Báger Gusztáv

 

Ellenreform

 

pusztán idők után előjön valami fojtott indulat

a benső akaratos pneumája kiépíti az enteriőrt

a másvilág látomása a villák

szellemekkel telített atmoszférája

kiárad a kertekre és

szárnyakra pavilonokra

tagolják a házat

semmi groteszk

dekoráció

de igen

az ifjú angol

rézmetsző Hogart

a henyélést a kicsapongást

örökíti meg az aranyifjú

útja akár ma is készülhetett volna

a barokk szent paródiája a tébolydában

látja viszont a sikeres menedzsmentet

a szegény bölcsek józanul ússzák meg a háborút

Isten lát sugallja a művészet az igazság pedig felébred

(ha olykor álmos is)

 

 

 

Négy lépés

 

Ébert Tibornak

I.

 

olykor belegabalyodtam a nagy dolgokba

az elmém szintjén futó ügyekbe

a tudat magasságában áramló időbe

néha beleszaladtam

egy-egy kelepcébe csapdába

a megalománia nagy tömbjei között

a politika

a képmutatás

a méltánytalanság hálóiba

olykor nem láttam át mikor mond mást

a szív mint az ész

olykor megtettem azt amit nem kellett volna

más esetben elmulasztottam

olyankor megkapaszkodtam a talajban

és lábaimra bíztam magam

 

II.

 

minap az ellenkezőjét tapasztaltam

lábam esett ebbe a bűnbe

a szőnyeg szintjén kuszálódtam össze

mint majom a hálóban

a Nagy Épület előtt

ahol addig soha

kis híján orra buktam

 

III.

 

végül ott tartok

se szőnyeg se háló se nagy ügyek

ezek nélkül is bele tudok gabalyodni

a magam szőtte folyamatok vezetékeibe

a vékony kis kábelekbe

a rejtett kamerák zsinórjaiba

mert be vagyunk mikrofonozva mindenütt

belénk kódolva a botlás lehetősége

 

IV.

 

ugyanakkor

hálásak lehetünk

ha szárnyakat kapunk az eszme szintjén

és megnyugtató hogy a hit lépcsőin

nincsen futószőnyeg

nem buktat orra senki

 

 

           A Sasfiók schönbrunni fészke

 

Egész alakos portré:

ásó és gereblye.

Kertész lettél, fát nevelsz.

 

Minden terem és tárgy korrupt.

Dicséretért, szép szavakért

átadják önmaguk.

 

Ha én terem vagy tárgy lennék,

tartóssági szerződésért

vetném be érveim.

 

„Én neked nemcsak tér,

s a benne alvó múmiák –

lelked röppályája vagyok.”

 

 

 

                            Baleset

 

Csúnya utcajárda, mért vagy nedves,

egy levélen elcsúszott a kedves.

Olyan nagyon sérült szegény térde,

hogy folyni kezdett a kalács vére.