Eltűnt soraim
kicsit tré az ügy
– ne gondolj semmi rosszra –
szavak forogtak bennem
ahogy mentem a borárosra
de papír toll a zsebemben
régóta nincsen
a lágymányosi híd már mögöttem
s nem akartam lenni a hév bolondja
hogy a mobillal vacakoljak
beszéljek a diktafonba
így lett az a helyzet
mit már annyiszor kerültem volna
– se szemüveg se cavinton –
cserben hagyott a memóriapróba
és hiába gyötrődöm este
iszom a portugiesert
nem segít ez se
az a két baromi jó sor
nem jut eszembe
pedig biztosan örültél volna
de hát eltűnt az a
pár/szó
na
Főpróba
(ütés a gongra
fölmegy a függöny
vagy épp le)
színpad
az éj porondja
új bohóc indul
ki helyünkre lép be
nem tudni van-e
ki a szöveget tudja
történik a dráma
jelölt nincs szerepre
aki színpadra kerül játssza
bárki bárki lehetne
(Utasítás:
a képet vedd esetlegesre
a nézőtér üres
– vagy színpad az is
–
mindenki játszik
fények vakítók élesek
ne akarj átmenni istenesbe
kerüld az égi hangot
hagyatkozz a
végtelenre)