Kiss Dénes
Bankos idő
Ezekben a bankos napokban
megint a tankokra gondolok
a pénz tatár hadseregére
mert van rosszabb a véres
nyomorult háborúnál is
a szégyenletes koldús béke
ami elszegényít kiszolgáltat
és nincsen mód visszavágni
könyörtelenek a bankok
s állni kell ha térden is állni
tehetetlenül átkozódva
utolsó szó jogán jajongani
megszégyenült pofozott arccal
és hiábavalóan kiabálni
Félálomban
A legjobb verseket
éjjel félálomban írom
amikor nincs hozzá
tollam se papírom
de zúdulnak elő
egymás után a sorok
és pattognak sűrűn
az ideg-ostorok
s végigvágnak álmon
eszméleten agyon
akár a szélütést
érzem ezt magamon
majd leszállnak lohadva
és fekszem csak bénán
gondolatok roncsán
szétzúzott halmazán
míg köröttem a sötét
az eszmélés üszke
körüllükteti szívem
nagy szédítő tánccal
csattog néma táncdal
s ocsúdás rozsdálló
és ködös maradéka
települ rám lassan
éjbe merült háló
s attól leszek béna
kínnal forgolódom
vaksi virradatban
hajnali veríték
lucskában fürödve
úszom vergődve át
az ébredés hínáros
és hűvös nagy tavát
Ősrokonságok
Vérevett mezők téli arcán
áttetszik roppant messzeségből
a jégkorszak a távoli rokon
Hirtelen didergés fog el
Szívdobajomba kapaszkodom
Az egek sápadtsága is ősi
Beláthatatlan fényévek mögül
világlik billegő gyertyafény
Játszom örök árokpartokon
elsüllyedt utcák makadámkövén
Gondolok apára anyára
Lelencei voltak a teremtésnek
Hogy miért vannak a világon
nem tudták és sosem kérdezték
s hogy mire való Bach és az ének
Dideregtet a jégkorszakok
távoli rokonsága e mostani tél
De érzem ős szívdobaj éltet
Galaxisok tüzeiből való sikoly
ez a magára hagyatott élet
Versharang félreverése
Viszi söpri és sodorja
bár nem ügye nem is dolga
Viszi viszi az idő amit érnék
s lehettem volna érték
s aki lehetnék messze fújja
csillagkavicsos kopár síkra
hegyfokra völgybe alagútba
mintha az volna az útja
sivár köves egesedése
jegesült éke kemény kékje
túlhordott magzatisága
embrió- vagy emberábra
púpos verscsöndek nyögése
szűzi viselősség vége
lehetetlenség túlhordása
mintha lehetne fenség
az emberben valahára
De nem! Viszi söpri
és e tájról elsodorja
mindeneken túlra hordja
ez a tatár idő-horda
s lehetne a nagy lét maga
az Isten leheletének
fölragyogó domborzata
és a csipkés templomtorony
mészkő hörgése zsivaja
Mintha lenne ez volna
a jelenések csipkebokra
Ám az itt a dolgok dolga
a lehetőt legyilkolja
s a hazát is csecsemővé
ráncossá és aggastyánná
kínozza és nyomorítsa