Ébert Tibor

 

                      Süppedések

                                              (Az ószeres)

 

az ószeres bezárja boltját

lehúzza vasredőnyét

elindul

a véglegesség nyomaival

megy

belesüppedve vonzásokba

időbe saját magába

egymás homlokába hajló léptek

süppedő menetelése

emlékezik

ószerei még hallgatóznak

olykor kigyulladnak

sziporkázó csillagég

a süppedő magányban

emlékezik és tudja

a redőnyt nem húzza fel

nem nyitja ki az ajtót senki…

 

 

 

                             A rája

                                                   (fricska)

 

szellentő lektor

púpos pamlagán

bendzsózik egy rája

mint a dal mint mozart

szépen intonálja

vége van vége van

már a szép időknek

vége van hiába

költőknek hóhéra

éjjeli dús löttye

verstemetője te

mint a dal mint mozart

szépen intonálja

vége van vége már

a pimaszkodásnak

megolvadt ostorként

hull majd le a szavad

vége van vége már

durrants még egy nagyot

és megzsibbasztalak