Az ember komédiája
Madách-parafrázis
Tíz színben
(részletek)
Első szín: Rózsaszín
Kertészek kara
Dicsőség az Úrnak, imádó ének,
a rózsák már vérben égnek,
fényüktől a gyertyák könnyre fakadnak,
eljött az ideje az aggnak,
nem matat tovább művén az Úr,
betöltve már az űr, ímé a zűr.
AZ ÚR
Kész a nagy kesze-kusza,
forogjon a gép, nosza,
hadd lám, jer, főkertészem,
add rám dicskoronám.
És ez így jó,
de itt ez hittipró kókler,
megint kétkedsz, Mutyifer?
Mutyifer
Szabadságosdit játszatsz az emberrel,
szabálykönyv nélküli végzettel,
de ehhez a szegény agya gyagya.
Mértékvesztést mutat,
minek az a haláltudat,
tévely aggkori ésszel.
Második szín: Érett paradicsom vagy alma, vagyis pírszín
NARRÁTOR
Férfi s bordája élettársak,
nekiesnek a tudásfának.
Nem is éhesek, csak
noszogatva kell az alma.
Az Úron túlnő Mutyifer hatalma,
vagy csak hagyta, s így akarta?
E fát nem védte Kerub kardja.
Harmadik szín: Külszín
NARRÁTOR
Szülnek gyereket, árut,
két ilyen bárgyút,
hisz önnön fölfalójukat gyártják,
család és tulajdon kukáját.
Hajléktalan, de igen szapora,
porhüvelyben nő hímpora.
Ádáz s Éca
faggatja Mutyifert: mi végre
a kurta gyönyör, e röpnyi létke?
S a briganti
jövőbe enged pillantni,
hull a bűbájpára,
mágiát hint a párra,
így nem lesz sokkoló
a holnapkukkoló.
Negyedik szín: Terepszín
NARRÁTOR
Góg és Magóg fia vagyok,
így a Demagóg makog,
amerre a nép, mindig arra lép,
hol balra, hol jobbra ment,
végcélja a Parlament,
hol annyi honatya
karriervonata
gallyra ment.
Mutyifer
Látod, Ádáz,
az Úr így dádáz!
Lám, a köz java kézen-közt tűnik,
mint eszmék, erények hűlt helye,
a szabadság Danton-szelleme,
fekete lyukként űrlik.
Csak ügyes zsebek dagadnak,
tudomány, szerelem tán többet adhat?
Ötödik szín: Kocsiszín
PARKOLÓŐRÖK KARA
Car, car mennyi car,
a sok mobil tétlen áll,
menne, de merre,
se honja, se útja,
s a benzinre se futja.
Mégis mennyi örömet okoz
a kerekes doboz,
hisz lehet szerelni, mosni,
bilincselni, tréler-lopni,
ha fizetlen vagy tilosban parkol,
vizsgáztatni eredet- és parkolástanból.
MUTYIFER
A nép hobbiból tömegközlekedne,
ha gyomrosra, tűsarkasra, könyökösre,
fejelősre, bélbűzösre szottyanna kedve.
De dívik már a civil űrutasság,
a modern velocipéd-világözön.
Vagy járj gyalog, intelligens tornacipőd
célba
visz, vízen, tűzön, ködön.
Hatodik szín: Felszín (feltöltés alatt)
Hetedik szín: Tejszín (hígítás alatt)
Nyolcadik szín: Hangszín (csiszolás alatt)
Kilencedik szín: Füstszín (tisztítás alatt)
Tizedik szín: Játékszín
Mutyifer
Vedd az én példám,
legfontosabb a reklám,
így figyelnek rám.
Az vagy, mit eszel,
vigyázz, mit veszel,
nem minden szar szer etet,
de a kény szert s a rend szert
reggel, este bevedd.
AZ ÚR
Jól szólsz, Mutyifer,
kísérd kacska útjain
az embert s a kétkedőket.
Tanítsd kettőködésre, így
bicsaklik nyelve,
s az elme nem ketté,
de kettővé hasad.
Figurázd, röhögd, fogd a hasad,
talán felismeri a dőre vágyakat.
Ádáz és Éca,
ez ám a tréfa,
önmagán ki jól kacag,
könnyen kocog a célig,
ahol azt remélik,
oda vágytak,
majd elhalón mondják:
megint átvágtak.
ÁDÁZ
Mutasd, Uram, utam,
szédít a végtelen,
bennem az értelem gagyog,
bugyuta híved vagyok,
tégy belátásod szerint,
ha akarod körözök megint.
AZ ÚR
Én vagyok az út,
le is út, fel is út,
térj meg immár,
mondottam, ember, tűrj, hisz kínra kín jár.