Bíró József

ACTA DIURNA

––––––––– mesterflekk –––––––––

Newpest. Beesek a dühöngőbe. Elhagyatott. Nincs műsor. Fújtatva fellépcsőzök a galériára.

Előre kifizettem kedvelt, megszokott, protekciós – babgulyásomat, kellőn hűvös Sopronimat.

Ági a roggyant pincérasztalnál ebédel. Innen startol gályázni. Attraktív, firkás – eszes szingli.

Lustán kattan a vénséges étellift. Megérkezett a kajám. Honn – vagyok. Kiszolgálom magam.

Levackolok a csajhoz. Gondterhelten majszolunk. Óvatos gyerkőcangolul társalgunk cseppet.

Viktor barátom varázsol nekünk tejszínhabos kávét. Elsőrendű. Langy. Fürgén szürcsölgetjük.

Ágica fontoltan tejel. Húzza Vikit. Pusszpussz. Hussillan. Átlépek a lapos – tetőre. Staubolok.

Ma ismét elrendelték a hőségriadót. Gáz. 39 fok. Lombárnyékban. Verebek a villanydróton.

Mindenki jártas mindenben. Hervasztó rizsaparti. Hétre – hét: híznak – szaporulnak a bajok.

Spulni napok óta gerincsérvvel jön kvaterkázni, állítós alumankóval támaszt, bicézik, aprózza.

Kicsi, Bakter, Paja, Kuglis, Irénke, Kati, Babus, Vica, kamionos – Gyuri kint ülnek, kókadnak

a koszlott, derékgyötrő fapadsoron. Izzadtan előkolbászol a chef cuisinier. Hangol, háborog:

„ miszívjukmegmindigbazmeg ”. Igenlés, ühüm, ál – kontra: „ dobjunkmáregysárgátvaze ”.

Pali bátyus méláz, csendben ejtőzik, a hátsó kisevődében fészkel. Tehát tuti, hogy péntek van.

Vidám hetvenes, igazi jóember. Kicsalom a placcra, huncut, stíröli a szívtipró, bögyös pipiket.

( - felénk integetnek a három Némák, - tavaly ősszel péppé verték a csórók – vámosa, „köcsögalbánrobertót ” - )

Zöldséges Sanyi feszt panaszkodik. Karcsikám Karcsi friss fuvarozóvállalkozása mélyponton,

rajongásig szeretett agaraival adódó szokványos – normálteendőit ismételten, lelkesen sorolja.

Közben célba ér Bőrös és a nyuggerzsaru. Magabízó Kíber nyomban rákattan a királyságra:

„ gyurcsányiegynagypöcsalibásgordonabajnaimegazorbánismehetnekvisszaajóannyukba ! ”

Misi, tönkrenyűtt, túltömött batyujából előbányássza törzse – horpadt, mészfoltos kétliteresét,

a műanyagflakonban igencsak emberes, kerítésszaggató szilvórium vár nyilvánvaló végzetére.

Decis stampedlikbe tölti. Joy – reklámos, ragacsos, festése – kopott pléhtálcáról körbekínálja.

Persze, haveri becssorrendben folyik az osztás. Nyistakecmec. Vérsértés lenne visszautasítani.

„ Sajátfőzésezasztnemkarcos!” Tizenöt percen belül már a harmadik csurig – döntésnél tart.

Tremolóznak a kezek, ám a pálinkát újfent – újra, egy hajtásra, férfiasan gallér mögé gurítjuk.

Rázúdítunk habos kísérőül, cool Borsodit, Drehert, Kaisert vagy Arany Ászokot. Kimitcsipáz.

„ Egi! ” „ Ígymártotálzsírakurvaidő! ” „ Egi! – Egi! ” Kukán piálunk, cigizünk, piálunk.

Balázs három butélia gagyi röviddel villant. Kortyolunk a vodkából. Azonnal pökjük is kifele.

Kuglis a szemüvegét törli, szaporán pillog, kisfröccsel flangál, lájtmalbira izzítunk, bazsalyog.

Mosandói között dúr, Kicsi keresi a tárcáját, mobiltelefonját. Szocreál munkásportré, - élőben.

Dögös ducifelhőket úsztat a dunai fuvallat. Lessük, lessük hátha megered az eső. De semmi.

Kis – Vilmos – gyorsítókkal súlyosbított, butító – üzemmódra kapcsolunk. „ Beteg a világ ”.

Immár tökmindegy ki szolgál a pultcsap mögött, Tímea vagy Anikó, a fiúk fennhangon ontják

tréfás, környüludvarlásos – amiacsövönkifér, lényegre törő – triviális, válogatott közhelyeiket.

Lassan, észrevétlenül ránk esteledik. „ Mingyáfájront! ” Paja außer betrieb. Irénke görbed.

Kikérjük az utolsó krigliket, tüskéket. Fent is, lent is könyvelnek. Gizda válságmanit. Kati sír.

Timi zár: „ hétasaradcsá ”. 23h. Száraz ibrikek, ampullák árvulnak az utcai kőkönyöklőkön.