Ébert Tibor

Rókapofa és Szulejmán

Feleségem, Éva halálára

mesélni kezdtem mesélnem kellett

s azt gondoltam meg fog halni

rókapofa és szulejmán

mesélnem kellett

s azt gondoltam

gondol-e

gondolhat még

valamire

mi a halál(?)

rókapofa rókapofa

és szulejmán

azt gondoltam

nemsokára

egyesül az ég meg a pokol

rókapofa rókapofák

mese mese meskete

mesélni kell

hallgatja-e

hallgathatja, meghallja-e

kábulatok örvényében

kábulatok szentélyében

kínszenvedése spiráljában

a mese él a mese él

s a mese hal

eltávozik messze vele

rókapofa rókapofák

és szulejmán

visszatolni elodázni

a perceket azt az időt pillanatot

a megbomló szívritmusok tobzódását

rókapofák rókapofák

és szulejmán

talán csak egy belső mosoly

röppen el az arcáról még

a meseországba….

százhetvenes pulzusgyökök

rohamai kísértete

a fájdalmak vésőivel

a fájdalom talmi remény

reménytelenség reménye

meg az a csönd pihe

lüktető csend

rókapofák és szulejmán

tegnap még kérdezte

hogy mit csinál a szulejmán

együgyű tévétörténet

kezemre tette a kezét

mese mese meskete

mese mese mese mesék

mit csinál az a szulejmán

rókák rókapofák

ugrálnak körüle

mosolya képzelet?

morfiumos zuhanásban

az élet katarzisában

mit csinálhat szulejmán

szereti izabellát

elrabolt spanyol hercegnőt

s rókák rókák hancúroznak

a szulejmán izabella előtt

mesélek mert mesélnem kell

a mese végtelen hosszú

s azt gondolom egy kettő egy kettő három…

lépéseim másodpercek ájulása

talán holnap talán még ma

pillanatok kávátlan kútjába hull az idő

és elmerül

valahova valahonnan

innen tőlem tőled tőle

nézem nézem és mesélek

mi a halál? mi a halál?

mese mese meskete

talán ez a halál

halálok halála

……… aztán mintha

nem bizonyosan

egészen biztosan

kinyílik a szem

a gödréből felemelkedve

sose láttam sohase így sohase láttam ilyennek

ilyen hatalmasnak plasztikusnak kék búzavirág búzavirágok kéksége

valamennyi kékségnek végtelenje tengere és mennye túlvilági fény

mintha búzavirág hold nap menny föld tengere bújt volna ki a szeméből

a kimerevedett kékség tükrében túl a meséken

már a mese agóniájának végén rókapofa

rókapofa rókapofák… szulejmán…

így látom utoljára

így láttam utoljára

óriás kék virágban.