Nagy Dorka

 

Játékszere vagyok a versnek

 

Játékszere vagyok a versnek,

ágyban mozgást nyögő, buta rugó.

Keretben lötyögő ablak,

amin a szél dobol.

 

Most már megtarthatsz magadnak.

Vigyázhatsz rám.

Örök menekvésben elbújó

titkomat kibonthatod.

 

Tiszta, forró kád vízzel fogadlak.

Pihenhet elhasznált, rabszolga tested.

Levetkőzöl még és átölellek.

Kedves, te mindig változó.