Oláh András

bizonytalan idő

csak lapozgatom a megbarnult időt

rezesbanda harsog valahol távol

nem nyafogok – nincs bennem semmi gőg:

másik színpadról figyelem halálom

díszszázad menetel: vesztésre állok

két vágy közt sok a mulasztott alkalom

– voltam hiába: vert a sors vagy áldott? –

magamat immár kívülről hallgatom

akár egy makacs kapucsengőt s félek…

mint züllött vágyra gyorsan ható mérget

magamba iszlak: van pulzusom – élek –

kocsmapultig üldöz a szajha végzet

monoton léptek koppannak a járdán

s mint beteg szív ritmusa: elhalnak árván

nincs bocsánat

voltunk olvadó hó s szilánkra tört üveg

szánalmas szavunkat senki sem érti meg

csak foltozott kabátjában vezeklő Urunk

– mint forgatagban a csönd: úgy pusztultunk

karcos üveg mögött arctalan a bánat

elkergettelek: számodra nincs bocsánat

a lámpa zöldre váltott – folyhat a küzdelem –

mint széllel az esőcsepp úgy harcolsz velem