Prokopp Mária


Prokop Péter (1919–2003),
a XX. századi magyar képzőművészet
európai jelentőségű egyénisége


Prokop Péter alkotó éveinek nagy részét, – 1957–1999 között, 42 évet – külföldön, főképpen Rómában töltötte. Ezekben az évtizedekben is, az 1949-ben leeresztett politikai „vasfüggöny” osztotta Európát két részre, ami egészen az 1980-as évekig szinte lehetetlenné tette az emberi és kulturális kapcsolatokat. Az ezer éven át fennállt eleven vérkeringés Kelet- és Nyugat-Európa között lebénult. Így a hazai művészeti élet gettóba került. A nyugat-európai művészekkel együtt a külföldön élő magyar művészek sem tarthattak kapcsolatot a szovjet fennhatóság alatt élő Magyar Népköztársaságban élő művészekkel. Így nem rendkívüli jelenség, hogy Prokop Péter művészete csak az utóbbi években, napjainkban kezd a magyar 20. századi festőművészet részévé válni. S ebben a folyamatban oroszlánrész illeti Csepel önkormányzatát, amely Erdei Kvasznay Éva festőművész-tanár kezdeményezésére élen jár Prokop Péter művészetének megismertetésében és elismertetésében.


Prokop Péter 1999-ben, amikor hazatért a kényszerű emigrációból, Csepelt választotta állandó lakhelyéül: a Kalocsai Iskolanővérek Szent József Otthonát. Prokop Péter már évekkel azelőtt is közreműködött a Csaba László jeles építészünk által tervezett pompás épület létrehozásában. Itt a második emelet egyik csendes kis szobáját választotta alkotóműhelyének és remeteéletének színhelyéül. Négy év adatott itt neki. Ezalatt rendületlenül alkotott, festett és írt, mivel a művészeteknek ezt a két ágát egyformán kedvelte. Örömmel tett eleget a kiállítási meghívásoknak, Csepelen s Budapest más részein, valamint vidéken is. Valamennyi kiállítása és könyvbemutatója nagy közönségsiker volt. Az emberek szerették, értették művészetét. Az országos képzőművészeti kritika azonban kevéssé figyelt fel rá. Ennek egyik oka Prokop Péter rendkívüli szerénysége volt.


2003-ban bekövetkezett halála óta lassan olvad a jég. Még a 2003. év végén megjelent a művészetét először összefoglalva bemutató művészettörténeti monográfia a Szegedi Tudományegyetem olasz tanszékének kiadásában, a Pál József professzor szerkesztette Magyar Emlékek Olaszországban sorozatban, e sorok írója tollából. Ez a kötet még a művésszel való megbeszéléssel készült, a kéziratot örömmel olvasta és helybenhagyta Prokop Péter. E kötet számára írta a függelékben közölt Önéletrajzát. A kötet tartalmazza az egyik kiemelkedő művészeti írását is Csontváry: Zarándoklás a Cédrushoz címmel, 1984-ből. Szerepel a kötetben Prokop Péter képei főbb gyűjteményeinek és könyveinek, valamint a 2003-ig rendezett kiállításainak és a művészetét ismertető irodalomnak a jegyzéke.


Prokop Péter életművének ebből az áttekintéséből és művészettörténeti méltatásából egyértelműen nyilvánvaló, hogy a 20. század magyar festészetének legnagyobbjai közé tartozik. Csontváry Kosztka Tivadar, Aba Novák Vilmos és Nagy Sándor monumentális művészetének méltó folytatója.


Festészeti tanulmányait – a kalocsai érseki szeminárium teológiai főiskola elvégzése és az 1942. március 25-i pappá szentelése után – Budapest (1945–49) és Róma (1957–60) Képzőművészeti Akadémiáin végezte. Legfőbb tanítómestere azonban – amint ezt ő maga vallotta – Róma volt, az emberiség 2000 éves kultúrájának lenyűgöző színtere, amelynek remekműveiből folyamatosan töltekezett a 42 évi római tartózkodása alatt. A kelták expresszív, lényegre szorítkozó szobrait éppen úgy csodálta, mint az ókeresztény bazilikák 5–13. századi monumentális mozaikjainak lélekbe markoló ábrázolásait vagy Fra Angelico és Botticelli lírai dekorativitását. Michelangelo mély drámaisága és Caravaggio kérlelhetetlen realizmusa, művészi ereje nagy tiszteletre késztette. Az európai művészet e csúcsai újra és újra megerősítették benne, hogy a művészet egyetlen feladata a TEREMTÉS, az „új szellemi valóság létrehozása, az átélt mély lelki élmény vizuális megjelenítése… A szellem erejének a rákényszerítése az anyagra. A műnek az egész emberiség sorsát magába kell zárnia és hordoznia.” „Anyaggal megjeleníteni az anyagot teremtő Isten világát, a Paradiso fénylő ragyogását, éltető melegét, ami nem a csillagok felett van, hanem bennünk él.”


Magyarországon az első országos elismerést 1950-ben nyerte Sükösd – kalocsai egyházmegye – templomának teljes freskódíszével. Ezt követően, a monumentális hazai művei közül kiemelkedik a Tata közeli Szend és a Sopron megyei Hegykő templomának freskódísze.

1957-ben tanára és mentora ösztönzésére Rómába, a Pápai Magyar Intézetbe távozott, ahol 1964-ig kapott otthont. Itt, a Római Magyar Akadémia kiállítótermeiben már 1957-ben kiállításon mutatkozott be, amelyet a római Képzőművészeti Akadémia professzora, Cipriano E. Oppo nyitott meg. Itt készítette 1958-ban az első monumentális római festészeti együttesét, az intézet kápolnájában. Ennek kiemelkedő művészeti híre nyomán kapott meghívást az USA magyar templomainak kifestésére: 1962–64: South Bend (Indiana), 1973: Toledo (Ohio). Itt készített művei nyomán meghívást kapott az akkor elhunyt Mestrovic szobrászművész intézetének vezetésére, de Prokop Péter visszavágyott Európába, Rómába, ahol tovább tökéletesítette művészetét. Római monumentális megbízásai közül kiemelkedik az 1965–67-ben az ő művészeti vezetésével létrejött Szent István Zarándokház (via del Casaletto, 481), és benne a pompás freskókkal, táblaképekkel és üvegablakokkal ékesített kápolna. További római fő műve a prima-Porta-i Santa Maria di Leuca-i nővérek nagyméretű modern templomának művészi kialakítása hatalmas szentélyfreskóval, üvegablakokkal és a liturgikus berendezés tervezésével.

Rómán kívül, Olaszországban készült monumentális megbízásai közül a legjelentősebb a Palestrina közeli Genazzano kegyhely 5×3 méteres üvegfala, amely Boldog Stefano Bellesini életét dicsőíti. 1970-ben és 1993-ban Fatima számára készített üvegablakokat és hatalmas mennyezeti mozaikképeket a híres Mária-kegyhely Szent István-kápolnájába, a kegyhely lelkésze, Kondor Lajos verbita szerzetes megbízásából.


Rómában készült képei közül a hazai templomokat ékesíti a Szent Ferenc Naphimnusza című nagyméretű oltárképe, amelyet szülővárosa főtemplomának, a Kalocsai Székesegyháznak ajándékozott 1986-ban. A Szent Erzsébet-triptichon Mélykút templomának oltárképe, s Kaskantyű templomának oltárképe az Eucharistia titkát jeleníti meg.


Prokop Péter 42 évi római tartózkodása alatt több ezer magas művészi színvonalú táblaképet is festett, amelyek nagy elismerésben részesültek Róma vezető művészettörténészei részéről, akik számos kiállításon mutatták be és jeles folyóiratokban megjelent kritikákban méltatták Prokop Péter művészetét. Ezek közül kiemelkednek az 1973-ban a Galleria Agostinianában és 1974-ben a Galleria Pignában rendezett római kiállítások, kerekasztal-konferenciával és gazdag sajtóval.

Táblaképeinek állandó kiállítása Rómában a Szent István Zarándokházban, Magyarországon, Kalocsán az Érseki Múzeumban és Csepelen, a Szent József Otthonban látható.


Prokop Péter művészetének egyetemes jelentőségére 2013-ban, Prokop Péter halálának 10. évfordulóján, több kiállítás hívta fel méltóképpen a figyelmet. Februárban Esztergomban, a ferences gimnáziumban kezdődött a fényes kiállítások sora. Majd folytatódott áprilisban Budapesten a Szent István-bazilika Lovagtermében rendezett életmű-kiállítással, és a csúcspontot a római bemutató képezte Róma nagy forgalmú főterén, a Piazza del Popolón lévő Galleria Agostinianában, a Vatikáni Magyar Nagykövetség szervezésében, az Olasz–Magyar Kulturális Évad keretében. E két kiállítás kurátora Vollnhofer Mária, a Vollnhofer ArtStudio vezetője és tulajdonosa volt. E két nagy kiállításhoz kapcsolódott még 2013-ban a Kalocsai Érseki Múzeum anyagából rendezett pompás kiállítás Kalocsán Lakatos Adél muzeológus szervezésében.


A római kiállításon 56 kép adott kitűnő keresztmetszetet Prokop Péter gazdag művészetéről, expresszív erejéről, dinamikus egyéniségéről. A képek a Szent István Ház és a Pápai Magyar Intézet gyűjteményéből származtak. A kiállítást Gianfranco Ravasi bíboros, a Pápai Kultúra Tanácsának elnöke levélben köszöntötte, kiemelve Prokop Péter művészetének jelentőségét a kortárs Európa képzőművészetében. A tárlatot Győriványi Gábor szentszéki nagykövetünk nyitotta meg, majd Németh László, a római Szent István Ház igazgatója mutatta be a művészt. A kiállításon dr. Prokopp Mária művészettörténész tartott tárlatvezetést.



Amint a bevezetőben említettem, 1999-től, Prokop Péter csepeli letelepedésétől kezdve, művészetének megismertetésében, jelentőségének elismertetésében kiemelt szerepe van Csepelnek, Erdei Éva festőművész, galériavezető és tulajdonos révén. A kiállítások mellett a legnagyobb jelentőségű tett az Erdei Éva által alapított Prokop Péter-díj létrehozása volt 2006-ban. A kuratórium elnöke Prokopp Mária, és a tagok, Filip Tamás, Ullrich Ágoston, Sárkány István, Erdei Éva. Évente adjuk ki a díjat – amelyet Erdei Éva által mintázott szárnyaló Angyal kisplasztika és emléklap képez – olyan jeles képzőművésznek vagy írónak, aki Prokop Péter művészi színvonalán és az ő szellemében alkot.

Az eddigi díjazottak:

KARÁTSON GÁBOR Kossuth-, Munkácsy- és József Attila-díjas festőművész, író és műfordító, aki magas színvonalú művészetét rendíthetetlen jellemű emberi helytállással, hazafisággal bontakoztatta ki.

CZIGÁNY GYÖRGY költő és zenetudós, jeles munkásságának vezérfonala az erkölcs fensége.

SOMOGYI GYŐZŐ festő- és grafikusművész, aki kiemelkedő színvonalon jeleníti meg a magyarság történetének értékeit. 2012-ben Kossuth-díjat kapott.

SZAKOLCZAY LAJOS irodalomtörténész, művészeti író, kritikus, aki a magyar irodalom és kortárs képzőművészet terén – így Prokop Péter írói, művészi elismertetése terén is – sokoldalú, értékes munkásságot fejtett ki.

VASADI PÉTER költő, író, aki több évtized óta kiemelkedő keresztény szellemiségű munkásságáért kapta a Prokop-díjat. 2012-ben Kossuth-díjat is kapott..

PUSKÁS LÁSZLÓ festőművész, író, görög katolikus pap, aki az országhatárokon is átívelő tevékenységével a keresztény magyar nemzet egységét erősíti.

DR. SZABÓ FERENC S.J. jezsuita író, költő, a magyar és a világirodalom nemzetközi hírű tudósa, a Vatikáni Rádió magyar adásának évtizedeken át szerkesztője, valamint a „Távlatok” szerkesztője, Prokop Péter költőtársa és méltatója.

TÓTH SÁNDOR József Attila-díjas költő, főiskolai tanár, irodalomtörténész, Prokop Péter művész-társa.


A csepeli önkormányzat 2013-ban Prokop Péter-emlékévet tartott, amely során a Nagy Imre Művelődési Központ előtt fát ültettek Prokop Péter tiszteletére, rajzversenyt hirdettek az iskolásoknak, stb.


Prokop Péter munkássága fáklyafény a 20. század művészetének útvesztőiben, amely az évek múlásával egyre jobban világít. Jelzi az igazi művészet egyetlen feladatát: „az örök értékek, az Igaz, a Jó és a Szép megjelenítése, mély átélésből!”

A festményben „Fénybe mártott színek mögött rendkívüli világ szívdobogása lüktet…

Kit elfogott a fénykéve, azt nem érdekli többé, mi van a sötétben (…) Bárcsak lobbanna egy lámpányi szikra a sötétben botorkáló, reménytelen szívünk kétségeire!”

A művészet tehát szakrális tevékenység: a Szép eszközeivel bemutatott áldozat1 – vallja Prokop Péter. S így folytatja: „A Szépségen átcsillantott isteni szolgálat így lesz hivatás.” A művész feladata prófétai küldetés. „A művész meglátja a motívumban, a jelenségben az igazgató Értelmet, amelyből előállott Minden. S megláttatja ezt másokkal is. A művészet hódolat a mérhetetlen kozmosz végtelen Művészének!”

Spirituális töltésem sugallja alkotó fantáziámat.2 (…) A belém ágyazott apostol a serkendője a művészetemnek.3 (…) A pap és a festő úgy csavarodik egybe bennem, mint egybefont két gyapjúszál, elválaszthatatlanul. Másik kedvenc hasonlatom, a Duna és a Tisza összeölelkezése. Mindkettő gazdagodik, állandóan kapnak egymástól” – vallotta.

Csontváry mágikus világképe, prófétai látomása, expresszív művészeti ereje, amellyel meg akarta változtatni a világot, nagy revelációt jelentett Prokop Péter számára. „Csontváry megragadta a természet mögött settenkedő világértelmet…” „A Cédrus roppant dinamikával tör fölfelé. (…) Az ágaiból föltartóztathatatlanul árad szét az energia. Diadalmas életerő. Nagyobb a hegyeknél. Mögéje törpül a Libanon havas hegylánca. Háromszög koronája időn és téren túli rend. Az összeölelkező két törzs a lombban ülő madárral a háromságból fakadó egység. Történés nélküli, örök létezés. Ez a cédrus él. Lélegzik. A kozmoszból elénk lépő, megelevenedett kinyilatkoztatás. Én vagyok, aki vagyok. Az Abszolútum” – írta a kitűnő Csontváry-tanulmányában.

1 Prokop Péter: Csontváry – Zarándoklás a Cédrushoz, 1984, in: Prokopp Mária: Prokop Péter, Szeged, Szegedi Tudományegyetem, Olasz tanszék, 2003, 112.

2 Prokop Péter: Sziromszállingó, Budapest, 1997, 302.

3 Prokop Péter: Cseppkőbarlang, Budapest, 1991, 129.