Gergely Ágnes

 

Hajnal Anna

 

A jóság volt a foglalkozása. Tudott adni, meghívni, meghallgatni. Azt hiszem, a terített asztalnál érezte magát a legotthonosabban, a vendégei között. Vacsora után mindig felolvasott az új verseiből. Élete végén ezek majdnem mind gyászversek voltak, gyászzokogások elvesztett társáért:

 

Halálzenéjű jéglehek

szólalnak szellem fuvolán

fütyülve vinnyogó szelek

jégklarinéton, oboán,

ki énekel?

jég-Áriel?

felfújt pofával trombitál

a láthatatlan jéghalál.

    (Téli napforduló)

 

Amikor eljöttünk tőle, mintha koncerten lettünk volna. Imre, a férje, Keszi Imre fiatalon zenetörténésznek tanult, amellett rézkarcélességű novellákat írt (egyik legjobb kötetének címe A várakozók lakomája), míg el nem kezdett kritikákat írni, jeges, kíméletlen hangú kritikákat. Anna nem érzékelte a rosszat, ha mégis, akkor elvontan. Nem tudta, mi az: bántani. Haláláig őrizte az ártatlanságát. Egyszer kórházban voltam, és nagyon féltem a másnapi vizsgálattól. Este Anna behozta egy gyerekversét, amelyben a varázslót úgy hívták: Nem félsz-Kibirod. Ez a varázsló ő maga volt.

Versei beleágyazódtak a nagyobb természetbe. Egzotikus fákról beszélt, virágokról, rigókról, szelekről, hullámtarajról, a dinoszaurusz csontjairól, pusztító szökőárról, mérgezett vizekről, tengerbe ömlő olajról, a félelmében mindent elrontó emberről – ezt a rosszat, a természet rombolását, ezt érzékelte. „Anna néném szereti a kutyát, a macskát, a krokodilt – mondta róla unokahúga. – Jobban, mint az embert.” Ez enyhén szólva pontatlan. Anna szerette volna a kutyát, a macskát és biztosan a krokodilt is felemelni az ember szintjére, s az embert is feljebb emelni saját magánál.

 

Ezüst kötésű páncél rajtam

sűrűszemű magány:

valaha Isten lánya voltam,

még az vagyok talán.

    (Kegyelem)

Három évvel élte túl a férjét. Utolsó pillanatig dolgozott. A tömegkórteremben, ahol feküdt – nem fogadta el az orvos ajánlotta különszobát –, Ének a síkságon című könyvét dedikálta barátainak, és mindvégig a nyögő, jajgató betegeket vigasztalta. Sokat már nem tehetett, csak állt az ágyuknál. Egy súlyos beteg asszony, akinek egész éjjel fogta a kezét, ott halt meg a keze közt. – Milyen nagyszerű, hogy itt voltam – mondta másnap Anna. Akkor már neki is erős fájdalmai voltak.

Megemelt költészetet írt, abba bele lehet kapaszkodni. Tiszta tiszta tiszta címmel ő írta meg a magyar lírai hagyomány egyik legmámorosabb, életszomjas halottsiratóját Zelk Zoltán Sirálya mellett. Anna rekviemje az édesanyjáért szól; később ráértődött a férjére. Sok húron játszott Anna, a panteizmuson túl a legerősebben talán a fenyegetettség fokozatait szólaltatta meg:

 

mert te vagy az aki a nagy hal is

és az aki a halat kitalálja!

    (Ujjongás)

 

Jaj Magyarország! jaj hazám!

köztünk mélységes óceán!

    (Concerto)

 

Éjszaka van. Sötét. Szélhuhogás.

S egy hang olvassa valahonnan:

jetzt starke Böö! Most nagy hullámverés!

vigyázat! nagy szél északon!

Köd! apró sűrű havazás! vigyázat!

Rossz látásviszonyok! Bóják elúsztak!

Fénytorony kialudt! Leuchtturm erloschen.

    (Időjárás-jelentés hajóknak)

 

A jelentés még erőteljes német bőgéssel is meg van toldva. Átcsillan rajta Anna humora. Fordításai között nonszensz verseket is találunk; mindketten lefordítottuk Edward Lear A Kacsa és a Kengurú című elbeszélő költeményét. A fiktív szerelmespár, a Kacsa és a Kengurú tengerentúli útra készül; az egyetlen akadály, hogy a Kengurú fél: meg fog hűlni a Kacsa nedves lábától. Amikor a Kacsa kijelenti, hogy vett négy pár gyapjúharisnyát, a Kengurú föllelkesedik:

 

Said the Kangaroo, “I’m ready!

 All in the moonlight pale;

But to balance me well, dear Duck, sit steady!

 And quite at the end ofmy tail!”

 

Én így fordítottam:

Szólt a Kengurú: „Nos, nem bánom!

 A hold ma oly setétes;

hogy egyensúlyozzak, bátran szálljon

 a farkam végére, édes!”

 

Anna felháborodva telefonált. – Milyen disznó fordítás ez? Mi az, hogy „a farkam végére”? – De Anna – hebegtem –, a kengurunak farka van! És az eredetiben is ott a tail! – Akkor is! – kiabált Anna. – Magyarul ez pornográf! – Sohasem hallottam ilyen mérgesnek.

Ő végül így fordította:

 

Jó! szólt a kenguru: indulhatunk,

 de drága kacsa, ülj csendben! vigyázz!

mert számit minden mozdulatunk,

 a sebesség összeráz!

 

Eltüntette a versből a pornót.

Fiatal korában meghurcolták A gyűrű című verséért; kigúnyolták egy erotikus verssoráért. Meg akart engem védeni.

Tiszta, jó lélek volt, a szavak varázslója, igazi barát. Réz Pál, a kitűnő szerkesztő mondta egyszer: „Nemes Nagy Ágnes nagy költő. Hajnal Anna zseni.”