Petőcz András

 

Dedikáció

 

Tudom, hogy jó szót sem kapok.

Tudom, hogy semmi esélyem.

Ismeretlen Úrnak dedikálom

szerény életmű-töredékem.

 

Mint szélütött, ha mosdatásra vár,

lesem a nővért, ki tisztába tesz.

Fölényes, kedves a szépséges halál,

s könyvespolcának mélyére helyez.

 

Ajándék az is! Szinte izgató.

Elérkezik az utolsó injekció:

megsápadt arcom újabb arcot ölt,

dicsőség annak, ki csak szóval ölt,

 

még inkább annnak, ki a mérgeket

széteső magamnak maga adta meg.