Lance Henson

(sz. 1944, Oklahoma) Csejen, Oglala sziú költő

Egyedüllét

egy hideg éjjelen

elfelejtettem születésem történetét

elfelejtettem az álom hosszú ujjait

a nevek varázsát

egyedül megyek

először is bocsánatot kérek

a széltől

Nappali dal

talán vasárnap

mához hasonlóan

magányos harang hangja alatt

talán az év legfényesebb hóesésekor

vagy ősszel

amíg a levelek utolsó ruháikba öltöznek

valaki lefekszik

vérében érzi az éneklő szelet

amit napjaiban

csupán egy alkalommal

tapasztalt

amikor a por megállt a reszkető úton

és a tükörbe nézett

A Chadwik vendéglőben

ökörszem-leheletű az ég színe

másnapos vörös felhők

van esőre esély

és az otthon, földút a talp alatt

tu fu és li po nem

bocsátottak meg semmit

és nem ébredtek részegen semmilyen hold alatt

és a búvármadár folytonos

éneke

a rózsa saját szignáljára

vár

reggel a pók elkapott egy legyet

ahol vagy vagyok

vagy nem vagyok

a tizenkettes mérföldhöz közel

nagyszüleimnek

néha a szív nyitott mezőkre tekint

és látja magát visszatérni

narancsszín szemfedél a nap

mély zümmögésű fák

a kertben

északi szél fúj a kukorica száraz kórója felett

madarak gyűlnek össze

összekaristolják a visszhangzó lépéseket

a neved

sötét tollá változott

akinek egy csillag énekel

favágás norrishoz közel, oklahomában
robbie és lesa mcmurtry farmján

szürke gém repül tova

szárnyai eggyé válnak a

merev téli fák ágaival

bátyám fejszéjével vágok fát ma reggel

egy vörös fenyő szegélyére emelem

egy csapásra simán kettéhasad

a hang átível egy tavacska vizén

és egy köröttem keringő körben oszlik szét

végezvén halomba rakom a fát

erős gyantaillat terjeng a levegőben

apró tölgyfadarabot emelek a számhoz

és miközben rágom az édes kemény szívet

keletnek fordulok

az új nap ködében

kérek valamit a széltől

valami fényeset és tisztát

hogy előrevigyem

és hogy magam mögött hagyjam

Gyukics Gábor fordításai