Baranyi Ferenc

Erklärung

Ma még az sem kímél, akit testemmel óvok.

Ha bárki bántja őt – az bántásomra jó ok,

belém fúródnak a másoknak szánt nyilak

(s mindez a szüntelen kéznél-levés miatt).

Hamar megbánja majd, hogy igazságtalan volt,

kettőnk patyolatán ezúttal sem marad folt,

csak éppen rojtosul megint egy kicsikét –

szakadni nem szakad, de már korántsem ép.

Ma – mint már annyiszor – magam árvának érzem,

ilyenkor egy fakult emlék a menedékem,

egy lányra gondolok, aki – ha bármilyen

kedvében leltem is – mindig örült nekem,

nem volt egy rossz szava hozzám, pedig gyakorta

bántottam én is őt, voltam hiú, goromba,

ám akkor is csupán fénylő szeretetet

sugároztak felém a könnyező szemek.

Kúráljon hát a múlt. Jöjj emlék, élesedj ki!

Idézem azt a lányt. Ma nem tilthatja senki!

Hol az a Heine-vers? A sárgult oldalon

ma újra lobbanó, friss vággyal olvasom

a lángírást, amely az égbolton ragyog,

le nem törölhetik pusztító századok –

tündöklő vallomás, ajkam is csupa láng lesz,

ha most kimondalak megint:

SZERETLEK, ÁGNES!

Szicíliai közmondások

Lány az ablaknál:

borág az út porában.

Macska a nő: ha

simogat is, karmol.

Adás-vevéskor

atyafiság nincsen.

Nyájas uzsorásnak

egy szavát se hidd el.

Ne vicsoríts, ha

nem tudsz harapni.

Füle pöcegödör

annak, aki gyóntat.

Kit nem nyom terhe:

fütyörészve hordja.