Csák Gyöngyi

Felmerült közben

Fel-feltünedezik még a túlsó oldal,

lehetséges, többé már nem olvas,

szememből kialszik a fényes múlt, bár

emléke szenvedély s csupa parázs volt.

Felmerült közben, megtorlás gyanánt

róhatta ki a hosszú várakozást,

gátláscsillapító volt a tétova elme,

az érzés örökre el lenne temetve?

Hiába várt annyi éven át,

nem tört meg az átok,

nem bújt elő, elém, csalódás

taszított el a békakirálytól.

Megoldható a kínadás

Hajnalonként szent szempár

mered rám, bőröm perzseli,

ím, megoldható a kínadás;

a kiszámíthatatlan tarsoly

tartogat mindig valamit.

Rémül a vénülő világ bennem,

nem vigasztalhat, hiába

a szolgálatkész szórendcsere;

fátyolos tekintetű, opálos ősz

illik leginkább hozzám,

mint lombja-vesztett fa, didergek,

s bámulok merőn a semmibe.

Bánat

Szemeim körül sötét karikák

behúzott néhányat a hirtelen jött

kemény öklű tél,

sikeres tranzakció volt,

áthatotta az életszerűség.

Valaki kapaszkodik a hídra,

fagyos szájában ezüst faág zizeg,

tarsolyában hörög a múlt idő,

feje fölött vérszomjas denevérek.

Mítoszködben

Nem játszik tovább a gondolattal,

szájában félbeszakadt mondatok,

nyitott szeme mered a világra,

pulzusa percről percre lassul,

lehet most mondja fel szolgálatom.

Sírástól nyúlósak a percek,

a részletek lassanként felélnek,

mítoszködben botladozom.

Létmorzsák

Paradox

Valahányszor

a kísértésnek,

ellenálltam

magamnak is.

Szerelem

Arcodon

tenyerem

meleg bársonya.

Békekötés

Kézfogásba ernyed

pofozásba fáradt tenyerük.

Fény

Világít s közben melegít,

a fény fontos szavaim egyike.

Feltételezés

Lélek nélkül

a test üres

madárfészek.

Ez már az az idő

Eljött.

Ez már az az idő,

amikor a retorikának

lőttek.

Nem maradtam hű

most sem magamhoz.

Szólított,

lelkem fala

hirtelen

megrepedt.