Birtalan Ferenc
Jelenések verse
egy klottgatya egy rossz cipő
egy kék egy vörös nyakkendő
bakancs talpában jancsiszög
léptek alatt hó röcög
füst száll égre kavarog
nincs csendes éj
se angyalok
nyár
mikor még semmi baj
talpadon por gázolaj
falatnyi hit és remény kell
karéjnyi zsíros kenyérrel
amihez vadsóskát harapsz
lehet-e nálad gazdagabb
legkisebb fiú egyre nősz
nem veszíthetsz az utca hős
anyád jön nagy cekkerekkel
szaladj elé
elfáradt vedd el
nyúzd
a piacról mit hozott
és boldogok vagytok
boldogok
szobában szekrény asztal ágy
a létező legszentebb világ
valaki alszik a sezlonyon
lehet hogy meghalt
nem tudom
január hava szél sziszeg
hova vitt majd hét évtized
jeges tüskés göröngyös út
álmodtad
nincsenek tanúk
magához húz a végtelen
jövőtlen múltad sincs jelen
Tánti
a konyhában lakott
a szobájában Marika az albérlő
villamoskalauz volt a 38-ason
néha blicceltünk vele
a Népszínház utcáig és vissza
Tántinak vaságya volt deszkadobogón
ne a hideg kő legyen alatta
a gyógyszeres üvegeit irigyeltem
de nekem az üreseket se adta
Máté bácsi se a kardjaiból
pedig pinceműhelyében volt jó néhány
a padláson postagalambokat tartott
nézte röptüket
ahogy visszatérnek a dúcba
Péter fiának szingó gumis Legnano kerékpárja volt
vállán vitte egy másik bicajon
ha edzésre versenyre ment a válogatottba
Tánti ezekről semmit nem tudott
néha lejött az első emeleti lépcsőfordulóig
csont-sovány árnya
mint az ablakkeret
nem
lehetett sehová látni
olyanok voltak azok az épületek
kis ételhordóban vitt neki valaki enni
ötvenhatban magyarázta nekem
a der die dast
aztán visszatértünk az oroszra ötvenhétben
Tánti semmiről sem tudott
ágyba-asztalba kapaszkodva járt
nem láthatta Bánó doktort nagy szakállasan
ahogy fehér rövidnadrágban ment teniszezni
nem érdekelte mit gondol róla a világ
Tánti nem tudott a gubisról
ahogy
ócska zsákkal járta a faládákat
nálunk ott volt a nagy akácfa mellett
hetente lapátolták lovas kocsira a szemetet
nem tudott a Nap mozinál a mester után
ládát trógeroló Ványa doktorról se semmit
Tántit nem érdekelték a Tichy lányok
kik fölötte laktak a másodikon
Antóniát apu hozta ki a vécéből holtan
nem tudta merre megy Baranyai Margit
valahai banktisztviselő csekkeket bélyegezni
Spielmann néniről se orvos fiáról
ki nyaranta odahozta első szerelmemet Katinkát
miket nem tudott még Dr Oszvaldné Tánti
titok volt
de öregedve nem nehéz kitalálni
ott cseperedtem Atlantiszon
néha megsimogatták csikófrizurás fejem
mit tudtam én
ami van az a történelem
egyszer úgyis elsimul egyszerű lesz az egész
mint mikor anyut temettük
s pár hantnyira várta a két angyalfehér
mesebeli gyógyszerész
Layék