Ébert Tibor

Prière Éváért

hiányod világokat öl

elsüllyedő atlantisz

mikro makrokozmosz

te vagy mindegyik helyén

fuldokló eltűnő fárosz

hanyatló kézmozdulat

szerelmem mindenem

értelmem létezésem

hangod semmiséggé torzul

lényed az egész

nincs más csak te te te

a volt a múlt jelen

mosolyodból font emlék

emlékezet egymásutánja

éva évám pótolhatatlan

pótolhatatlanok hiátusai

remény reménytelensége

reménytelenségek reménye

a megsemmisülés diadala

diadalmas megsemmisülés

maradék feltámadás pokol

hogy pulzál az élet

miközben kettőnk egymásba

kulcsolódó árnya

te meg én

ámen

Vércsék

vércseitatókban

kicsi vércsék isznak

vizük vérré válik

halhatatlanságig

enyém tied övé

vércseitatókban

kicsi vércsék isznak

soha el nem fogynak

vércsedáridókra

Hamu

hamupercek

hamuórák

hamunapok

parázs sincs

a tűz rég kialudt

hamupercek

hamuórák

hamunapok

nincs más mint

hamuba elsüllyedt

emlékek hamuidő

Epitáfium

a végtelen vége

én vagyok

a végtelen voltam

emléktelen emlék

megfagyott