Boga Bálint

Kuny Domokos küzdelme és bukása

Dráma egy felvonásban

Játszódik 1810-ben, Budán, a Krisztinavárosban

Szereplők:

Domokos, Kuny Domokos keramikusmester, a műhely tulajdonosa

Erzsébet, Domokos felesége

Henrik, Domokos mesterembere (idősebb férfi)

Ignác, Domokos mesterembere (fiatalabb férfi)

Jeromos, budai gazdag polgár

Hivatalnok, a Budai Helytartó Tanács hivatalnoka

Két katona

Helyszín: keramikusműhely, balra nagy égetőkemence, középen és jobbra két, elölről hátra, kissé ferdén húzódó széles asztal teli különböző kerámiatárgyakkal, a háttérben korongozóállvány, jobboldalt hátul kis zárt ajtó, elöl széles üvegajtó, tőle balra ablak.

Domokos (a kemence és a bal oldali asztal között, kb. a színpad középmélységében áll, kezében egy tál, figyelmesen nézi a mázát, enyhén ingatja a fejét, félhangosan mormog) Hát, szép ez az új máz. Legalább úgy ragyog, mint a régi. Hogy mérgező lenne…? (Ingatja a fejét.) Az nem lehet. (Leteszi a tálat, egy másikat vesz a kezébe.)

Erzsébet (hirtelen megjelenik a hátsó ajtóban) Már megint nem voltál velünk reggel, magunkban reggeliztünk a gyerekekkel. Nagyon hiányolnak, és te korán, mindenkit megelőzve kelsz és jössz a cserepeid közé. Több mint egy hete voltál velünk utoljára a reggelinél, este meg gyorsan bekapsz néhány falatot, és máris mész aludni. Tudom, fáradt vagy az egész napi fáradság meg a tépelődések után, de többet kellene törődj velünk. A kamaszodó gyerekek apai irányítást igényelnének, mert még elkanászodnak.

Domokos Jó, jó, drágám, de tudod, mennyire izgat az új máz. Ettől függ, hogy fenn marad-e a műhelyem, hogy lesz-e elég árum eladásra, és ettől meg az, hogy lesz-e miből megéljünk, és talán egy kicsit jobban, mint most. Tudod, már többször mondtam, rosszakaróim feljelentettek. Azzal vádolnak, hogy ez a bevonat mérgező.

Erzsébet Tudom, tudom, de mennek a dolgok akkor is, ha te csak reggeli után jössz ide. A döntés meg egyáltalán nem attól függ, hogy te mennyit dolgozol. Látod, még a munkásaid sincsenek itt. Te meg beállsz még a legegyszerűbb munkát is végezni, mintha nem te lennél a főnök, nem te lennél a tulajdonos.

Domokos A jó hadvezér nem azt mondja, hogy előre, hanem hogy utánam. Úgy megy rendben a munka, ha te is benne vagy a folyamatban. Így nem tudnak a munkásaid ellanyhulni, jobban serkentik magukat a munkára. Meg hát, tudod, én szeretem az aprómunkát is csinálni. Örömöm telik abban, ha a kezemben kapja formáját, árnyalatát az a kis teremtmény, amely aztán a kiégetés után – mint ez itt a kezemben – műremekké válva szépséges ragyogással vonzza a szemet és ad igazi élményt. Szinte beleszeretek mindegyikbe, mintha Pygmalion lennék.

Erzsébet Igen, tudom, hogy megszállott vagy, de a földön kell élni. Nézd csak, jönnek már a munkatársaid. (Elmegy.)

Ignác és Henrik Szép, jó reggelt, Mester! Megint megelőztél minket. (Leveszik a kabátjukat.)

Domokos Nektek is. Látom, a nap máris fényesen ragyog, így nekünk is jobb lesz a kedvünk dolgozni és megküzdeni a bajokkal. (Elborul az arca egy-két percre.)

Ignác (hátulra megy, kis tolókocsira kezdi lassan átrakni az edényeket) Mester, tegnap minden portékát eladtam, az összes tálat, korsót, figurát, mindent. Ma is kellene vigyek a piacra jó néhányat, mert még álltak többen a sorban, akik hoppon maradtak. Annyira tetszett az új máz ragyogása mindenkinek. Többen mondták, hogy mélyebb, selymesebb fényű, mint a régi. Még a fiad mogorva tanítója, latin magisztere is azt mondta – a vásárlók között álldogálva –, hogy némelyik korsód még az etruszkok terrakottaedényeivel is felvenné a versenyt, és olyan szépek, mint egy latin szentencia.

Domokos Tudtam, hogy végül a próbálkozásaim eredményre vezetnek. Jó ötlet volt az antimon felhasználása, az adta a stabilitást és a fényt a máznak. Hittem, hogy sikerül, hittem, hogy megsegít a Teremtő. (Felderül az arca, majd ismét elkomorul.) Hát, egyik szemem nevet, de a másik sír. A feljelentés, igen, a feljelentés… Most már tudom, hogy jó úton járok. Eleinte az én hitem is megingott, ezért küldtem mintát a mázból Bécsbe kémiai vizsgálat céljából. Tíz napja megkaptam a választ: nincs benne a szervezetre ártalmas anyag, még kis állatokat is etettek ilyen tálakból, és semmi bajuk nem lett tőle. Ezt az igazoló írást – nem kevésbe került – rögvest elküldtem a Helytartó Tanácsba. Remélem, figyelembe veszik a végső döntésnél.

Henrik (eddig állva hallgatta mesterét, most leül a jobb oldali asztal szélénél gondterhelt arccal) Úgy hallottam, hogy a legtöbb keramikus bezárta a műhelyét, itt Budán is, nem tudtak mázat szerezni, sem újfajtát kikeverni.

Domokos Igen, ezért is van ekkora sikerünk, és ez van az ellenem irányuló ármánykodás mélyén is. Sajnálom őket, mert együtt is elférnénk a piacon, meg néhánnyal jó viszonyban is voltam, jutna mindőnknek vásárló is. De mennyi könyvet tanulmányoztam át, kísérleteztem az összetevők különböző arányaival! Mily sok munka, aggodalom, átmeneti kudarc, álmatlan éjszaka van a mi sikerünkben, és úgy érzem, megérdemeljük azt, és a végső sikert is. Azt hittem egy ideig, hogy még jól is járok, hogy Napóleon elvágta az ón szállítási útjait, mert ezáltal nagyszerű vegyület feltalálójává kényszerülök lenni. Most már azonban magamban, főleg álmaimban – hogy támadás célpontja lettem –, szidom a francia császárt, aki elzárta a bányáktól idevezető utakat. Sőt egyik álmomban ulánus voltam, és dzsidapárbajban le akartam a császárt szúrni, hogy tűnjön el a hadseregével együtt. De hát a valóság még a változtathatatlan háborúság idejébe ránt vissza.

Henrik Mesterem, mindig meghajlok a te törekvő erényed előtt, sosem törsz meg, sosem adod fel. Tisztellek kitartásodért. Ezért követtelek ide Tatáról is, ahol méltatlanul húgodra hagyták az üzemet, és te új erővel micsoda műhelyt teremtettél itt! Hiszek benned, de – vívódtam eddig, hogy elmondjam-e – szomszédom fia a Helytartóságon dolgozik, és – ahogy megtudta – nem jól áll a szénánk.

Ignác Reménykedjünk, mesterem! Nem lehet, hogy ennyi próbálkozás és vásárlóink elragadtatása porba hulló érték legyen.

Domokos Tudod, az irigység a hét főbűn között kiemelt helyet foglal el. A biblia szerint mindenféle hitványság melegágya. Róbert, a tabáni keramikustársam be kellett zárja műhelyét, amikor megszűntek az ónszállítások, és nem volt, ami helyettesítette volna. Nem tudta elviselni, hogy én feltaláltam egy új eljárást a régi mázak pótlására, és ezért jelentett fel, hogy mérgező ez az új máz, pedig semmilyen jel nem mutatott erre, senki sem lett beteg. De hát a bátyja a Helytartóságon vezető tisztviselő.

Ignác És az igazság hol marad?

Domokos Az igazság? Istenem, te még fiatal vagy, és – bár láthattál már te is sok galádságot – még nem tudod, hogy milyen gyakran ez a galádság érvényesül az életben. Igaz, én is megőriztem sokat az ifjúkori bizodalmamból, még lelkem mélyén hiszek abban, hogy az igazság – ha nem is rögtön, de előbb-utóbb – a felszínre tör.

Jeromos (bejön a nagy ajtón át) Adj’ isten, régen láttalak, Domokos testvér – ha hívhatlak még mindig így.

Domokos (csodálkozó arccal) Üdv neked!

Jeromos Hitveseddel akadtam össze a piacon, amikor juhsajtot vásároltunk, látom, nektek is ez a kedvencetek, de nem ez a lényeg, hanem az – mint mondotta –, hogy sikerült új tartós, fényes mázat kikeverned. Fene essen ebbe a Napóleonba! De a te germán – vagy francia? – eredetű agyadból kipattant a megoldás. Képzeld, a múlt héten voltam egy fogadáson ott szemben, a királyi kastély dísztermében, és ott láttam a híres Andrea della Robbiának egy gyönyörű kerámia domborművét – lehet, hogy csak másolat –, de mindenképpen elragadó volt, persze a Madonna a kis Jézussal, angyalok, szentek voltak rajta, mint minden művén. Azt hiszem, neked is kellene hasonlót készítened, ezzel az új meleg fényű mázzal, bizonyára örömmel fogadná a prépost úr, és neked sem lenne károdra a jövőd tekintetében. Szép, tágas ez a műhely (az ablak felé fordul), és milyen jó kilátás van a várra. Na de csak azért köszöntem be, hogy gratuláljak a sikeredhez, de megyek is tovább, mert vár a hitvesem.

Domokos Megtisztelő, hogy betértél kis műhelyünkbe és szántál időt rám, talán máskor több időd is lesz, és egy pohár bor mellett elbeszélgethetnénk a világ dolgairól. Igaz, mostanában én is itt, a műhelyben töltöm a napomat. Talán a háború végén majd leülhetünk társalogni. De lesz-e vége? És mikor? Még nem látszik, de bizonyos jelekből úgy sejlik, hogy az európai uralkodók kezdenek összefogni Napóleon ellen, félretéve kisebb-nagyobb ellentéteiket.

Jeromos Így legyen. Isten áldjon, Dominique!

Domokos Jó hallani így is a nevemet, jó atyám is e nevet viselte, ilyenkor felé is száll egy röpke sóhaj. Béke veled!

Jeromos (jobb kezét felemelve kimegy az üvegajtón)

Domokos (Henrik felé fordulva) Hát ilyenek az emberek, talán még a jobbak is. Ez a Jeromos hosszú hónapok óta felém se járt, amikor úgy tűnt, hogy tönkremegyek, az utcán éppen hogy visszasüvegelt. Most, hogy hallotta, látta a sikeremet, eljött, meglátogatott. Úgy gondolom, a feljelentésről nem hallott még. Amikor szerencsés vagy, számos barátot számolhatsz, de ha felhők gyűlnek feletted, egyedül maradsz – így szól az örök érvényű latin közmondás. Én azzal, akit becsülök, ugyanolyan baráti viszonyt ápolok, akár fenn, akár lent van szerencsecsillaga.

Henrik Mesterem, te túlságosan jóhiszemű ember vagy. Szerintem látogatód, Jeromos mester már tud az ügyről, és a te tönkremeneteledre számít, csak körülnézni jött, hogy érdemes lesz-e licitálni a műhelyre, ha elárverezik. Láthatnád, a viszonzás sohasem méltó a te tiszta gondolkodásodhoz.

Domokos Az ember nem tétovázik a szándékát illetően, ha tisztában van önmagával, nem méricskéli a jóindulatát, nem kíván rosszat még ellenfelének sem.

Erzsébet (megjelenik a belső ajtónál) Domi, bár még korán van, de figyelmeztetlek, hogy ebédelned a családdal kell, legalább ekkor legyél velünk, ha már a reggeleket a műhelyben töltöd.

Domokos Ott leszek időben, várjatok, az imát is együtt kell elmondjuk.

Erzsébet Milyen borús az arcod, még a szokásosnál is mélyebb ráncok húzódnak a homlokodon.

Domokos (hitvese felé fordul) Henriktől rossz előjelekről kaptam hírt a mázak további használatát illetően.

Erzsébet Rám kellett volna hallgass, amikor láttuk, hogy hosszabb időre megszűnnek az ón- és ólomszállítások. Emlékezz, azt kértem, hogy hagyd abba ezt a mesterséget.

Domokos Hogy képzelted és képzeled most is, hogy elhagyjam atyám mesterségét, amelynek művelése személyemmel eggyé forrt. Ha mást csinálnék, az már nem én lennék. Ezek a korsók (rájuk mutat) olyanok, mint testem növedékei, mintha ujjaim, melyektől származnak, meghosszabbításai lennének, és a mázukon megcsillanó fény lelkem sugarát tükrözné.

Erzsébet Az idealizmus burkában élni: ezt csak a magányos engedheti meg magának. Akinek családja, gyermekei vannak, annak csak a reális lehetőségek birodalmának ajánlataiból szabad válogatnia. Ajánlottam volt, hogy lenvászonszövő és festőműhelyt rendezz be, a lent és a növényi festékeket itt, új hazádban termelik, és megkaphatod anélkül, hogy a külhoni nehézségek bizonytalanságaival meg kellene küzdened.

Domokos Asszony, próbálj meg belém látni, és ne feledd, hogy eddig mennyi örömben, anyagi örömben is részesítettelek benneteket, éppen a lelkemből fakadó mesterség eredményei által. Ha tudtál örülni és elfogadni a napsugaras évek hozadékát, akkor tudjál együtt aggódni, reménykedni velem, és ha esetleg majd kell, összébb húzódzkodni a viharosabb napokban.

Erzsébet (szenvtelen arccal) Akkor várunk. (Elmegy.)

Henrik Mester, én bízom benned és reménykedem. Összeszorított szájjal, de reménykedem.

Domokos Tudom, hogy rád számíthatok.

Ignác Én is veled vagyok lélekben. Bár tudnék valamit tenni! Miért van az, hogy aki jót akar, az nincs a döntéshozás helyzetében, vagy legalább a véleményét kellene komolyan latba vetni?

Domokos A hatalom sohasem az állampolgár üdvére figyel elsődlegesen, hanem a benne működő vagy pöffeszkedő személyek és azok pereputtyának kis és nagyobb érdekeire. Olvasd el a Római Birodalom történetét. Cui prodest – mondták, ha valamit meg akartak érteni. Igen, kinek az érdeke… De hagyjuk, figyeljünk a munkánkra, amíg tehetjük. (Kis szünet után.) Ignác, te vidd a portékát a piacra, Henrik, téged pedig elküldelek Pasarétre, hogy hozzál abból a kiváló agyagból. Remélem, még dolgozhatunk, és természetesen az új mázzal. Aki nem bízik abban, hogy az Isten se akarjon mást, mint amit jó meggyőződéssel ő maga szeretne, az nem érdemli meg, hogy megkapja a beleegyező bólintást a sorstól. Igen, a tevékenység optimizmusa meg kell maradjon, ha lelkünkben fel-felcsap is a pesszimizmus hulláma.

Henrik Mester, én biztattalak mindig, a dolgok jobbra fordulásának reménye nélkül nem érdemes élni, még akkor sem, ha kevés ez a remény, de ne éld bele magad nagyon… De máris indulunk. (Elmennek.)

Domokos (ül még egy ideig, töprengve maga elé néz, majd lassan sétál az asztalok mellett) Vater unser, der du bist im Himmel, geheiligt werde dein Name…

(Hirtelen kicsapódik a nagy üveges ajtó, három személy jön be rajta, egy civil és két puskával felszerelt katona, megállnak egymás mellett, középen a civil, két oldalán mellre tett puskával a két katona.)

Hivatalnok Maga Kuny Domokos keramikusmester?

Domokos Igen, az vagyok.

Hivatalnok Akkor fel kell olvasnom a Helytartó Tanács határozatát:

„216. számú Határozat.

A Budai Helytartó Tanács nevében.

A pesti egyetemi kémiai laboratórium vizsgálatai alapján megállapítást nyert, Kuny Domokos budai polgár, keramikusmester által feltalált, alkalmazott, vásári forgalomba hozott kerámiák bevonására használt máz nem felel meg az Osztrák Császárság területén alkalmazható termékeknél előírt feltételeknek, a máz anyaga emberre ártalmas, mérgező összetevőket tartalmaz. Ennek következtében elrendelem, hogy a Kuny Domokos műhelyéből származó edényeket, tálakat, korsókat és egyéb kerámiatárgyakat eladásra szállítani tilos, nevezett műhelyét jelen határozat kihirdetésekor késedelem nélkül meghatározatlan időre be kell zárni.

    Buda, 1810. június 10.
                H. T. alprefektus”

Kuny Domokos, megértette a határozatot?

Domokos Hallottam, mondanivalóját felfogtam, de megérteni nem tudom, mert az eddigi tapasztalatommal ellentétes, eddig semmiféle ártalomra utaló esemény nem volt. Nem tudom, elolvasták-e a magas hivatalban a máz ártalmatlanságát igazoló, bécsi laboratóriumban végzett kémiai és biológiai vizsgálatokkal alátámasztott bizonylatot.

Hivatalnok Ez nem tartozik rám, én végrehajtó vagyok. A határozat a felolvasással érvénybe lépett, fellebbezésnek helye nincs. (Megfordul, a katonákkal együtt kilép a műhelyből, az üvegajtóra a külső vastag faajtót rácsukja és kívülről hangos csörrenés mellett kulcsra zárja, a műhelyben a világos ablak fénye mellett homályos fény dereng.)

Domokos (egyedül maradva a műhelyben karjával hadonászva gyors léptekkel fel-alá járkál, magában, de szinte ordítva beszél) Mein Gott… Ez nem lehet igaz. Mindent megtettem, hogy szép edényeimet továbbra is készíthessem. Legyőztem a beszerzési nehézségeket. Napóleon letarolta Európát, de rajtam nem fogott ki. Istenem, a Te segítségeddel, azzal a sugallattal, amit Tőled kaptam, szép és jó bevonatot kísérleteztem ki, (egyre hangosabban) és most cserben hagytál. Én is teremtettem, nem világot, nem embert, mint Te, de én is alkottam oly tárgyakat, melyek addig nem léteztek, és létükkel, létük anyagiságot meghaladó sugárzásával a Szépség és Hasznosság elvének egyesítésével hirdettem a Tőled kapott erő nagyszerűségét, Lényed magasztos sugárzását az alkotásban. Ma mindent elvettél tőlem, a káromkodás bűnébe esem. Az istenit! (Kezébe veszi a lapátot, mellyel a tálakat helyezik be a kemencébe, és dühvel, nagy erővel összetöri a két hosszú asztalon sorakozó kerámiatárgyakat.) Pusztuljatok! Essetek szét darabokra! Tűnjön el szépségetek! Egy darabot sem teszek el, ha nem tárhatom a világ színe elé! (Sírva az asztalra borul.) Bocsáss meg, Istenem! Mózes is összetörte a tízparancsolat tábláit, ő kaphatott bocsánatot és új táblát. Bocsáss meg! Adj nyugodalmat lelkemnek. Lehet, hogy sikeremben megfeledkeztem az alázatról, és ez a büntetésem, de adj erőt, hogy tudjak még harcolni az igazamért, mert tudom, hogy ártalmatlan vegyületet készítettem, és ki kell derülnie az igazságnak. Atyám, ki vagy a mennyekben…

Függöny.