Petőcz
András
Dedikáció
Tudom, hogy jó szót sem kapok.
Tudom, hogy semmi esélyem.
Ismeretlen Úrnak dedikálom
szerény életmű-töredékem.
Mint szélütött, ha mosdatásra vár,
lesem a nővért, ki tisztába tesz.
Fölényes, kedves a szépséges halál,
s könyvespolcának mélyére helyez.
Ajándék az is! Szinte izgató.
Elérkezik az utolsó injekció:
megsápadt arcom újabb arcot ölt,
dicsőség annak, ki csak szóval ölt,
még inkább annnak, ki a mérgeket
széteső magamnak maga adta meg.