Emlékek
sorra vesszük a tárgyakat
a polcon: jelek
arcok és történetek
megelevenedése
emlék
ezernyi szál
hogy megismerjelek
arra gondolok hogy én
nem szeretnék
annyi közt
emlékeid közt emlék
elmesélve valakinek
mint villanydróton
hosszan-hosszan
a verebek
Másképp
Másképp egy ideje, egészen másképp telnek
a napok, az ajtót, az ablakot kinyitom, bezárom,
a villanyt felkapcsolom, utána le, reggelente
ruhát váltok, napközben téblábolok, faltól
a falig, egy lakásban, nem főzök, nem sütök
süteményt, nem írok verset, se búcsúzót, se érkezőt
nem köszöntök, nem mosok fogat, nem tusolok,
csak úgy teszek, mint aki teszi, léte ügyes-bajos
dolgait, amit megszokott, de egész másképp,
hangtalan, mint az árnyék, s ha véletlen megszólalok,
a szavak szárazok, konganak, mint a hordó, mely így,
megrepedve, szemétre való ócska holmi, rég
elszivárgott a bor, az élet nedve, inkább leplezem,
inkább hallgatok, és szégyellem magam,
hogy valamikor még azt hittem, így lesz a legjobb,
enyém minden: a tévé, az ágy, az asztal,
most cselekvésekkel pótolom hiányod, de untat,
semmi, semmi, semmi nem vigasztal.