Pósa Zoltán

Öreg ripacs

Végigjátszottam közepes iramban

Majd minden jelenést kettőzött alakban

Szeretném most végre arcomra formálni

Szerepeimet és nem csak idomulni

De egyre halványabb ez a késztetés is

Tűrhető alakban színpadra vajúdom

Amit egykor talán reám írt valaki

Ártatlanságommal együtt elvesztettem

Pályám delelőjén s nem leltem föl újra

Köszönts legalább te

Biztos révnek vélt vég-kikötő

Fanfárok nélkül csöndben

Még mielőtt megszólalnak

A finálét jelző gongok

És fölállnának mögém a társak

A tapsrendhez, ami után már

Nem vár rám többé új premier

Száguldás

Keresztre feszült kocsik az úton

Menekülők, kik maguk elől

Futnak az éjbe a gyorsasággal

Próbálnak minden percbe még több

Élményt sűrítve legyőzni

Most a halált és később újra meg újra

Fölé kerekedni a harcban

Melyben csak ideig-óráig győzhetsz

Előbb vagy utóbb rád tör a végső nagy vereség

Isten elhív mindörökre

Kör alakú völgyek zárnak

Össze rájuk szabott hegyet

Holt tavat rejt bércek öble

Fagyos vízben falu kékül

Jégpokollá terebélyül

Látogatják kísértetek

Előlük a havasokba

Rejtőzhetek

Szent bérc csúcsán

Nem lel rám

A Sátán ökle