Kicsi Sándor András

 

A disznó madár

 

Nemcsak hogy a disznót nem tartják számon a madarak között, hanem asszociációik is messze elkerülik egymást. A 2004–2006 között 10–14 évesek körében végzett egyválaszos szóasszociációs vizsgálatok során arra az eredményre jutottak, hogy 198 írott hívószó közül a disznó a barát, éhes, enni, falu, fej, harag, nehéz, termelés szókra (Lengyel 2008: 379), a madár az alak, ember, erdő, év, gyümölcs, hang, hangos, keserű, kicsi, láb, lát, magas, meglát, ország, sárga, szabad, szár, szék szókra érkezett válaszul (Lengyel 2008: 446). Disznó és madár között tehát nem könnyű összefüggést találni, de a magyar népnyelvből példa a székelyföldi tájszó madár ’a sonkának való disznólábból kivett inas hús, amely megsütve verébhús-ízű’ (Szinnyei 1893: 1379), továbbá a fajtanév fecskehasú disznó ’göndör szőrű disznófajta, a hasa fekete és fehér’ (Kun 1993: 17; a fecskehasú máshonnan is ismert, de nem kifejezetten disznóra).

Erdélyi János írta 1851-ben: „Disznó jelképe annak, mi éktelen, dísztelen, különben szinte falánk; cigány szerint »ha szárnya volna, legjobb madár lenne«, melyet a magyar együtt vall vele, mondván, hogy a »disznóhús mindennek jó«. Így a többiek is” (1986: 156).

Egyetlen tekintély állította explicite, hogy a disznó madár, s róla érdemes röviden megemlékeni. Ambrose Gwinett Bierce (1842. június 24. Horge Cave Creeek, Ch.–1914? Mexikó) amerikai (USA) író, publicista, költő katonai iskolába járt. Az északiak oldalán részt vett a polgárháborúban. Újságíró volt San Franciscóban és Angliában. 1913-ban Mexikóba ment, ahol valószínűleg a következő évben nyomtalanul eltűnt. Kiterjedt munkásságából főleg a polgárháborút felelevenítő 10-15 elbeszélése bizonyult leginkább maradandónak. Ezek a poénszerű végkifejletű, hátborzongatóan provokatív horrortörténetek sajátos módon ötvözik az intellektuális humort, gúnyt és pesszimista cinizmust; gyakran szólnak abnormitásról, patologikus lelkiállapotokról és a halál borzalmairól. The Devil’s Dictionary (’Az ördög szótára’, 1911) című művének korábbi változata a The Cynic’s Word Book (’Cinikus szójegyzék’, 1906) volt.

Bierce ördögi szótárában ez áll: „disznó [Hog] (fn.) Madár, mely étvágya egyetemességéről híres, és a mi étvágyunk egyetemességét is szemlélteti. A mohamedánok és a zsidók a disznót nem tekintik tápláléknak, de tisztelik finom szokásait, szép tollazata és dallamos hangja miatt. Főleg dalos madárként becsülik nagyra; amikor kalitkában zengő hangon énekel, állítólag egyszerre két ember szemébe is könnyeket csal.

E madárka tudományos neve Porcus Rockefelleri. Nem Mr. Rockefeller fedezte fel a disznót, de a hasonlóság okán ezt neki tulajdonítják” (2003: 44; angolul 1993: 51).

Bierce-nek a zsidó és mohamedán étkezési szokásokra való utalása megérdemel egy pontosítást. A jeles angol antropológus, Edmund Leach szerint, az emberi közösségek a környezetükben előforduló ehető dolgoknak csak egy töredékét minősítik potenciális tápláléknak. Ezen ehető dolgok nagyjából három kategóriába sorolhatók: (1) ételként elismert és a szokásos étrendben szereplő dolgok, (2) olyan potenciális ételek, amelyek tiltva vannak vagy esetleg különleges körülmények között fogyaszthatók, (3) olyan tulajdonképpen fogyasztható dolgok, amelyek szóba se jöhetnek étel gyanánt (1964: 31). A második és harmadik kategória közti (gyakran elmosódó) különbség érzékeltetésére Leach (1964: 32) a következő példát hozza: a zsidók tiltják a disznó fogyasztását, mondván, „a disznó étel, de aki zsidó, nem eszi”, az angolok (és magyarok) viszont másképp gondolkoznak a kutyáról, „a kutya nem étel”.

Újabban rabbinikus tekintélyek nem is említik a disznóhús tiltását, hanem egyszerűen felsorolják az ehető (kóser) háziállatokat, mégpedig hármat: szarvasmarha, birka, kecske (például Wagschal 2000: 34). A kulturális antropológiában azonban – részben Leachet követve – továbbra is teoretikus spekulációk hálás témája a disznóhús tiltása a zsidóknál. Mary Douglas szerint a zsidók számára a disznó azért tisztátalan állat, mert az Ószövetség szavai szerint taxonómiai rendellenesség volt: a normális háziállatokhoz hasonlóan hasított patájú, ám más hasított patájúaktól eltérően nem kérődzik. Douglas revideálva korábbi nézeteit újabban azt fejtette ki, hogy a „Többszörös szennyezés ódiumát hordozza. Először azért szennyez, mert nem sorolható a patások közé. Másodszor azért, mert dögevő. Harmadszor azért, mert a nem izraeliták tápláléknak (feltehetően kiváló minőségű sertéshúsként) tenyésztik” (2003: 313).

Német nyelvterületen a szárnyas disznó (geflügeltes Schwein) a mi kéményseprőnkhöz hasonló szilveszteri figura, termékenységjelkép. Az angolban a disznók repülése több szólásban is szerepet kap: ’sohanapján’ értelemben használatos a when the pigs begin to fly ’amikor a disznók repülni kezdenek’ szólás; a XIX. századi skót if a pig had wings he might fly ’ha a disznónak szárnya lenne, repülhetne’ kifejezés arra utal, hogy nem ér semmit az olyan állítás, amelynek az igazsága vagy megvalósulása valószínűtlen, teljesíthetetlen feltételtől függ; ’történnek még csodák’ értelemben használatos a pigs might fly ’lehetséges, hogy a disznók röpülnek’ fordulat (Ammer 1999: 86, Forgács 2005: 43).

 

Irodalom

Ammer, Christine: Cool Cats, Top Dogs and Other Beasty Expressions, Boston & New York: Houghton Mifflin, 1999

Bierce, Ambrose: The Devil’s Dictionary, New York, Dover, 1993

–: Ördögi kislexikon, fordította Greskovits Endre, Bp., Eri, 2003

Douglas, Mary: Rejtett jelentések, fordította Berényi Gábor, Bp., Osiris, 2003

Erdélyi János: Válogatott művei, szerk. T. Erdélyi Ilona, Bp., Szépirodalmi, 1986

Forgács Tamás: „Állati” szólások és közmondások. A felfuvalkodott békától a szomszéd tehenéig, Bp., Akadémiai, 2005

Kun József: Fekete-Körös-völgyi magyar tájszavak és magyar szavak a dél-bihari román nyelvjárásban, Bp., ELTE Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárási Tanszéke, MTA Nyelvtudományi Intézete, 1993

Leach, Edmund: „Anthropological aspects of language: Animal categories and verbal abuse”, In: Eric H. Lenneberg, ed.: New Directions in the Study of Language, Cambridge, Mass.: The M. I. T. Press 1964, 23–63.

Lengyel Zsolt: Magyar Asszociációs Normák Enciklopédiája I., Bp., TINTA, 2008 (Segédkönyvek a Nyelvészet Tanulmányozásához 87.)

Szinnyei József: Magyar tájszótár, Bp., Hornyánszky 1: A–Ny 1893, 2: O–Zs 1901

Wagschal, Rabbi S.: Gyakorlati útmutató a kásruszhoz. Zsidó étkezési törvények, fordította Yeshaya P. Balog, London, Yeshiva Yad Halevi, 2000