Csőregh Éva

Qi Gong

Tudtam róla, mégis egyik legkülönösebb tapasztalásom volt Pekingben a parkokban főleg reggel, de máskor is látott tömeges árnyékbokszolás, azaz az általában maós sötétkék szövetű zubbony-nadrág öltözetben csoportosan, karokat, lábakat lassítottan emelgető mozgásgyakorlat.

A Qi (ejtsd csi) jelentése az életképesség, amit több ezer éve a taoista és buddhista kolostorokban munkáltak ki.

A Qi Gong tudatállapotot fejez ki, és ugyancsak a csoportosan végzett mozgásgyakorlatokkal lehet gyógyító erejéig eljutni. Intelligens, megtalálja azt a testrészt, amelyet gyógyítani kell.

Bizonyos mud rák (kéztartások) tartoznak a gyakorlatokhoz, amelyeket leghatékonyabb teliholdkor végezni a gondolatok fokozatos leépítésével, teljes kikapcsolásával. Így, szinte álomállapotban tud testünk Qi-je egyesülni a világűr Qi-jével.

Mai taoista mesterek, mint a Qi Gong európai elterjesztésében is jelentős Csen-Jang-Szi, azt mondják, hogy a kozmikus energia a te energiád, a te energiád kozmikus energia.

Azt nem tudom sajnos, hogy mennyi idő, milyen mélységben eltökélt hit, hány lassított testmozgás elvégzése szükséges ahhoz, hogy megvalósuljon az embernek a Qi Gong által ígért újjászületése.

Valójában ennél jobban érdekel az intelligenciája, amellyel megtalálja és meggyógyítja a beteg testrészt. Bár jobban meggondolva, már ez sem annyira érdekel, legalábbis addig, amíg nem fáj az illetékes testrész.

Az újjászületés pedig a terrorizmus világuralomra törésének korszakában egyáltalán nem lehet biztató perspektíva.

Szóval hagyjuk az akármilyen ideológiával fűtött taoista-maoista mozgásgyakorlatokat a kínaiaknak!

Északi fok

Ahol az „Éjféli Nap” óceánban tükröződését láttam, 45 km-re van a völgyekben, sőt az utakon is sűrűn rénszarvascsordák járta finn lappföldi Rovaniemi városától, amelynek fő nevezetessége az, hogy a Mikulás székhelye. És a világörökség része. Hozzátartozik egy szánhúzókutya-farm a mosolygó pofájú sarkköri haszkikkal, akik látogatásunk nyáridején ki tudja, merre jártak, de ott nem voltak.

Volt viszont a háromcsillagos akaslompolói erdei hotelban minden szobához szauna, ami a finn népszokás szerint a test és lélek, az érzékelés és a léttudat, az ember és jellem egymásra hatásának gyakorlására alkalmas, a hinduk gangeszi tisztulásához hasonlóan.

Kétféle szauna van. A mait a nagyipar gyártja, köveit villamos áram hevíti, gőzét műanyag vödörből löttyentett víz kelti, ülőpadja hideg vizes priznicben ázik, nehogy rásüljön a bőr.

A régimódi „füstös” az igazi szauna. Vizek partján kismester ácsolja vörösfenyőből – sohasem vasszöggel. Kőkatlanjában gleccser csiszolta kőkagylók, kőhalak sercegnek vörös-feketén. Ez az izzásba hozott ősenergia leheli a gőzt. Az ülőpadon szőttes.

Este 10 óra tájban, nyáron a kezdődő szürkületben a legkellemesebb szaunázni. Ősi rendje: először száraz gőzben jól kiverejtékezni, aztán fejest ugrani a tóba, visszaszaladva vizet merni a kövekre, a felcsapódó gőzben tovább verejtékezni, a tűréshatáron újra a vízbe merülni, majd a nyírfalombbal pezsdítő virgácsolás következik, és baráti hátmosás. A szauna-szabályzat roppant részletesen kidolgozott 90 pontjáról most nem szólok, csak a szerintem legfontosabbat idézem:

„Akit a szaunádba engedsz, az életedbe engeded.” Ez az ősi szólás ma is érvényes.

Miként az is, hogy a fél éven át nem sütő nap miatti sötétségben az Északi-fok közelében a lakosság több mint felén eluralkodó depresszió ellen a xerotonin és metatorin boldogsághormonokkal lehet védekezni. Vajon hatékonyak lennének a mi szélességi fokunkon is?

Mindenki olyan múltat csinál magának,
amilyet akar

Kitüntetés alkalmából remek emberteszt-eredmények hullanak önként az ölünkbe. (Még ha ezt a mondatot a kiemelt 9 e betűjével mekegve bűn és szörnyűség volt is leírnom, igazságtartalma talán ad némi bocsánatot.)

Csak egyről, a legkülönösebbről! Mélységes mély múltból, tízéves koromból merült fel egy ismeretlen, aki valamilyen Mariskának, hajdani osztálytársamnak nevezte magát, és a következőket mondta:

– Én minden esti imámba foglalom a szüleidet és téged. Nagyon szegény lány voltam, ott jártam el a házatok előtt, és te sokszor behívtál engem játszani a gyönyörű babáiddal, és édesanyád mindig finom kakaót adott uzsonnára. Ez nekem olyan maradandó, szép élmény volt, hogy azóta is szerettelek volna megtalálni, és most nagyon-nagyon örülök, hogy végre beszélgethetünk.

Az emlék csakugyan szép, Mariskát, az esett kis vénasszonyt is megszépíti a visszaemlékezés, nagyon örülünk egymásnak, habár egy szó sem igaz a szép emlékből.

Megengedem, esetleg annyi valóságalapja lehet, hogy osztálytársam volt, egy a harmincvalahányból, akikből egyre sem emlékszem, de a többi mind képtelenség.

1/ Éppen csak 4. elemiben kerülve ebbe a vidéki iskolába, senkivel nem alakult ki olyan kapcsolatom, hogy meghívjam magunkhoz. Ez éppolyan biztos, mint ahogyan:

2/ Nem voltak gyönyörű babáim, inkább a már dúló II. világháborúra tekintettel váram, papírmasé katonáim, kardom, fegyvereim, de főleg, tízéves koromban már nem babáztam. Legfőképpen olvastam.

3/ A jelzett, már háborús időben kakaót nem is láttunk, rendes tejeskávé uzsonnám alapanyagai az igazi tej mellett pót-, maláta- és frank kávé.

De ha ő nélkülöző gyerekként elképzelte, hogy a főszolgabíró úr lányának biztosan gyönyörű babái vannak és azokkal milyen jó volna neki is játszani, meg biztosan finom kakaót is adnak uzsonnára, azt a múló idő képzeletből könnyen valósággá vakolja. Főleg, ha későbbi életsorsa sem lett sikeres, és kapaszkodnia kell valami pozitívumba.

És akkor most saját hiteles valóságadataim miatt romboljam össze vagy akár csak kérdőjelezzem meg Mariska fél évszázadon át épített, szépített, díszített, őrizgetett, neki valamiért fontos, ilyenné alakított emlékeit?

Dehogy! Belementem a játékba, hiszen nem vagyok szadista.