Baranyi Ferenc

Költői kérdések

„Entre sus corazones y el mio

no habrá diálogo”

      (Fayad Jamís)

Lehet-e kenyeres pajtásom az,

aki megkövezetteket rendeletileg kötelez

kenyérrel történő visszadobásra?

Árulhatok-e egy gyékényen azzal,

aki az árvák könnyét

palackozva exportálná?

Cseresznyézhetek-e egy tálból azzal,

aki nekem egy szemet sem hagy,

viszont minden magot a szemembe köp?

Parolázhatok-e azzal,

aki úgy nyújtja felém a kezét,

hogy közben fityiszt mutat nekem?

Koccinthatok-e azzal,

aki oláh s szláv bánattól vidul

a szittya dáridókon?

Ilyenekből

egyre többet látni

hazámban szerteszét.

Szívük a szívem között

nem lehet párbeszéd.

Félelmek

„…az a végzetes tulajdonságuk,

hogy tárgyi előfeltételek híján is,

pusztán a félelem erejénél fogva

elő tudják hívni azt a veszedelmet,

amitől félnek”

       (Bibó István)

Hát csak adjatok tippeket azoknak,

akiket rettegéstek éltet!

Fedjétek fel előttük,

mitől tartotok titkon,

s ők a sejtelmet máris

nyíltan megteszik ténynek.

Fessétek az ördögöt a falra,

s ettől majd újabb ördögi trükk jut

eszünkbe az ülésteremben.

Félelmünkre játszva

teszik hihetővé,

ami hihetetlen.

Félelmeinkre puzzle-szeletkéiből

könnyűszerrel összerakni

a Rettegés Birodalmát.

Miért ne, ha hagyják?

Remény

Mert éltem én oly korban is e földön,

mikor a bűnös bűntudatot érzett,

a bunkó meg szégyenlősen leszegte

üres fejét – rossz volt hülyének lenni.

Ma szinte sikk. S nehéz bármit remélnem.

Azt még talán, hogy késő unokáink

arra ébrednek egyszer, hogy javakból

nemcsak pénzzel szerezhetőkre vágynak,

hanem szívekbe vermelt ősi kincsre,

melytől ködös korszakokkal korábban

két lábra állt a fáról földre pottyant

bozontos emlős, majd előrelépett.

S emberré válni újra kedvük támad.