Baán Tibor
La Fontaine álma
Napfénytől súlyos a liget
Zöld irattár
Gyík bálványkodik benne
Piheg
Szöcske-gyakornokok
ugrálnak parancsára
Nincs fölhajtás
A tévé-patak
nem folyik erre
Lassan jön az este
A madarak fiaiknak
felhőből készült
vattacukrot vesznek
Ha, akkor
Ha ez a fémvillogású ég
horganybádoggá ködösül
zseblámpád
fénysugarára
támaszkodsz
fölidézed ami elmúlt:
csámpás cipők
ruháskosárban
betiltott lábak
fontos folyosókon
kopott szőnyegen
virágszirom –
egy régi szerelem
halványuló kísértete
Kimerülőben
az elem
Elmaradt kirándulás
Legyen és lett Fűrésztelep
Süvít benne az elrendelés:
Fölaprított rönkök
Izgató gyantaszag
Egy feldolgozott erdő
Ahová nem száll a madár
A lombnak nincsen levele
Nem leskelődik mókus
Kirándulni se indul
E tájra a család
Otthon marad
Lapszéli jegyzet:
Képernyő-homlokuk
Üres sziporkáin
Holt hajnalok
Adása rémlik át