Kicsi Sándor András

Frájer

Egy adott nyelv köznyelvén élősködő csoportnyelveknek általában léteznek folyamatosan megújuló elitváltozatai, s ezekből, még az argóból is némelykor, egy-egy szó köznyelvivé válik, egy presztízsben jelentősebb nyelvváltozatból érkező jövevényszóként jelenik meg (Szerdahelyi 1995, 37–39.). A magyarban és több kelet- és közép-európai nyelvben is jelen levő frájer a tolvajvilágból kirekesztő terminus, olyasféle, mint a goj ’nem zsidó’, gádzsó ’nem cigány’. A magyar köznyelvből egyelőre hiányzó, de az argóban máig élő „freier: úri ember, nem a tolvajvilághoz tartozó, a meglopandó áldozat” (Szirmay 1924, 25, néhány további említése: Bárczi 1980, 258., Hatvany 1971, 424.; Hatvany Lajos 1927-es hazatérése után került börtönbe). Fazakas István heterogén forrásokból összeállított „ó- és új argószótárában” ez áll: „frejer – 1. barát, társ 2. nem bűnöző személy 3. meglopandó, becsapandó áldozat, balek; német Freier: kérő, lovag, gavallér” (1991, 116.). A frájer, frejer szokásos poliszémiája ’nem bűnöző személy’, azaz ’hiszékeny, rászedhető ember’ (Timár & Fazakas 2003, 72., Szabó 2008, 106.). Ami a magyar nyelvjárásokat illeti, Nyíregyházán frajer ’lány kedvese, szerelme’ (Márkus 1943, 181., ÚMTSz 2: 525., Gerstner 1997, 109–110.).

Az anyaországon kívüli nyelvváltozatokban a frajer és frájer a Sztalin és Sztálin kettősséghez foghatóan két változatban is jelen van, mindenütt közvetve a németből, talán némi jenisch (úti német) és jiddis (talán frait, frailech ’boldog’, freint ’barát, úr’) kiegészítéssel, közvetlenül a nemzeti nyelvből, mindenütt némi rosszalló, durva, bizalmas árnyalattal, hangulattal. A frajer a Felvidéken (a szlovákból), a Kárpátalján (az oroszból, ukránból), a Vajdaságban (a szerbből) ’vakmerő, nagyhangú, fiatal férfi, vagány’, Horvátországban (a horvátból) inkább csak ’fiatal férfi, hapsi, pasi’. A frájer a Muravidéken (a szlovénből) és az Őrvidéken ’utcai kéjelgő szolgáltatást igénybe vevő férfi; szoknyapecér, kurvahajcsár’, a Muravidéken meg egyszerűen ’fiatal férfi, hapsi, pasi’, Erdélyben pedig ’hiszékeny, naiv ember, mafla, balek’ (Péntek et al. 2004, 74.). Lanstyák István szerint a Felvidéken, a Kárpátalján és a Vajdaságban frajer ’vakmerő, beképzelt, nagyhangú, kötekedő fiatal férfi’, Horvátországban inkább csak frajer ’fiatal férfi’ (2006, 74., 2009, 21.), Tallóson viszont külön a szlovákból frajër ’kötekedő, öntelt személy, szoknyahajcsár, ficsúr, gavallér’ (Gágyor 2003, 138.).

A románban fraier ’balek, pali, vesztes, mások által kihasználható, rászedhető’. A román nyelvbeli használatában már köznyelvi szintre emelkedett, és a Vmecher szóval alkot ellentétpárt (Benő, szerk., 2009, 87.). A szó a románba és az erdélyi magyarba a Temesvár központú bánáti sváb tolvajnyelvből került, talán megint csak némi jenisch és jiddis kiegészítéssel. A bánáti svábban már létezett a Freier (’ein Betrug ausersehenes Opfer’) vs. Schmecker (tulajdonképpen, eredetileg: ’finom ízlésű ember’, tolvajnyelvben kifejlődve már inkább ’dörzsölt alak, minden hájjal megkent gazember’) ellentétpár, miként megvolt a magyarországi bizalmas nyelvből is ismert Schraz és Troger is (Wolf 1984, 129.).

Az oroszból és annak is börtönvilágából az Alekszandr Szolzsenyicin által is említett blatnoj vs. frájer szembeállítás (Kovács & Strés 1994, 20.) másik eleme is régóta ismert a magyarból. A blatnoj szó és a magyar egykor tolvajnyelvi, ma szinte általánosan használt blatt ’kártya’ egyaránt a német Blatt ’levél, lap’ szóra vezethető vissza. A blatnoj ’céhbeli tolvaj’ a sajátos, sok szempontból archaikus szervezetű és erkölcsű orosz alvilág, a tolvajtársadalom tagja. Az orosz szlengben (argóban) frajer ’ember, férfi; szerető, hapsi; buta ember, pancser; nem bűnöző, áldozat; megbízhatatlan, simlis’ (Fenyvesi 2001, 466.), ám a blatnoj sajátos poliszémiával nemcsak ’hivatásos, köztörvényes bűnöző’, hanem ’protekciós, csókos, vezetőnek, azaz nacsalnyiknak járó’ (Fenyves 2001, 44.). A blatnoj merőben szokatlan, ellentétére fordított meghatározása található egy a szovjet lágervilágban töltött időket idéző, vitatott hitelességű beszámolóban: „Másként gondolkodók, kik mindennap életük, szabadságuk kockára tételével küzdenek a zsarnokság igazságtalanságaival szemben” (Csikós 1989, 247.).

Irodalom

Bárczi Géza: A magyar nyelv múltja és jelene, Bp., Gondolat, 1980

Benő Attila, szerk.: Román–magyar kulturális szótár, Sepsiszentgyörgy, Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, 2009

Csikós György: Sztrájk a pokolban, Bp., Hálózat, 1989

Fazakas István: Jasszok, zsarók, cafkavágók. Életképek a vagányvilágból, ó- és új argószótár, Bp., Fekete Sas, 1991

Fenyvesi István: Orosz–magyar és magyar–orosz szlengszótár, Bp., Syca, 2001

Gágyor József: Tallósi szótár, Pozsony/Bratislava, Madách–Posonium, 1: A–K 2003, 2: L–Zs 2004

Gerstner Károly: „Tájszóetimológiák”, in: Kiss Gábor & Zaicz Gábor, szerk.: Szavak – nevek – szótárak. Írások Kiss Lajos 75. születésnapjára, Bp., A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, 1997, 105–112.

Hatvany Lajos: Emberek és könyvek, szerk. Belia György, Bp., Szépirodalmi, 1971

Kicsi Sándor András: „Akiknél a frájer már köznyelvi”, Holmi 23 (2011) 9, 1196–98.

Kovács Ákos, Sztrés Erzsébet, Szergej Vasziljev (fotó), Dancig Baldajev (rajz): Az orosz tolvajvilág művészete, Bp., Pesti Szalon, 1994

Lanstyák István: Nyelvből nyelvbe. Tanulmányok a szókölcsönzésről, kódváltásról és fordításról, Pozsony, Kalligram, 2006

– : „A sajátos határon túli magyar szókincs változatosságának dialektális, regiszterbeli, időbeli és stilisztikai aspektusáról”, in: Borbély Anna et al., szerk.: Nyelvideológiák, attitűdök és sztereotípiák, Bp.–Dunaszerdahely–Nyitra, MTA Nyelvtudományi Intézet – Gramma Nyelvi Iroda – Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kar, Bp., Tinta, 2009, 18–24.

Márkus Mihály: A bokortanyák népe, Bp., A Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem Magyarságtudományi Intézete, 1943 (Tanya, falu, mezőváros 3.)

Péntek János et. al.: „A határon kívüli idegen szavak, lexikális elemek adattára”, in: Papp György, szerk.: Mi ilyen nyelvben élünk. Nyelvszociológiai és korpuszvizsgálati tanulmányok, Szabadka, Magyarságkutató Tudományos Társaság, 2004

Szabó Edina: A magyar börtönszleng szótára, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2008

Szerdahelyi István: Irodalomelméleti enciklopédia, Bp., Eötvös József Könyvkiadó, 1995

Szirmay István: A magyar tolvajnyelv szótára, Bp., Béta Irodalmi Rt., 1924

Timár György & Fazakas István: Szleng-szó-szedet, Bp., Fekete Sas, 2003

ÚMTsz B. Lőrinczy Éva, szerk.: Új magyar tájszótár, Bp., Akadémiai, 1: A–D 1979, 2: E–J 1988, 3: K–M 1992, 4: N–S 2002, 5: Sz–Zs 2010

Wolf, Johann: Banater deutsche Mundartenkunde, Bukarest, Kriterion, 1987