Erdei Kvasznay Éva
Utolsó interjú Szőnyi Zsuzsával
A Prokop Péter Alapítvány kuratóriuma nevében Ullrick Ágostonnal és Kvasznay Péterrel látogattuk meg Szőnyi Zsuzsát 2014. március 12-én Szilágyi Erzsébet fasori otthonában. Ekkor készült az alábbi kis interjú. 2014. március 16-án kaptuk a szomorú hírt: Szőnyi Zsuzsa vasárnap elhunyt.
Szőnyi Zsuzsa író, a magyar kultúra sok évtizedes szolgálóleánya, Szőnyi István festőművész lánya, Triznya Mátyás festőművész özvegye, aki a kommunizmus évtizedei alatt „Triznya kocsma” néven emlegetett római lakásukban rendezte immár történelmi jelentőségűvé vált összejöveteleit a szabadságra vágyó magyar értelmiségiek színe javának, irodalmároknak, képzőművészeknek, történészeknek, filozófusoknak, a legnagyszerűbb emberi közösségben teremtve életteret a hazájában honját nem lelő magyar kultúrának.
– Hálásan köszönjük a kedvességét, hogy fogadott bennünket. Nem zavarná, ha készítenénk egy rövidke interjút?
– Dehogyis! Nagyon köszönöm. Sajnos ilyen állapotban vagyok, különben lett volna itt egy kis vendégséget.
– Mi tartozunk köszönettel. Máris csodálatos, amit láttunk. A sok szép Szőnyi István- és Triznya Mátyás-kép, a terasz, olyan, mintha Rómában lennénk.
– Azt mondtam, hogy addig nem veszek itt lakást, amíg egy olyat nem találok, mint a római. Ott egy szép nagy Szőnyi-kép – mutatott a háta mögé –: az „Öreg halász”. Alatta az a fésülködő nő, amelyről Márai azt mondta, amikor itt volt egyszer és látta, hogy a 20. század egyik legszebb magyar képe.
– Sok látogatója van? – kérdezte Ullrich Ágoston atya
– Igen. Az ember örül, hogy ennyien szeretik. Én is nagyon szerettem mindenkit, és ez most viszonzás.
Aztán a Szőnyi-képekről kérdezte Ullrich Ágoston.
– Sok kép Zebegényben van. Amikor még lehetett, megállapodtunk az állammal, és visszaadták. Egy sváb házat, ami most az emlékmúzeum, rendbe hozattunk. Koós Károly, aki nagyapa jó barátja volt, adott tanácsot, hogyan lehet belőle szép házat csinálni. Van benne Triznya Mátyás Emlékszoba is. Beer Miklós váci püspök szentelte meg a házat. Itt volt a múltkor, direkt meglátogatott… Mindig nagy boldogság, amikor régi embereket viszontlátunk, emlékezünk.
– Sokan hálásak azért, amit a magyarokért tetszett tenni – jegyezte meg Ullrich Ágoston.
– Igen, kitüntetést is kaptam Áder Jánostól. Ősszel még jobban voltam, a Sándor Palotában vettem át a köztársasági elnök úrtól. Őszinte, kedves ember Áder János.
„Magyarország köztársasági elnöke Szőnyi Zsuzsa részére a magyar kultúra több évtizedes áldozatos szolgálatáért, sokoldalú irodalmi munkásságáért, példaértékű életútja elismeréseként a Magyar Érdemrend Középkeresztje kitüntetést adományozom” – olvastuk az oklevél szövegét, és a Magyar Érdemrend Középkeresztjét is megnézhettük.
– Végezetül Prokop Péterhez fűződő kapcsolatáról érdeklődöm. Hogyan emlékszik Prokop Péterre?
– Prokop Péternek volt egy kis galambfészke a Szent István Házban, egy kis toronyszerűségben az utolsó kis szoba. Oda nem ment senki, mert nem akarták zavarni. Kedves ember volt, de néha morgott is, amikor terhére voltak a látogatók.
– De azért szerették egymást?
– Persze hogy szerettük. Jóban voltunk vele. Ő is járt hozzánk, a Triznya-körbe, mutatta a képeit. Ezeket megírtam a Triznya kocsma könyvemben. Mindenkiről írtam, Cs. Szabó Lászlóról, aki nálunk lakott részben,. Pilinszky is nálunk lakott. 100 levelem van Máraitól, itt van a polcon. Weöres Sándor is járt hozzánk.
– Kész magyar irodalomtörténet, amit ez a könyv tartalmaz – jegyzi meg Ullrich Ágoston.
– Igen, aki akkor élt, mindenki járt Rómában nálunk egy hétre, tíz napra, ki mennyire. A kommunista hatalom kezében volt a Magyar Akadémia, bujkálni kellett előlük. Szabó Ferenc kutatja, hogy mennyire és kik kémkedtek utánunk. De szerintem ez ma már mindegy.
– Köszönjük, hogy fogadott bennünket, köszönjük, hogy szívesen vette tőlünk a Prokop Péter-díjat, amelyet, nem is kaphatott volna méltóbb személy, mint a nagy idők tanúja, amit a római emigrációban többek között Prokop Péterrel együtt élt meg.
„A Prokop Péter Alapítvány 2014. február 23-án az idei, sorszám szerint 9. Prokop Péter-díjat Szőnyi Zsuzsának adományozta. Szőnyi Zsuzsa, a magyar irodalom és az emigrációba kényszerült magyar kultúra érdekében kifejtett áldozatos tevékenységéért, a korszakot hűen tükröző irodalmi munkásságáért, így a Prokop Péterrel is barátságban együtt töltött római idők megörökítéséért Prokop Péter-díjban részesült.”
A Jóisten úgy rendelte, hogy időközben a díj posztumusz kitüntetéssé váljon.
Szőnyi Zsuzsa, nyugodjál békében, az örök világosság fényeskedjen neked!