Birtalan Ferenc

 

                             A bal

 

tenyér belső éle zsibbad

fülben lüktető

tik tak tik tak

 

kenyérért megy

szaporodó ütések

tízlépésenként pihen

 

melyik perc lesz

nem tudja

viszi az útja

a bolt a cél

a halál

nem téved el

odatalál

 

fél ugyan

mi lesz

hogy mindent itt hagy

 

de addig bolt kenyér

tik --- --- tak -------

 

 

 

               Ha áprilisban elmegy

 

ellobban kihűl az este

messze mentél tőlem messze

 

álmom szemem mögé zárva

fekszem sohasem-volt nyárba

 

hiányod agyamban varcog

ne vedd vissza tőlem arcod

 

ments meg uram uram ments meg

vigyázzál rám ne felejtsek

 

bogárröptnyi csaló fénnyel

kísértetként jön az éjjel

 

pengeholdnyi villanás csal

alkonyba rejtő madárdal

 

 

 

               Lehettem volna jobban

 

úgy szar az egész ahogy van

mit reméljek mire várnék

majd hetven év mint az árnyék

borul fölém és eltemet

reméljek új évezredet

hiába akarom értsem

rég nem hiszek a tévedésben

bitangok közt születtem élek

hogy hihessem magam szépnek

nézek a gyászoló tájra

döglött komondor a gyárudvar árva

karcos tüdőmbe levegőt venni fáj

fót hátán fót baszhatjuk mihály

ez a hazánk ki tud jobbat

még a hitünkből is lopnak

gaz pribékek úri roncsok

tépik a maradék koncot

nem lánctalpak taposnak szét

mi gyalázzuk meg az eszmét

tort ül fölöttünk a voltság

mi lesz veled magyarország

 

 

                                     Zongoraverseny

 

hallgat a zongora

hallgat

jaj a nagyzenekar

az ujjak

karmester hajol

hangszereiket

a muzsikusok

leteszik

elfogy a taps

minden hallgat

nincs hang

halljad

mintha egy nagyzenekar

mintha billentyűk húrok

titkolnák lépteimet

s hangtalan sírnák

meg kell halljak