Nagy
Dorka
Játékszere vagyok a versnek
Játékszere vagyok a versnek,
ágyban mozgást nyögő, buta rugó.
Keretben lötyögő ablak,
amin a szél dobol.
Most már megtarthatsz magadnak.
Vigyázhatsz rám.
Örök menekvésben elbújó
titkomat kibonthatod.
Tiszta, forró kád vízzel fogadlak.
Pihenhet elhasznált, rabszolga tested.
Levetkőzöl még és átölellek.
Kedves, te mindig változó.