Csepcsányi Éva

Géphegedű

Jó volt megint lányokkal alom-melegben, ezt csak

Volt kollégisták érthetik. Körbejártuk Buda-

Keszit, vizsgákról, férfiakról beszéltünk, sö-

Röztünk. Én persze versekről, távoli, ködös

Idolokról, szent férfiakról szónokoltam hosszan,

Meggyőződéssel, ahogy szokásom. Aztán a BKV-

Gép felkapott, visszavitt Babilon végállomásra.

Könnyű leányálmok öleltek, védtek gépgondtól,

Gondolattól, gondolától, gondűzőtől, gondszobától.

Születésnapot ünnepeltünk, dicső az, kit nem falnak

Be gépszájak, gépszíjak, géppamacsok, gépvadak.

Felálltam az asztalra, és kupa borral köszöntöttem az

Embert (icce homo). Nappal már tavasz van, az este

Se tél már, csatangolni, borongani vágyom, bóklászni,

Bogarászni sálban, sárban, száriban, két

Gallyal hegedülve, mintha a csönd szólamát

Akarnám beleírni egy zsongó szimfóniába.

Gépcsokor

A rózsákat metszeni kell, otthoni ingben,

Melegítőnadrágban, metszőollóval óvatosan.

Beállni ágyásba, gereblyenyomba, nem bánva

Más munkáját, mert a rózsa idén is élni akar.

Oltárra menni, tövön elrohadni, köszönteni,

Műanyag szalag közé szorulni, ballagásra.

Vagy messze seholsincsbe a nemgéplányhoz…

És éjjel hol a vödör, hol az olló, hol vannak a

Tövek? Tövisek, törések, tömegek, tárnák, csillék,

Rózsák, hol vannak a rózsák az éjszakában?

Tévedett a költő, nem alusznak, útra

Kelnek gépgyárba, gépfilmbe, gépbárba.

Vigasztalni, befedni mennek, oda, hol a nemgépek

Hevernek, ősi forrásokat nyitnak, és aszály nem

Sorvaszthatja el tövüket.