Baán Tibor

La Fontaine álma

Napfénytől súlyos a liget

Zöld irattár

 

Gyík bálványkodik benne

 

Piheg

 

Szöcske-gyakornokok

ugrálnak parancsára

 

Nincs fölhajtás

 

A tévé-patak

nem folyik erre

 

Lassan jön az este

 

A madarak fiaiknak

felhőből készült

vattacukrot vesznek

 

Ha, akkor

Ha ez a fémvillogású ég

horganybádoggá ködösül

zseblámpád

fénysugarára

támaszkodsz

fölidézed ami elmúlt:

 

csámpás cipők

ruháskosárban

betiltott lábak

fontos folyosókon

 

kopott szőnyegen

virágszirom –

 

egy régi szerelem

halványuló kísértete

 

Kimerülőben

az elem

 

 

Elmaradt kirándulás

Legyen és lett Fűrésztelep

Süvít benne az elrendelés:

Fölaprított rönkök

Izgató gyantaszag

Egy feldolgozott erdő

Ahová nem száll a madár

A lombnak nincsen levele

Nem leskelődik mókus

Kirándulni se indul

E tájra a család

Otthon marad

Lapszéli jegyzet:

Képernyő-homlokuk

Üres sziporkáin

Holt hajnalok

Adása rémlik át

 

 

vissza