Ébert
Tibor
Egy cinke rekviemje
(Barbinek Péter barátomnak)
elbúcsúztam a varjaktól
és elbúcsúztam a rigóktól
elbúcsúztam a magasságoktól
ahol cikáztam önfeledten
amelyekből csőrömmel
kihasítottam darabkákat
és elbúcsúztam a mélységektől
ahova belehullottam hallgatózva
ezerféle kíváncsiságoktól űzve
titkokat remélve
és elbúcsúztam a mókustól
akié akrobatamutatványaival
az egész mint az enyém
és elbúcsúztam az embertől
akinek jól ismerem arcát
a tekintetét aki mindig
olyan akar lenni mint a többi
és elbúcsúztam magamtól
akinek emlékezetében
moccan még a táj
az egykori bizonyosság fényessége
bepólyálva árnyaival…
…
…
Hulladék
Az ember bebújik
aranykukákba
jól érzi magát ott
olykor kitekint
vár
micsoda biztonság
kellemes a lét
szemetesek jönnek
aranyló mellényben
aranyló kesztűkben
pontosan időben időtlenül
kiürítik a kukákat
aranyló telepen
aranyló ég alatt
arany fényességben
a felgyülemlő hulladék
Tavi hínár
(törmelék)
Hízlalt pecsétek malasztja tátog, tollvonások, hályogos rendeletek cikcakkos köntörfalazása buzgólkodik üdvözülésre. De talán a gyertyák, öngyújtók fényénél felébrednek megint a játékok. Játékaink… a szobákban, a kertek alatt, a dombok gallérjában. S a ruhafogasra akasztott szonátahangok is, a téma: adagio.
…
A madarak elviszik ígéretét a halk röpüléseknek. Hol a csillagok, felhők tükörmása? Folyó, tenger, pocsolya, lavór?…
…
A vázára emlékszem, vázára, melyben nem volt víz, a szikkadás arcokat formált a mélyben. Szemet, szájat, mosolyokat. Aztán virágokat hoztak, mert a virágok elhitetik a pillanat fontosságát (mert bizonyítani kellett a rothadás bizonyosságát)…
…
Várakozások lyukas görbületében alagút magaddal távoli csonk marasztalna… Tört kicsi jelzések, tavi hínár, kifordult csöppje, hogy köszöntse bátorságodat…
…
Folytatások, zarándoklat, párhuzamok találkozása, felfedezések röpte, gondolatábránd ringása, kövületek tapogatózása, törmelékcsend… eldobott konzervdobozok nosztalgiája. Hűséghalmaza monogramunkkal…
…
Mennyi csalétek. Az önáltatások menetrendszerűen megérkeztek. Hosszúsága van ennek a csöndnek… szélessége, térfogata. Csöndcellák. Noé bárkája.
Üres hangvonalak
(Vanik Miklósnak ajánlva)
rossz utolsónak lenni
legeslegutolsónak
ez a maradás
ez a még… még…
az emlékezések
bilincsbe szorító árvaságában
rossz utolsónak lenni
ez a lassú megadás
belenyugvás
amelye oldódik
minden cél múlt
értelemszilánk
látszatgomolyag
bizonyosságetűd
feltételezéscsonk…
az a feltartóztathatatlan
várakozás várakozások
bénult egymásutánja
az idő tárulkozó
időtlenségében
magányosságok
üres hangvonalain
csöndek metamorfózisára