kamerák

már rég kihunytak.

Ha én…

Ha én hívő lennék,

nem kellene kellék,

templom, füstköd, oltár,

boros poros lomtár.

Ha én hívő lennék,

báj-ájtatos szendék

félve kerülnének,

tűz a tiszta lélek.

Papok pirulnának,

látva puritánnak

a fénygazdag elmét,

ha én hívő lennék.

Angyali szárnyakon

örökkön álmodom,

nemlét, voltom emlék,

ha én hívő lennék.