Béres Attila
Szent László tanúságtétele
(Egyfelvonásos játék Szent László-legendák nyomán)
(A felhasznált versek egy része népköltés, illetve ismeretlen szerző műve. A Boldog Várad versrészlet Csanád Béla fordítása)
Szereplők:
András úr
–öreg birtokos, volt katona – és Szent László
Esperes
–Várad püspökének titkára
Veronika
–a bátorfai fogadós lánya – és elrabolt lány
Diák
–András úr szolgája – és leányrabló kun
Fogadósné
–Veronika anyja – és elbeszélő
Diakónus
–korhely egyházfi
Mátyás mester
–kovácsmester – és Szent László lova
1. jelenet (püspöki kancellária, fogadóterem)
ANDRÁS ÚR
Mi, a bihar-varadinumbeli Bátorfa népe azzal a kéréssel jöttünk esperes uramhoz, püspöki kancelláriushoz, ajánlana be minket jó szívvel Várad püspökéhez meghallgatásra.
ESPERES
Nana! Lejjebb már nem is jó? Rögtön a püspök úrnál kezdenétek?
MÁTYÁS
Mátyás mester vagyok, fegyverkovács, uram. Magas ügyben jöttünk, magos méltóság kell hozzá.
ESPERES
Fegyverkovács?? Hány szablya van egész Bátorfában, hogy külön kardkovács kell hozzá? Mindegy. Mint püspöki titkár, személyemben én magam a váradi püspököt képviselem. Halljam, milyen magos ügyben jöttetek, jóemberek?
MÁTYÁS
Legfőképpen az üdvösség ügyében járunk, méltóságos titkár úr.
FOGADÓSNÉ
Bizonyosan a püspök úrnál van az üdvösség kulcsa ebben a nehéz dologban.
ESPERES
Ne bosszantsatok! Nincs a váradi püspöknek ideje falusi hitvitákra! Főképp nem ilyenkor. Vecsernyére harangoznak.
VERONIKA
Messziről jöttünk, uram! Gyalogosan.
ESPERES
De szép vagy te, ártatlanság. Hogy hívnak, gyermekem?
VERONIKA
Veronika. Veronika vagyok…
ESPERES
Gyere közelebb! Na, bátran. Kinek a lánya vagy?
FOGADÓSNÉ
Az én leányom ez az ártatlanság itt, titkár uram, azaz a bátorfai fogadós leánya, merthogy én a fogadósné vagyok.
DIAKÓNUS
Én meg a káplán úrnak vagyok a diakónusa, és megállapítottam, nem egyszerű hitvita ügyében járunk, titkár úr.
ESPERES
Rongyos a köpenyed, veres az orrod. Mihaszna borissza vagy te, nem diakónus. Hanem te, te ott, neked olyan deákos a fizimiskád, te mondd el értelmesen, minek gyülekeztetek méltóságom elé?
DIÁK
Az üdvösség ügyében jöttünk, esperes uram. Mert az üdvösség, amely ugye az égben köttetik… de földön érdemeltetik ki… már amennyiben a jogosultsági kötelék…
ANDRÁS ÚR (közbevág)
Jobb lesz, ha én magam. Kardot hordok, nemesember vagyok: Gecse András. Fél karom a háborúban veszett, a király katonája voltam, most birtokomon élek. Ez itt csak a deákom, másképpen a fegyverhordozóm…
ESPERES
Vagytok, akik vagytok, túl sokan jöttetek, és túl későn. Isten bocsássa meg, mindjárt estebéd van. Gyorsan halljam, mit akartok?
ANDRÁS ÚR
Álljon elő, diakónus uram! Kezdjen már bele!
DIAKÓNUS
Khm… khmm… (Kántálni kezd.)
Boldog Várad, ávé, híred
Növekedjék, dicsőséged
Visszhangozzák századok!
Mindenki kórusban:
Boldog Várad, ávé, híred
Növekedjék, dicsőséged
Visszhangozzák századok!
ESPERES
Ávé, ávé. Ezért jöttetetek?
ANDRÁS ÚR
Ezért. László királyunk ügyében.
(Általános helyeslés, egyszerre:)
MÁTYÁS
Úgy van.
DIAKÓNUS
Eltökélten.
FOGADÓSNÉ
Szegény király urunkért.
DIÁK
Igen, László királyért.
ESPERES
Lászlóért? Majd´ harminc éve halott, az úr adjon neki nyugodalmat, mit akartok tőle?
MÁTYÁS
Mi nem a második Lászlóról beszélünk, uram.
DIÁK
Hanem az elsőről! Akire minden váradinak emlékezni kell.
DIAKÓNUS
Főképpen a váradi papoknak!
FOGADÓSNÉ
Nélküle Várad sincsen, püspökség sincsen, semmi sincsen, ajtónálló uram!
ANDRÁS ÚR
Rég elhordja a tatár, tiporja kun, gyalázza vérszomjas besenyő, egy köve se lenne már a városnak, ha nem védi a mi László királyunk.
ESPERES
Jó király volt, nagy király volt. Várad is van, püspökség is. De mit akartok vele?
ANDRÁS ÚR
Csatában mindig kivált, ragyogásától megvakult az ellenség!
FOGADÓSNÉ
Fejjel magasodott más férfiak fölé…
DIÁK
Bátorságban az oroszlánnal vetekedett…
VERONIKA
Mégis jámbor volt, és szent életű.
ANDRÁS ÚR
Tagadja tán, titkár uram?
ESPERES
Nem tagadom.
MÁTYÁS
Kétszer koronázták meg, pedig egyszer sem akarta!
FOGADÓSNÉ
Mondják, inkább égi koronára vágyott, mint földire.
DIÁK
Ha nem hal meg idő előtt, a keresztes hadak vezére lett volna. A Szentföldig is eljut!
VERONIKA
Lovag volt, a szüzek gyámolítója.
ANDRÁS ÚR
Tagadja-e, titkár uram!?
ESPERES
Már hogy tagadnám! Jó király volt, nagy király volt.
ANDRÁS ÚR
Na, akkor… azt mondja meg, titkár uram: mért nem ő lehet a mi kis templomunk védőszentje?!
MÁTYÁS
Főképp ha egyszer neki építettük a templomot.
ESPERES
Na, csakhogy kiböktétek. Megmondom nektek: azért nem lehet, mert László királyt a pápa nem avatta szentté. Ha nem szent, nem lehet védőszent sem!
VERONIKA
De uram!
ESPERES
Mondjad, Veronika!
VERONIKA
Azt beszélik, esperes uram, hogy László királyunkat nem is akarják szentté avatni.
ESPERES
Okos vagy, Veronika. Nem nagyon akarják.
ANDRÁS ÚR
Igaz-ez, esperes uram?
ESPERES
Semmi közötök hozzá, országos ügyek ezek.
FOGADÓSNÉ
Igaz a beszéd, vagy nem?
ESPERES
Nem ér föl odáig együgyű elmétek.
DIÁK
Azért próbáljuk csak meg, hátha fölér.
ESPERES
Valóban itt vannak Cölesztin pápa legátusai Rómából. Valóságos bizottság. Itt tanyáznak majd egy éve már, és várják a király szentséges mivoltának csalhatatlan jeleit. Valami csodát, vagy olyasmit, ami véglegesen meggyőzné őket.
DIAKÓNUS
Hírét vettük.
FOGADÓSNÉ
Ezért jöttünk.
MÁTYÁS
Megsürgetnénk.
ESPERES
Ó, sancta simplicitas! Háború van Dalmáciában, hadjárat készül Szerbia ellen, minden évben meghal egy pápa, ki törődik a váradi könnyekkel és csodákkal! Éhes vagyok, fáj a lábam. Menjetek haza!
MÁTYÁS
És ha mi előbbre mozdítanánk a hivatal kerekét? Akkor se lehetne?
ESPERES
De poetikus lelkű kovácsmester ez!… Szép lehet a falutok is. Egyszer még megnézem. Betérek a fogadótokba, leányom. Na, mindent tudtok már, ha föl nem is fogtátok. Menjetek isten hírével.
ANDRÁS ÚR
Nem úgy van az, uram!
MÁTYÁS
Nincsen még vége!
FOGADÓSNÉ
Most kezdődik!
DIAKÓNUS
Engedelmével.
ANDRÁS ÚR
Ha és amennyiben a Szentszék elfogadná László királyt hivatalos szentnek, lehet belőle a mi templomunk védőszentje?
ESPERES
Akkor lehet, hogyne lehetne. De mivel nem fogadta el, nem lehet. Menjetek, menjetek! Tálalják a vacsorámat.
DIÁK
Mi pedig addig innen el nem megyünk. Tudjuk a törvényt.
ESPERES
Micsoda törvényt?!
DIÁK
Aki főbenjáró ügyben tanúságra jelentkezik, az el nem küldhető…
FOGADÓSNÉ
El nem hessenthető…
DIAKÓNUS
A tanú meghallgatandó…
MÁTYÁS
Mondandója írásba foglalandó.
ESPERES
Tanúság? Kinek az ügyében akartok ti tanúskodni?
DIÁK
Hívja csak az írnokát, uram, nagy marék lúdtollal, mert lesz itt jegyeznivaló.
ANDRÁS ÚR
Tanúságot teszünk Szent László királyunk tettei ügyében. Nemesemberként, én magam tíz helyett is tanúságot teszek.
MÁTYÁS
Számos csodáit elősoroljuk…
FOGADÓSNÉ
Eskü alatt valljuk…
VERONIKA
Szent életét dicsőítjük…
DIAKÓNUS
A pápai legátusokat eme igaz csodákkal a magunk oldalára hajlítjuk.
ESPERES
Emberek, nem így megy ez.
FOGADÓSNÉ
De bizony így megy. Diakónus, állj elő! Hallja meg az esperes titkár úr, miféle szent ének járja Várad környékén.
DIAKÓNUS
Kezdem, uram. Khm… khm…
(Kezdi a kántálást, de hamar mind bekapcsolódnak.)
Üdvöz légy, kegyelmes Szent László király,
Magyarországnak édes oltalma,
Szent királyok közt drágalátos gyöngy,
Csillagok között fényességes csillag.
(És zene.)
2. jelenet (ugyanott)
DIAKÓNUS
Elsőül: én, Benedek, a küsbendői káplán diakónusa az úr ezeregyszázkilencvenkettedik évében tanúsítom László király csodatevését a színigazság szerint. Amidőn a magyar sereg király urunk vezénylete alatt a tatárokat üldözte, és már sarkukba hágva szorongatta őket keményen, a pokolravaló pogányai marékszám szórták az aranypénzeket keresztény üldözőik elé, és mivel ekkora temérdek kincs hogyne torpantaná meg a közönséges katonát, meg még a tiszteket is, László király látván a veszedelmet, leszállt lováról, térden állva könyörgött az égiekhez, és oly heves imát mondott, hogy az aranypénz mind lapos kővé változott. Ezáltal az ellenség üldözését föl nem hagyták, mert hol az a bolond katona, aki kavicsok kedvéért leszáll a lóról, nem igaz? Így a csatát fényesen megnyertük, bizonyság rá, hogy a hódító hordák keletről hazánkba azóta se jöttek. Na, megmondtam.
ESPERES
Mivel tudod te ezt bizonyítani?
MÁTYÁS
Mit kell ezen bizonyítani, jó uram? Hát egyetlenegy tatár sincs az országban! Ez nem elég?
DIÁK
Az aradi csatamező még most is teli van lapos kövecskékkel, tudományosan úgynevezett numulitokkal, azaz Szent László pénzével. Színarany tallér, dénár, amúgy rablott pénz volt mind! Nem hiszi tán, titkár uram?
ESPERES
Hiszem én. De a pápai legátusokat nem küldhetem Aradra kavicskákat gyűjteni, mint a gyerekeket!
VERONIKA (egymás közt sutyorognak)
Nem hisz ez nekünk.
FOGADÓSNÉ
Mintha nem is magyar volna.
MÁTYÁS
Magyar ez, csak hivatalban ül.
DIAKÓNUS
Bele is tompult.
DIÁK
Veronika bezzeg érdekli. Még az orcáját is majdnem megcsippentette.
FOGADÓSNÉ
Veronika, gyere csak, kislányom!
ESPERES
Gyere csak előrébb, ártatlanság!
VERONIKA
Itt vagyok… anyám…
FOGADÓSNÉ
Emlékszel-e arra a görög papra, aki nálunk szállt meg egy éve?
VERONIKA (nagyon is emlékszik)
Ó, nem, nem emlékszem, anyám.
FOGADÓSNÉ
Két kakast megevett és vert ezüstkeresztet hagyott fizetségül? Kicsit kancsalított.
VERONIKA
Ja? Arra emlékszem. Mindig megcsippentette az orcámat.
ANDRÁS ÚR
Egyébként a papok házasodását is László királyunk tiltotta meg, nagyon ideje volt már!
DIÁK
Azt a pápa találta ki.
FOGADÓSNÉ
Lányom, az a görög szerzetes…
VERONIKA
Tudom. Nem görög, hanem szerb, a neve Pahomije atya, és azt mesélte, hogy ott volt, amikor László királyunknak megnyílott a föld!
ANDRÁS ÚR
Na, ezt meséld el ennek az ajtónállónak!
DIÁK
Írnok, jegyezd!
ESPERES
Aztán hány kancsó bor után nyílott meg a föld ennek a vándorszerzetesnek? Mi? Ismerem a fajtáját.
FOGADÓSNÉ
Beszélj, te lány!
DIAKÓNUS
Na, Veronika!
VERONIKA
Én, Veronika, a fogadós leánya keresztény hittel tanúsítom, hogy midőn László király a kunokkal harcolt, és menekülni kellett…
ANDRÁS ÚR
Átmenetileg!
VERONIKA
A Torda hegységben…
DIÁK
Az Aranyos-patak fölött…
VERONIKA
Amikor a kunok már nagyon szorongatták…
MÁTYÁS
Baltáikkal majd’ elérték…
ESPERES
Hagyjátok a leányt beszélni!
VERONIKA
Baltáikkal majd elérték…
DIAKÓNUS
Szög nevű lovát megállította…
VERONIKA
Szög névre hallgató táltos paripáját megállította…
FOGADÓSNÉ
Nagy királyunk térdre hullott…
VERONIKA
Térdre hullva buzgó imádságba kezdett, és az Úr kettéhasította…
FOGADÓSNÉ
Mondjad, lányom, bátran!
ESPERES
Mondjad, leány!
VERONIKA
…kettéhasította a sziklát, az Úr a hegyet kettéhasította nagy égzengés közepette, és szent királyunk életét megmentette a kunoktól.
ESPERES
Hm. És mi a bizonyíték, hogy ez a történet valóban megesett?
FOGADÓSNÉ
Nahát, ilyen pogány lelket!
ANDRÁS ÚR
Hallgass, asszony, jegyzőkönyvet írnak.
MÁTYÁS
A nyilvánvaló valóságban is kételkedik, titkár uram?
ESPERES
Elhiszem én ezt, csakúgy mint maga. De a pápai követeket hogyan győzzem meg?
DIÁK
Ez is bizonyítható, a napnál világosabb, uram. A mai napig ott van a Tordai-hasadék, mely megállította a gaz kunokat és megmentette királyunk életét.
DIAKÓNUS
Még László király lova patkójának a nyoma is ott van a szakadék menti sziklában, bárki megláthatja.
ESPERES
Pápai követet a Torda sziklái közé nem viszek, hisz ha baja esik, az a Szentszék elleni merénylet volna. A legátusok nem zergék, hogy a szirteken szökellni tudnának.
ANDRÁS ÚR
Mivé lesz az igazság Magyarországon?
ESPERES
Az igazság ki lesz szolgáltatva. A mai napra rendelt igazság pedig az, hogy mivel alkonyat után püspökségi titkár és esperes semmiféle vizsgálatot nem folytathat, ti most eltűntök a színem elől. Menjetek, megalszotok itt az istállóban, őrizet mellett. Holnap folytatjuk a tanúságtételt. Dixi.
ANDRÁS ÚR
Birtokos nemes vagyok. Engem nem csukathat be, uram!
ESPERES
Nem tömlöc az, nemes úr. Védőőrizet, ami kijár a legfontosabb tanúságtevőknek. Tizedes, vigyék őket!
DIAKÓNUS
Várjunk csak, várjunk. És a László király nevét viselő forráskutak?
ESPERES
Mi? Forráskutak?
FOGADÓSNÉ
Forráskutak bizony. Igaza van a diakónusnak. A forráskút erős bizonyíték, hiszen annak vize a mai nap is folyik. Kifogyhatatlan! Nagy királyunk dicsőségére!
DIAKÓNUS
Még tán csodatévők is azok a kutak.
VERONIKA
Meglehet, gyógyító erejük van, mint Szent László füvének.
ESPERES
Tizedes, szállásolják el Bátorfa lelkes követségét a püspökségi ólban, ahol az éjszakát őrizet alatt eltölthetik. Mára elegem van ebből.
(Még mindenki sietve elmondja a magáét, miközben taszigálájk ki őket.)
DIÁK
Három kútforrásról is tud a krónika, uram! Szerte az országban…
ANDRÁS ÚR
Szomjazó seregének háromszor fakasztott három helyen vizet! Na, hé, nemesember vagyok, erissz, te martalóc!
ESPERES
A tyúkketrecbe velük, azon rácsok is vannak! A tyúkketrecbe!
DIAKÓNUS
Tordánál lándzsájával fakasztott forrást, magam is kóstoltam, hideg a vize, tiszta és szikrázó, mint az égi üdvösség maga, én, Benedek diakónus, tanúsítom.
ESPERES
Holnap! El vele!
DIÁK
A Mátra völgyében sisakjával fakasztott vizet, midőn a besenyők ellen indult még hercegkorában. Gyógyít az a forrás, tanúsítom.
ESPERES
Eh!
MÁTYÁS
Nyitra mellett a lova patkójával fakasztott vizet. Kovácsmester vagyok, értek a patkóhoz. Megismerem a táltos ló nyomát is akárhány közül. Más annak a formája, mélyebb az árka, csinosabb az ívelése. Nahát mondom: tikkadtan bőgött már a magyar sereg szomjúságában, mint a barom, hát akkor László herceg megugratta Szög nevű táltos paripáját, és forrás fakadt annak rúgása nyomán.
ESPERES
Források… vizek… vizek… források… Balga elgondolás ilyesmiből tanúságot tenni a szentség dolgaiban. Kifelé!
MÁTYÁS
Aranyszög hullott a forrás mélyére a táltos patkójából! Próbálták kivenni haramiák százan is, de ember el nem érheti, Szent László szöge az. Láthatja, akinek szeme van! Akármilyen bíboros római kardinál megláthatja…
ESPERES
Szemérmetlen, szemérmetlen! De lássátok, van szívem! Hogy legalább egy legyen köztetek, aki nem bűnben tölti az éjszakát, meggyóntatok valakit.
ANDRÁS ÚR
A tyúkok közt nem mindegy? Ezt a gyalázatot egy nemesemberrel.
DIAKÓNUS
Urunk Jézus Krisztus is istállóban született…
ESPERES
Akinek a legkevesebb bűne van, az itt marad gyónni. Megmondtam, dixi.
3. jelenet (ugyanott)
ESPERES
Na, te leány, Veronika. Gyere közelebb!
VERONIKA
Az én lajstromom a legrövidebb. Gyónom a mindenható Istennek…
ESPERES
Hagyd ezt most, hagyjad csak.
VERONIKA
De a gyónás?…
ESPERES
Ego te absolvo, ámen, két miatyánk, két üdvözlégy. Most arra felelj nekem, hogy mit akartok ti ezzel a László királlyal. De ne hazudj!
VERONIKA
Hát elmondtuk, jó uram!
ESPERES
De biztogatott valaki erre?
VERONIKA
Nagyon is! Erősen!
ESPERES
Na végre. Kicsoda? Mondd már, vagy el akarsz kárhozni?
VERONIKA
Hát mindenki! Bátorfán. Minden hívő lélek.
ESPERES
Eh! De más! Idegen! Nem jártak nálatok magos egyházi személyek?
VERONIKA
Tavaly. Pahomije atya…
ESPERES
A csongrádi vagy az aradi püspökségtől! Netán Budáról! Na? Na? Gondolkozz!
VERONIKA
…hát Pahomije. Más nem. Kicsi a mi falunk, urak nem járnak felénk…
ESPERES
Jól van a lányom… jól van. Elmehetsz.
VERONIKA
Uram, kérdeznék.
ESPERES
Kérdezz csak, kérdezz bátran!
VERONIKA
Uram, azt kérdezném, ismerős volt-e magának, amit mi itt elmeséltünk nagy királyunkról?
ESPERES
Megjártam Krakkót, Bécset, Bizáncot. Tanultam könyvekből, embertől, nagy mesterektől. Ahogy a piactéren a tolvajok beszédéből és a fecskemadár röptéből is tanul, akinek füle és szeme van Isten kegyelméből a tanulásra. Sok mindent lát és sok mindent hall az ember, amíg a váradi püspök jobbkeze lesz.
VERONIKA
Akkor, uram, hiszi velünk László király szentségességét? Vagy miért nem kergetett bennünket, falusiakat, rögtön haza? Ugye nem lehet, hogy kineveti az egyszerű magyarok lelkes jó szándékát, uram?
ESPERES
Látod, gyermek, csak az Úr a tudója, kinek milyen képességeket osztogat az ő végtelen jóságában. Mert a te szívednek nyitottsága még nagy teher lesz neked az életben.
VERONIKA
Nem nagyon értem, uram.
ESPERES
A ti tanúságotok természetéről beszélek. László királyunk szentsége nem ezeken a történeteken vagy szép tündérmeséken múlik. Meséket, melyeket hallottál, tovább mondani, esetleg hozzátenni egy kis délibábot, az nem tanúságtétel. Mindegy, hogy az a mese igaz vagy hamis. Nem az számít.
VERONIKA
Akkor hogyan lehet tanúságot tenni?
ESPERES
A hit számít, semmi más. Az őszinteséget akarom hallani. Ami gyakran oly nagyon hasonlít a szenvedéshez. Nem a mesét, gyermekem.
VERONIKA
Ó, uram, hogy tudnám én azt most megmondani, hogy megértettelek-e?
4. jelenet (a tyúkólban)
Hőseink keservesen éjszakáznak.
Suttogó légkörben.
FOGADÓSNÉ
Veronika! Mit akart még az esperes tőled?
VERONIKA
Semmit, édesanyám. Meggyóntatott.
FOGADÓSNÉ
De ugye nem csipkedte meg az orcádat?
VERONIKA
Két miatyánk a penitencia.
FOGADÓSNÉ
Sokáig elvoltál.
VERONIKA
Mondom, hogy gyóntam neki.
DIÁK
Kevés bűn, hosszú feloldozás?
DIAKÓNUS
Egyházi személynek tiltva van a csipkodás.
FOGADÓSNÉ
Na, ha megteszi, hát meggyónja.
DIAKÓNUS
Nem úgy van az.
MÁTYÁS
Dehogynem. Csak a házasodás tiltott nekik.
FOGADÓSNÉ
Hát akkor mit akart, lányom?
VERONIKA
Szépen beszélt.
DIÁK
De vacsorát bezzeg nem adtak, az ördög vigye el!
ANDRÁS ÚR
Ne neszezzenek már! Alhatnék!
MÁTYÁS
Ahol bolha van, ott az ember vakaródzik. Maga is vakaródzik, András uram.
DIÁK
Az egerek neszeznek.
FOGADÓSNÉ
Minek is jöttem Váradra!
DIAKÓNUS
Micsoda szenvedés ez. Étlen, szomjan…
ANDRÁS ÚR
Neked főleg szomjan, diakónus.
MÁTYÁS
Hát nem is méltányos eljárás.
FOGADÓSNÉ
Valóságos vértanúság ez. Szalma is alig van alattunk.
ANDRÁS ÚR
Vértanúságnak azért nem mondanám.
MÁTYÁS
Nem lehet… hogy… esetleg… jó lenne nekünk más védőszent is abba a kis templomunkba?
ANDRÁS ÚR
Mit mond?
MÁTYÁS
Már… ha László királyunkat sehogy meg nem kapjuk. A szentek egyformák az Úr színe előtt. Egyformán kedvesek.
DIÁK
Maga elárulná a mi közös szép kívánságunkat?
DIAKÓNUS
Lényegében mindegy az, hogy kicsoda, csak magyar szent legyen.
VERONIKA
Hát a szentek közt van már öt magyar is.
FOGADÓSNÉ
Te azt honnan tudod?
VERONIKA
Ez a diák mesélte.
FOGADÓSNÉ
Mikor volt erre időtök?
DIÁK
Á, csak néhány szót váltottunk.
ANDRÁS ÚR
Diakónus, tudod-e a magyar szenteket?
DIAKÓNUS
Persze. A mi szentünk István király, aztán Imre herceg…
ANDRÁS ÚR
Szent Gellért…
DIAKÓNUS
Meg a zombori remete.
FOGADÓSNÉ
Ebben a zombori remetében talán ki is egyezhetnénk a püspökséggel. Jó lesz az nekünk védőszentnek.
DIÁK
Remetéből kettő is volt.
ANDRÁS ÚR
András és Benedek. Sokáig őriztem egy-egy hajszálukat aranyos szelencében, de a szófiai csatában a karommal együtt odaveszett az ereklye.
MÁTYÁS
Egyezzünk ki a püspökséggel… Ha nekik nem fontos a László szentsége, minek törjük magunkat.
FOGADÓSNÉ
Akkor hát reggel szólunk ennek a titkárius ajtónállónak, hogy eresszen már haza bennünket. Más szentet választunk. Amelyiket akarják.
DIAKÓNUS
Persze olyan kell, amelyik nem ilyen bajos.
ANDRÁS ÚR
Malacot vágatok, ha hazaérek végre innen.
FOGADÓSNÉ
Rég be kellett volna tapasztanom a tűzhelyet, aztán tollat fosztani. Minek jöttem ide, minek?
DIÁK
Azért… ahogy hallgatom magukat, hát elég hamar odadobják László királyt.
FOGADÓSNÉ
Mit lehet tenni a hatóság ellen?
VERONIKA
Igaza van a diáknak.
MÁTYÁS
Olyan táltos lova egy királynak se volt, mint Lászlónak. Patkoltam én azt álmomban, aranyszín volt a sörénye, fekete a pillantása, táncára csak úgy mosolyogtak az angyalok.
DIAKÓNUS
Nehogy már egy ló miatt szenvedjünk!
FOGADÓSNÉ
Virradatkor zörögjünk a porkolábnak!
DIAKÓNUS
Aludjon, Mátyás mester! Álmában patkolhat nagyokat. Ne beszéljenek már annyit!
DIÁK
Na, vakaróddzunk!
VERONIKA
Azt az ötöt…
DIÁK
Mit mondasz, Veronika?
VERONIKA
Azt az öt magyar szentet.
DIAKÓNUS
Mi van velük?
VERONIKA
Azokat is László király szerzette be az anyaszentegyházba a magyarok dicsőségére.
ANDRÁS ÚR
Mit mond a lány?
MÁTYÁS
Ránk olvassa a vétket.
ANDRÁS ÚR
Mit?! Hát ki vétkezett itt? Miféle vétket?
MÁTYÁS
Csak azt, hogy ingadozunk, mint a gyenge nád.
DIÁK
Szégyen, hogy egy gyönge szűz mondja ki az igazságot ennyi férfi közt.
DIAKÓNUS
De hát mi az igazság? Ki merné állítani, hogy ismeri az igazságot?
VERONIKA
Az igazság bennünk van. Kiben-kiben olyan, amilyen. Ha őszinték vagyunk.
ANDRÁS ÚR
Nohát nem! Nem és nem! Én ebbe nem nyugszom bele!
DIÁK
Fölemelkedünk végre? Kitörünk a tikok közül, András úr?! Aggy neki?
ANDRÁS ÚR
Akármilyen kicsi templom is a miénk, az a miénk! Én nem hagyom László királyt. Hogyan gondolhattam egy pillanatig is, hogy nekünk itt Biharban, a rabló kunok, a vérszomjas besenyők által szaggatott falunkban ne László király legyen a patrónusunk!?
DIAKÓNUS
Jaj, uram, hát hogyan tudnánk tenni olyan erős tanúságot, amit elfogad a püspök úr is?! Hát még a követek, a pápa őszentsége!
MÁTYÁS
Meglehet, éppen az Úr minket szemelt ki előbbre tolni a szentség szekerét.
ANDRÁS ÚR
Veronika szentem megmondta, bennünk az igazság. Nem ezt mondtad, lányom?
VERONIKA
Az esperes úr azt mondta, hogy erős hittel diadalmaskodhatunk törekvésünkben. Ha jól értettem…
5. jelenet (püspöki kancellária, fogadóterem)
A színjátékot kitervelték,
de persze rögtönöznek is szükség szerint.
ESPERES
Mit nem mond ez az ember!? Rosszul hallok?
FOGADÓSNÉ
De bizony jól hall, kancellárius uram.
DIAKÓNUS
Megvilágosodásunk volt az éjjel.
MÁTYÁS
Úgy is mint égi jelenés, püspöki titkár uram.
ANDRÁS ÚR
Ez már komoly dolog!
ESPERES
Komoly bizony, mert akit hazugságon kapnak az egyházi törvény előtt, azt próbának vetik alá, az innen élve haza nem megy. Nem sajnáljátok ezt a gyönge szűz leányt itt köztetek? Hóhér kezére adnátok, gazemberek!?
ANDRÁS ÚR
Ugyan, uram! Legelőször őreá szállott a fényesség.
ESPERES
A baromfiketrecben.
DIÁK
Az ég angyala jelent meg nekünk, és megmutatta László király szentségének titkát.
ESPERES
Az éjjel? Gyöngytyúkok között. Törött szalmán.
ANDRÁS ÚR
Az éjjel.
FOGADÓSNÉ
Gyöngytyúkok és pulykák között.
MÁTYÁS
Törött szalmán.
DIAKÓNUS
Az Úr küldötte nem válogatós. Krisztus urunk is jászolban született.
DIÁK
Igaz, nem Váradon.
ESPERES
Csönd! Halljam, micsoda módon mutatta ki azt a titkot az Úr küldötte?
DIAKÓNUS
Megszállás útján.
FOGADÓSNÉ
Pont úgy. Hajnalban.
ANDRÁS ÚR
A kakasok rikoltozása közben.
FOGADÓSNÉ
Megszállott az angyal bennünket.
ESPERES
Megszállás?! Ó, ti gazemberek, melyikőtök eszelte ki ezt az istenkáromló ravaszságot?
MÁTYÁS
Aminthogy éhségében máskor csillagokat lát az ember, oly tiszta ragyogással bújt belénk László herceg és a leányt rabló kun igaz története…
FOGADÓSNÉ
…királyunk szentségének legfőbb bizonyítéka.
ANDRÁS ÚR
Veronika által szólalt meg a rablott leány, a diák ajkán beszélt a kun vitéz. Magam isteni sugallat által, merthogy nem lehetett más, László herceg lelkét kaptam meg a tanúság végett.
ESPERES
A kovácsmesternek mi jutott?
MÁTYÁS
Én a ló vagyok, uram. Királyunk táltos paripája, szőröm selymes, táncom kényes, tartásom büszke, patkóm nyomán szikra száll…
ESPERES
Hogy nem nyílik meg az ég ekkora pimaszságon. Még abbahagyhatjátok a hazudozást.
VERONIKA
Ne vedd el tőlünk, uram, a bizonyítás jogát.
ESPERES
Rendben. Írnok! Következik László herceg és a kun leányrabló igaz története, ahogy az megjelent a bátorfai küldöttségnek sugallat formájában. Tegnap éjjel. A baromfiketrecben.
6. jelenet (ugyanott, de meseszerű körítéssel)
A mese és a valóságos érzések játéka.
FOGADÓSNÉ
László urunk még hercegkorában a kerlési…
MÁTYÁS
…avagy cserhalmi…
FOGADÓSNÉ
…csatában elöl járt a harcban…
MÁTYÁS
Vágta-szabdalta a gyalázatos kunt…
FOGADÓSNÉ
…egymaga négyet…
MÁTYÁS
Ötöt!
FOGADÓSNÉ
Elhallgasson már, Mátyás mester…
DIÁK
Tán kevesli a ló szerepét.
MÁTYÁS
De ha nem jól mondja a kocsmárosné!
FOGADÓSNÉ
Nahát, ahogy mondom: egymaga ötöt is levágott, amikor észrevette, hogy valami különösen szilaj kun egy igen szép magyar leányt ragadott magával lovon.
MÁTYÁS
A rabló fajtáját!
FOGADÓSNÉ
Na, rögtön utána eredt…
MÁTYÁS
Szög nevű táltos paripáján. (Innentől a nyelvével „lódobogást” csattogtat, minden László kun leány párbeszéd alatt, és még ahol szükséges, amíg el nem fárad, vagy amíg a rendező ésszerűen belé nem fojtja. A Diák esetenként segíthet csattogni.)
FOGADÓSNÉ
De akárhogy kergette, akárhogy hajszolta, nem bírt közelebb jutni hozzá…
DIÁK
…egy lándzsahossznál.
FOGADÓSNÉ
Ekkor odakurjantott László a leánynak… András uram, hallja?
ANDRÁS ÚR
Úgy, úgy! Odakurjantottam, hogy: Szép húgom, rántsd le a kunt övénél fogva a lóról, aztán majd én lekaszabolom, a Pilátusát!
FOGADÓSNÉ
De a kun se volt rest, szorosan fogta a lányt, és a fülébe súgott neki.
DIÁK
Fülbe súgott imigyen (igaziból súg-búg): szép magyar lány, nézd, erős karom van, jó lovam, vitéz hírem, sátramban ékszerek várnak…
VERONIKA (gyengül, a diák kun vitézként is elbűvöli)
Ékszerek is?
DIÁK
Persze, úgymint karkötők, csatok, kösöntyűk, gyűrűk, fejékek és láncocskák számolatlan…
FOGADÓSNÉ
Elég már!
DIÁK (hevül)
….kényeztetlek, csókolgatlak ezeregy éjszakán át, kincsem leszel halálomig, jössz-e vélem? Hajlasz-e szavamra?
FOGADÓSNÉ
Veronika!
VERONIKA (hevül)
Hajlok biz én, hajlok, nem kell kétszer mondani.
ANDRÁS ÚR
Ne higgy neki! Én mondom, László herceg!
DIAKÓNUS
Álljunk csak meg, hamis a mese.
MÁTYÁS
Hamis. Ez a lány nem hajolhat a kun szavára.
DIÁK
Éppenséggel mért ne hajolhatna egy ilyen megfelelő vitéz kun dalia szavára egy egyszerű magyar lány?
DIAKÓNUS
Azért nem hajolhat, mert nem egyszerű leány volt, hanem…
DIÁK
Hanem?
DIAKÓNUS
(rögtönöz) Hanem… rangbéli.
DIÁK
Rangbéli kicsoda?
DIAKÓNUS
A… a… a váradi püspök lánya!
FOGADÓSNÉ
Nézzenek rá! (Elérzékenyülve.) Veronika!
DIAKÓNUS
Igaz lehet. Akkoriban még gyenge volt a pápa, nősültek a papok. Szép, gyönyörű, sudár lánya volt a váradi püspöknek.
MÁTYÁS
Igaz, igaz. Járta is a szólás, hogy sudár, mint a váradi püspök lánya!
DIÁK
Még jobb is így! Kapaszkodj, te lány, jó kun paripámon szállunk, mint a szélvész. Jössz-e a sátramba, leszel-e hitvesem?
DIAKÓNUS
Csábítgatta a kun, de a püspök lánya nem engedett!
VERONIKA
Leszek, leszek hitvesed, hogyne lennék! Engedek neked, kun vitéz.
MÁTYÁS
Nem lehetsz hitvese, mert püspök lánya vagy!
VERONIKA
Hallod, édes diákom, nem lehetek, püspök lánya vagyok.
DIÁK (hevülettel):
Attól még jöhetsz bátran, én se vagyok akárki! Nem más vagyok, mint Ozul maga, a kunok fejedelme. Ezért táltos a paripám, nem ér utol László herceg.
ANDRÁS ÚR
Utolérlek, gaz kun, tarts ki, szép húgom! Sebesen, Szög lovam, én ékes paripám, hűséges táltosom!
MÁTYÁS
Édes gazdám, nem bírhatok sebesebben, mert Ozulnak, a kun fejedelemnek is táltos lova van.
DIAKÓNUS
Na, már megette a fene.
ANDRÁS ÚR
Nem úgy van az. László herceg képében rákiáltok erős hangon: Szép húgom, szép húgom, vesd le magad a lóról! Rántsd magaddal a gaz kunt!
VERONIKA
Nem vetem le magam, se a kunt le nem rántom, nem én!
ANDRÁS ÚR
Fogd meg a kunt az övénél fogva!
VERONIKA
Megyek vele a gyepűre, túl a gyepűn Halicsba, megyek vele szép Oroszországba.
FOGADÓSNÉ
Hová, te lány?!
ANDRÁS ÚR
Azt mondja, Oroszországba.
DIAKÓNUS
Azért kívánkozik a lány a kunhoz, mert maga is királylány. Orosz királylány. Hazavágyik Oroszországba.
FOGADÓSNÉ
Tiszta királylányt formáz. Az a szép kis arca. Harcoljatok érte!
(Mátyás „lódobog” ám!)
FOGADÓSNÉ
Veronika! Ha nem fogadsz szót, lányom, én felképellek!
VERONIKA
Ígérd meg erősen, hogy neki adsz!
FOGADÓSNÉ
Mit csinálok?!
VERONIKA
Ha innen Bátorfára hazatérünk, a diákhoz adsz feleségnek.
FOGADÓSNÉ
Soha!
ANDRÁS ÚR
Szép leány, mondom néked, ragadd meg a gaz kunt övénél fogva, s vesd le magaddal, megszabadítalak, meglásd.
VERONIKA
Nem vetem én, dehogy vetem!
ANDRÁS ÚR
Jó paripám, sebesebben!
VERONIKA
Igen szép ember a kun. Hajlandóságom van iránta.
FOGADÓSNÉ
Majd adok én neked hajlandóságot!
ANDRÁS ÚR
A kunok királya álnok, szava hazug, kincse átok!
(Mátyás: egyre hevesebb „patacsattogás”, a Diakónus is segít.)
DIÁK
Gyere velem feleségnek, nagy kunok királynéjának! Adok ékszert számolatlan, csatot, gyűrűt színaranyban! (sic)
ANDRÁS ÚR
A kunok királya álnok, szava hazug, kincse átok!
DEÁK
De uram!
MÁTYÁS
A kunok királya álnok, szava hazug, kincse átok!
DEÁK
Mátyás mester, ne mondja már…
FOGADÓSNÉ
A kunok királya álnok, szava hazug, kincse átok!
VERONIKA
Nem kell a kincs, nem kell arany, László herceg nyomunkban van, hallik lova dobogása, megszabadít nemsokára!
(Ne feledjük, a „lovak nyargalnak”!)
DIÁK
Veronika! Veronikám! Hát eldobsz?
VERONIKA
Hallgass, szerelmetes szép diákom! (A Fogadósnénak suttog.) Hozzáadsz?
FOGADÓSNÉ
(suttog) Hozzá, hozzá, csak essünk már túl! (Hangos.) Lányrabló kunt így üldözte hegyen-völgyön László herceg, lándzsájával el nem érte, de a kun se szökött messzebb.
ANDRÁS ÚR
Szép húgom, szép húgom, ragadd meg erősen a kun cifra övét, vesd magad a földre!
VERONIKA
László magyar herceg, ha én azt megteszem, életem lovagi oltalmadba teszem!
FOGADÓSNÉ
Azzal kapta a rabló kunt övénél fogva, és magával együtt a mélybe levetette.
DIAKÓNUS
A kiskésit!
ANDRÁS ÚR
László kardot vont, és összecsaptak hétszer.
A KÜLDÖTTSÉG KÓRUSBAN
Egy… kettő… három… hét!
DIÁK
Lászlón a kun akkor könnyű sebet ejtett.
FOGADÓSNÉ
Az elrabolt leány buzgón imádkozott.
(Drámai váltás.)
VERONIKA
Megnyílt lelkem, mély a hitem, Uram, segítsd hercegemet!
FOGADÓSNÉ
Akkor buzogánnyal is egymásnak estek.
DIAKÓNUS
László imádkozott és vívott vitézül.
ANDRÁS ÚR
Veszett kutya kunja, másodjára talál!
FOGADÓSNÉ
Akkor László egy még mélyebb sebet kapott.
ANDRÁS ÚR
Te lány, erőm megfogy, íme itt a bárdom, vágd horgas inába, hogy ina szakadjon.
VERONIKA
Imádkozom én az égiekhez, László, hogy sebed gyógyuljon és erőre kapjál, de bárdhoz nem nyúlok, fegyvert nem foghatok.
ANDRÁS ÚR
Mért nem, leány, mondd meg, tán a kunnal tartasz?
VERONIKA
Hogy fegyvert nem fogok, más oka van annak.
MÁTYÁS
Üdvözlégy, Mária, malaszttal teljes…
FOGADÓSNÉ
Kettős imádságból László erőt merít…
MÁTYÁS
Tizenkétszer fogtak kézzel vad tusába…
DIAKÓNUS
Lángot fújt a kun a herceg arcába!
VERONIKA
De a leány oldalt szépen imádkozott, erősödött László…
ANDRÁS ÚR
Aztán bárdját a kun horgas inába vágta…
ANDRÁS ÚR és FOGADÓSNÉ
…inát szakasztotta…
ANDRÁS ÚR, FOGADÓSNÉ, VERONIKA és MÁTYÁS
…végül meg is ölte.
FOGADÓSNÉ
A leány a sebesült herceget ölébe is vonta, hűs kezével simogatta, meg is gyógyította.
ANDRÁS ÚR
Ki vagy te, lány, hogy fegyvert nem fogtál arra a pogányra?
FOGADÓSNÉ
Fölnéz László, látja, hogy a leány fején aranykoronácska…
MÁTYÁS
Nem is korona az, hanem szent glória.
VERONIKA
A földre szállt Szűz Máriát, Magyarország patrónusát mentette meg László herceg. Így menekült meg Mária országa a pogánytól.
DIÁK
Azóta ragyog az égen László szekere.
ANDRÁS ÚR
Aki felnéz, ott látja ragyogni, csillaggá vált maga is.
VERONIKA
Ő maga csillagok között fényességes csillag.
ESPERES
Jól van, lányom, jól van, kovács, fogadósné, nemes uram, diakónus, deák, jól van. A jelenés megvolt, tanúsítom, jegyzőkönyvét pecsétemmel lepecsétlem, enkezemmel aláírom, a pápai legátusoknak certifikálom. Ezzel László királyunk szentté avatási procedúrája megindíttatik. Dixi.
MÁTYÁS (kezdi, majd sorra mind bekapcsolódnak)
László király lovagolni
Mihály arkangyaltól tanult,
Mikor meghalt, egy darabig
Az ég lovászmestere volt.
Ő hajtá a Göncölszekér
Csillagsörényes lovait,
Ragyogó ostorul fonta
A holdvilág sugárait.
Utóhang
VERONIKA
Büszkén áll a bátorfai templom tornya,
fényesen szikrázik a magosba´,
magos égből csillag néz le rája:
Szent László az, magyarok királya.
Jó Bátorfa népe hű szolgája,
királyát az égben örökké szolgálja.
Vége