Ébert Tibor

 

                            Sivataglét

 

eltűntél mint homokszemcse a sivatagban

olyan lettél mint a többi

megszámlálhatatlan sivataglét

olykor felcsap a szél

keringőzik a magasban

majd céltalan idegenül

új szemcsékhez tapaszt

nap perzsel ég vakít

alakzatok jönnek mennek

lovak tevék embereket taposva

nyomukba süppesztenek

rád simul csillagövével

az új hűvös borogatása

megtalálhatlak…(?)