Lengyel Géza

 

                   Memento gyanánt

 

Mint vendég gyerek, az udvari homokozóból

csúsztattam zsebembe hermészi gonddal

ezt a négy-öt centis buldogot,

színre lila, ólomüveg kutyát.

Tetszett végtelenül, de míg hazavittem,

egyre nehezült,

  súlya a lelkemet nyomta.

Emlékszem, forrt bennem a szándék,

  kidobom vonatomból,

vagy hazaérve visszaküldöm a postán.

Hatvanöt éve mementó –

itt van a vitrin legtetején.

Vélné bárki dicsekvésnek, de

hidd, való a szavam;

Hermész messze kerül azóta,

lantjával se csábít el soha már!