Ébert Tibor

 

Triptichon

 

     Telefon (Yvonne-nak, kislányomnak)

 

megkaptam a szűzanya telefonszámát

ave maria gratia plena

talán tudok vele beszélni

áldott ő az asszonyok között

ez a szám titkos szám mindenkié (?)

talán meghallgat tud segíteni

feltárcsázom a mennyekben

vajon hogy fogadja hívásom

ave maria

imádkozzál érettem értem is

áldott vagy áldott

ezt rebesgetem mondom

százszor ezerszer

megszámlálhatatlanul

ezt suttogom mert itt a lehetőség

hadd halljam a hangját a mennyét

a legszebb zenét

megszólítom ave maria ave maria

égi hang mennyei mosoly…

de félek hogy a földi központ

kikapcsol megszakít

foglaltat jelez

átmenetileg süket a szám

az előfizető kívánságára

ave maria gratia plena

a poklok összegubancolják

a vonalakat az enyémet övét

ave maria gratia plena

könyörülj rajtam

könyörülj rajtam segíts…

 

 

    A megérkezés (fragement)

 

menni menni

elmenni

elmenni el el

kell muszáj

ez az elmenés

az utolsó

a legutolsó

s az első

a tiéd enyém

menni menni

elmenni

talán nincs is nincs is megérkezés

csak ez az elmenés

elmenés el el

lábakkal szívvel

lélekkel reménnyel

ez az elmenés

lábatlanul

és fejetlenül

valahogy

így úgy

eszméléssel

eszméletlenül

menni menni

elmenni

el el valahova

álmokkal álmatlanul

fejetlenül lábatlanul

ez a rend rendszeres

menni menni menni

végtelenül

hangtalanul szótlanul

csinnadrattásan

el el el

ez menés

ez az elmenés

az utolsó

a legutolsó

s a kezdet

origó és vég

az enyém tiéd övé

megfellebbezhetetlenül

menni menni

elmenni

el el úttalan utakon

 

 

 

                          ?????

 

Báger Gusztáv barátomnak

 

a homo sapiens kérdezi istenét

ilyennek akartad a teremtést

ennyi kínnal szenvedéssel ennyi rosszal

gonoszsággal tele konstrukciós hibával

a maroknyi boldogságban (?)

a homo sapiens kérdezi istenét

ilyenre sikerült erre voltál képes (?)

ennyi kínra szenvedésre ennyi rosszra

gonoszságra tele konstrukciós hibával

a maroknyi boldogságban (?)

 

a homo sapiens kérdezi istenét

hittel hitetlenül s az istene

a hibátlan a hibás…

 

a kérdőjelek egymásba kapaszkodva

várnak

én nem kérdezem istenemet

mondá vagyok aki vagyok

hűségesen elfogadom

nyomorúságomban kísér őrangyalom