Kicsi Sándor András

A kerekített számlálásról

Dávid király nevéhez fűződik a népszámlálás (2Sám 24, 1–9), valamint az állandó hadsereg létrehozása (2Sám 23, 24–39; 27, 1–15; 1Krón 11, 26–47). Mindkettő eredménye így összegeztetett: „És beadá Joáb a megszámlált népnek számát a királynak; és Izráelben nyolcszázezer erős fegyverfogható férfi, és Júda nemzetségében ötszázezer férfiú vala” (2Sám 23, 9).

Dávidnál a fő szempont a hadrafoghatóság volt, s ennek adatait adta meg Joáb kikerekítve. Bűnéül már eleve a számlálás tényét fel szokás róni a pszichoanalitikusoknál, mondván: tudat alatti halálkívánságok voltak mögötte (Wagner 1946: 74–75). Mindenesetre a szervezett hadseregeket máig kerek számokkal igyekeznek kezelni: feltölteni és leszerelni.

A kerek számok jelentősége az újszövetségi példázatokban is felismerhető, például Lukácsnál a száz juhról és a tíz drakhmáról szólókban (Lk 15). A bibliai hagyomány máig töretlen: az érvényes zsidó istentisztelethez – legalábbis némely közösségben – tíz jelen lévő férfi kell.

Magának a kerek számnak tehát a létezése meglehetősen régi és folyamatos, tudományos felfedezése azonban elsősorban néhány XIX. század végi és XX. századi nyelvésznek köszönhető (Erdmann 1900: 17, Lotz 1976: 57–60, 380, Noreen 1923: 211, Öhman 1951: 11–5, 1973: 309–311, Simonyi 1903: 31). Ami fontos és érdekes: még a mi kultúránkban sem okvetlen a tizes számrendszer az alapja a kerekítésnek (sok esetben például a tucat), s egészen bonyolult, nehezen átlátható képet kapunk különböző kultúrák és nyelvek összevetésekor.

A számok kerekítésének jelenségét folyamatosan újra és újra felfedezik, például a médiakutatás oldaláról Marshall McLuhan (1965: 106–118), illetve a nyelvészeti meghatározatlanság vizsgálójaként Joanna Channell (1994).

Bizonyos nyelvekben és kultúrákban értelmetlen kerek számokról beszélni, mert némelyikben egyszerűen nincs számnév, másokban pedig oly kevés lexikalizált számnév van, hogy nem váltak ki közülük a kerek számok. Ezek kitüntetése nyilvánvalóan adott – tízes, tizenkettes, húszas alapú, kevert stb. – számrendszerektől függ. A mi kultúránk kerek számai körében érdemes megkülönböztetni a tökéletesen kerek (tíz, száz, ezer…) és félkerek (öt, huszonöt, ötven…) számokat. Ugyanakkor léteznek rejtetteb rendszerek is, például a tucattal való számolás, különböző csapatjátékok résztvevőinek száma stb.

A tíznek és a tucatnak mint ideálisan kerek számnak a versengésére számos példa található. Magyarországon a tojást tízesével, az USA-ban tizenkettesével árulják, azaz ennyit tesznek egyszerre egy dobozba. Az I. világháborúról szóló legmulatságosabb regényből való az alábbi idézet:

„Bretschneider szemében felcsillant a remény, de csak ennyit mondott:

– Tíz fekete zászló leng Konopištěn.

– Tizenkettőnek kéne ott lenni – mondta Švejk, miután felhajtotta a sörét.

– Mért gondolja, hogy tizenkettőnek? – kérdezte Bretschneider.

– Azért, hogy kilegyen a tucat, az kerek szám, és tucatjával mindent olcsóbban adnak – felelte Švejk” (Hašek 1973: 14).

A rendszerváltás (kb. 1989–1990) idején és után Magyarországon évekig ismételgették az egyre meghatározatlanabbá és megfoghatatlanabbá váló „(az elmúlt) negyven év”-et, majd olykor (1956-ra visszautalva) „huszonöt év”-et. Sokak körében kedves és elgondolkodtató játék nosztalgiával felidézni, hogy a százforintos árat mikor hagyta el egy doboz cigaretta, egy kiló kenyér, egy liter tej, egy villamosjegy (buszjegy, BKV-jegy), egy üveg sör, s korábban a tízforintos ár elhagyásakor ugyanez volt-e a sorrend? Az idősebbek hálás vitatémája, hogy mikor vették ki a forgalomból a két-, majd az ötfillérest, mikor tűnt el végleg a fillér, s élénken lehet tárgyalni, találgatni arról, bonyolult inflációkalkulációk segítségével, hogy mikor lesz száz forint egy doboz gyufa, vagy addigra pedig már euró lesz. Ami Kelet-Európát illeti, itt a rendszerváltozást az egyszerűbb emberek gyakran csak mint a banik, fillérek, groszyk, halérok, kopejkák, parák, pfennigek, sztotinkák eltűnésének korszakát élték meg.

Külön példaként érdemes megemlíteni a budapesti tömegközlekedés árainak fejlődését, forintban kifejezve:

villamosjegy buszjegy

1965. június 1-jétől 1 1,50

1985. február 1-jétől 2 3

1989. február 1-jétől 5 6

1990. február 1-jétől 8 10

1991. március 1-jétől 12 15

(A villamos-, metró- és trolijegyek egy árban voltak; ugyanakkor hasonló arányok létezhettek a villamos- és buszvezetők bérezése között is.) 1992. március 1-jén vezették be az egységes vonaljegyet (25 Ft), amelynek ára legközelebb csak 1995. március 1-jén emelkedett (30 Ft). Az ekkori antiinflációs siker az azóta is folyamatosan főpolgármester Demszky Gábor és a BKV nem nagy dicsőségére a vonaljegy árának 2004. őszi 170 forintos, 2006. őszi 185 forintos, 2008. őszi 270 forintos árával tűnt el. (Kerek összeget, mégpedig száz forintot ért 2001. január 1-jétől az év végéig.) A legkülönbözőbb intézményekben szorgosan kalkulálják az újabb eredményeket, alighanem szigorúan fölfelé, s immár euróalapon. Időközben megjelentek a jegyautomaták egyre fejlődő, de a kerek összegeket töretlenül kedvelő típusai, melyek a pénzösszegek visszaadásakor éppúgy igyekeznek hajthatatlanok lenni, mint feltörőikkel szemben.

A kerek számok jelentősége a magyar nyelvben némely szó kiterjesztett jelentését, sőt normatív használatát illetően is érdekes. Például az arany szó egyik mellékjelentése ‘ötven’, mégpedig az aranylakodalom ‘a házasság 50. évfordulója’, az aranymise ‘a pappá szentelés 50. évfordulója’, az aranydiploma ‘az egyetemi diploma megszerzésének 50. évfordulója’ szókban. A tudományos műnyelvben a hegy és a domb szók használatát is kerek szám határozza meg. 400 méterig domb, fölötte hegy a hivatalos magyar megnevezés a földrajzi műnyelvben, s ilyen értelemben nem hegy se a budai Gellért-hegy (235 méter), se a miskolci Avas (232 méter).

A politikai hatalom centralizálásához, az egységes, helyhez kötött kultusz megteremtéséhez tehát legalább Dávid óta szükség van kerek számokra. Neki nagy érdemeként szokás említeni a frigyládának Jeruzsálembe vitetését (2Sám 6, 1–19), amely a templom felépítése után a Szentek Szentjében nyert elhelyezést. Ide a főpap is csak egy évben egy alkalommal, az engesztelés napján léphetett be. Ez a nap, a tisri (a bibliai zsidó időszámítás hetedik, a mai zsinagógai gyakorlat első hónapja, kb. szeptember–október) tizedik napja, a jóm ha-kipúrim, amikor a templomban imádkoznak és böjtölnek. A frigyládában őrizték a törvénytáblákat, melyek 12 (6 + 6) topahnyi (tenyérnyi) helyet foglaltak el, s a szóbeli hagyomány szerint teljesen kitöltötték a belsejét. Maguk a törvénytáblák is 6×6 topah méretűek voltak – látnivalóan itt a világi kerek számok kerüléséről, esetleg gyakorlati okokról volt szó.

Dávid világi hatalmát ezredekre és századokra alapozta. Például a frigyláda Jeruzsálembe vivése előtt az ezredek és századok fejeivel tanácskozott (1Krón 13, 1), majd vele Izraelnek „színe”, kereken harmincezer ember tartott (2Sám 6, 1).

Irodalom

Channell, Joanna: Vague Language. Oxford: Oxford University Press 1994.

Erdmann, Karl Otto: Die Bedeutung des Wortes. Leipzig: H. Haessel 1900¹, 1925⁴.

Hašek, Jaroslav: Švejk. Egy derék katona kalandjai a világháborúban. Fordította Réz Ádám. Bp.: Európa, Bratislava: Madách 1973.

Lotz János: Szonettkoszorú a nyelvről. Bp.: Gondolat 1976.

McLuhan, Marshall: Understanding Media. The Extensions of Man. New York, etc.: McGraw-Hill Paperback 1965.

Noreen, Adolf: Einführung in die wissenschaftliche Betrachtung der Sprache. Übersetzung von Hans Pollak. Halle (Saale): Max Niemeyer 1923.

Öhman, Suzanne: Wortinhalt und Weltbild. Stockholm: P. A. Norstedt och Söner 1951.

– : „Sprachliche Feldtheorie.” In: Lothar Schmidt, hrsg.: Wortfeldforschung. Zur Geschichte und Theorie des sprachlichen Feldes. Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft 1973: 288–317.

Simonyi Zsigmond: A magyar szórend. Bp.: Athenaeum 1903.

Wagner Lilla: A lélektani antropológia vázlata különös tekintettel a számfogalom lelki fejlődés menetére. Bp.: Antiqua Rt. 1946.