Ébert Tibor
Süppedések
(Az ószeres)
az ószeres bezárja boltját
lehúzza vasredőnyét
elindul
a véglegesség nyomaival
megy
belesüppedve vonzásokba
időbe saját magába
egymás homlokába hajló léptek
süppedő menetelése
emlékezik
ószerei még hallgatóznak
olykor kigyulladnak
sziporkázó csillagég
a süppedő magányban
emlékezik és tudja
a redőnyt nem húzza fel
nem nyitja ki az ajtót senki…
A rája
(fricska)
szellentő lektor
púpos pamlagán
bendzsózik egy rája
mint a dal mint mozart
szépen intonálja
vége van vége van
már a szép időknek
vége van hiába
költőknek hóhéra
éjjeli dús löttye
verstemetője te
mint a dal mint mozart
szépen intonálja
vége van vége már
a pimaszkodásnak
megolvadt ostorként
hull majd le a szavad
vége van vége már
durrants még egy nagyot
és megzsibbasztalak