Béres Attila

 

Odüsszeusz alkonya

              (egyfelvonásos)

 

Szereplők:

Odüsszeusz

Pallasz Athéné

Pénelopé

Eurükleia (dada)

Télemakhosz (fia)

Télegonosz (másik fia)

Kallidike (Theszprótia királynője)

Zeusz

 

Kérők:

Antinoosz

Amphinomosz

Ageláosz

Zakünthosz

 

Istenek kórusa

Tömeg mulatáshoz, csatához, kórushoz

 

1. Tengerpart

KÓRUS (sejtelmesen, egymásra úsztatva suttog)

          Jön Odüsszeusz! Megjött a király! Jön Odüsszeusz! Megjött a király! Jön Odüsszeusz! Álruhában! Tíz év! Tízévi bolyongás után! Most aztán hajjaj! Huhú! Most aztán! Jaj már mind a százhúszaknak!

EGY NŐ Vagy jaj Odüsszeusznak!? (kacagva el)

(Tenger zúgása.)

2. Tengerpart, Odüsszeusz hajótörött, Pallasz Athéné pásztorfiú képében

ODÜSSZEUSZ Állj meg, szép pásztorfiú! Hajótörött vagyok, krétai születésű, sok vihart megértem, végül e szigetre vetett Poszeidón kegyelme. Mondd csak, mely földre vetett a sorsom? Mire számíthat a jámbor utazó?

PALLASZ ATHÉNÉ A királyi palotát keresed, idegen? Mint minden férfi, tíz év óta? Hajótörött! Ezzel a trükkel próbálkozol? Te is Pénelopé kérője akarsz lenni?!

ODÜSSZEUSZ (pózol, rögtönöz) Krétai vagyok, nevem (elköhögi) khrrr-hrrr, nem ismerem a helyi szokásokat. Megöltem Ídomeneusz fiát, emiatt menekülnöm kellett, s szörnyű kalandok után, mire kevés az emberi szó… irtóztató viharba kerültünk, a hullámok az egekig csaptak! A tenger tébolyult háborgása majd eszünket vette, végül az istenek segítségével, véletlenül vetődtem ide hozzátok. Micsoda sziget ez? Jer közelebb, szép az arcod, selymes a hajad, pásztorfiú. Mely nép nevel ily nemes ifjakat? Jöjj csak közelébb. Lám csak, milyen nyúlánk, milyen fiatal, és a bőröd, egy lány megirigyelhetné.

PALLASZ ATHÉNÉ Selymes?… hogy nyúlánk?… Ó, forró a kezed, idegen… Nahát! A fenébe! Mekkora hazug vagy te, Odüsszeusz! Tényleg nagy hazug vagy. Még engem is majdnem megtévesztettél.

ODÜSSZEUSZ Hogyan? Te ismersz?

PALLASZ ATHÉNÉ Pallasz Athéné vagyok, az istennő, akinek számtalanszor köszönhetted megmenekülésed a biztos halálból. Bizony, az életedet és hazaérkezésedet, és mindent, mindent!

ODÜSSZEUSZ (hazudik) Persze, tudom, gyönyörű istennő! Rögtön tudtam ám, csak nem akartalak leleplezni. (Dürrög.) Mivel pásztorfiú képében jelentkeztél, olyan dolgokat is megsúghattam volna neked, amiket egy istennőnek nem mondhatok el.

PALLASZ ATHÉNÉ Jaj, ne szédíts, ember, inkább figyelj! Ha már odáig eljutottunk, hogy visszahoztalak Ithakába, nehogy az utolsó pillanatban rontsd el!

ODÜSSZEUSZ Köszönöm segítséged, istennőm. Ahogy a partra léptem, rögtön tudtam, hogy ez Ithaka! Ismerem a járást a palotába… De gondoltam, ha te játszol, én is játszhatom… Amint visszafoglaltam trónusom, személyesen mutatok be gazdag áldozatot a tiszteletedre. (Közelít.) És sajnálom, hogy nem te személyesen veszed át.

PALLASZ ATHÉNÉ Viszed a kezed!

ODÜSSZEUSZ Hogyan is merészelném! Bár magam is istennőtől származom, sorsom szerint mégis csak nyomorult halandó vagyok. Csak a retorika miatt mozdult a kezem. És most indulok. Harcra fel! Hány kérőt kell leküzdenem (fellengzős, időmértékben szaval) fergeteges viadalban, hogy megvédjem tőlük a házam s hű feleségem, s végre a trónra kerüljek?

PALLASZ ATHÉNÉ Százhúszat.

ODÜSSZEUSZ Hu-húszat?

PALLASZ ATHÉNÉ Meg száz. Százhúszat. Más számítások szerint százharminckettőt.

ODÜSSZEUSZ Százha…?

PALLASZ ATHÉNÉ A kérők létszáma bizonytalan. Némelyikük időnként hazaruccan megnézni az otthoni helyzetet. Aztán visszajön, meg jönnek mások helyettük… Nem olyan egyszerű megszámolni őket. Évről évre gyarapszik a számuk. Elég soká voltál távol.

ODÜSSZEUSZ Te is kezded, istennőm? Éppen te? Hisz tudod, miért! Az istenek büntetése, Poszeidón haragja hajszolt keresztül-kasul! Odüsszeusz vagyok, kinek neve Haragvó. Megyek! Szétcsapok! Megölök néhányat, s a többi majd rettegve szertefut! Megjött a király! Én! Hű cselédim! Talpra!

PALLASZ ATHÉNÉ Na, csak vigyázz azokkal a hű cselédekkel…

ODÜSSZEUSZ Miért? Hát azok is?…

PALLASZ ATHÉNÉ Tíz év nagy idő, barátom.

ODÜSSZEUSZ Akkor hát?

PALLASZ ATHÉNÉ Elébb menj és nézz szét. Álruhában. Most öreg koldussá varázsollak, hogy magad kémleld ki a helyzetet, és aztán bölcs megfontolással cselekedhess.

ODÜSSZEUSZ Bölcs leszek, hisz messze földön híre…

(Varázslat, zenei effektussal.)

 

3. Pénelopé lakrésze a királyi palotában

Holdfény-zene, kabócák.
Pénelopé alszik, Pallasz Athéné megjelenik, álombeli beszélgetés.

PÉNELOPÉ (álmában, lebegtetve) Köszönöm, istennő, hogy hazavezérelted. Oly sok szenvedés után végre béke száll a házra és lakóira…

PALLASZ ATHÉNÉ Nem ilyen egyszerű, Pénelopé. De erre majd magadtól is rájössz. Öreg koldus képében jelenik meg. Elvarázsoltam. Biztonsági okokból.

(Pénelopé felriad.)

PÉNELOPÉ Istennő! Muszáj volt? Felismerem majd? És sokat kellett varázsolni rajta, hogy öreg koldusnak nézzen ki?

PALLASZ ATHÉNÉ Hát, igazság szerint nem sokat dolgoztam rajta. Csak egy kis igazítás. Inkább csak a frizuráján. Meggyőző lett. Tíz év nagy idő, Pénelopé.

PÉNELOPÉ De mért éppen koldus? Tudod, hogy bánnak ezek az ilyenekkel. Gonosz tréfák, ocsmány gúnyolódás, leöntik, megdobálják. Nevetséges lesz.

PALLASZ ATHÉNÉ De akin nevetnek, azt nem akarják megölni. Különben hogyan mented meg a puszta életét? Százhúsz kérő, Pénelopé!

PÉNELOPÉ Már százharminckettő. Bölcs vagy, Istennő, legbölcsebb a bölcsek között! Azért kíváncsi volnék, Zeusz leánya, mért pátyolgatod ennyire ezt az embert, kinek hírét se hallottam tíz évig, és most hirtelen a semmiből… Csak úgy, ide!

PALLASZ ATHÉNÉ Feltételezésed sért. Én Pallasz Athéné vagyok.

 

4. A pitvarban

PÉNELOPÉ (az alvó dadát ébreszti) Ébredj, ébredj, Eurükleia! Álmot láttam. Megjött a király!

EURÜKLEIA (kissé már habókos) Hogy? Ébren vagyok-é, vagy álmodom?

PÉNELOPÉ Te nem álmodsz, épp most ébresztettelek fel. Én álmodtam. Fényes jelenés volt, maga Pallasz Athéné.

EURÜKLEIA Ki jött meg?

PÉNELOPÉ Odüsszeusz, kinek dajkája voltál!

EURÜKLEIA Odü…? Ó! Odüsszeusz, ki ottveszett a háborgó tengeren! Kit emlőmből szoptattam, kinek én adtam nevét! Dicső Odüsszeusz! Ó!

PÉNELOPÉ Mondom, megjött.

EURÜKLEIA Ó! Ó! Odüsszeusz, szegény magzatom! És a fia is megjött, igen, Télemakhosz. Itt ténfereg valahol a kérők körül. Neki szintén dajkája voltam.

PÉNELOPÉ Hagyjuk ezt, dajkája voltál te az első harminc kérőnek is, míg csak aztán hályog nem borult kancsal szemedre.

EURÜKLEIA Téged védelmeztelek testemmel. Még hogy harminc kérő dajkája! Ó, Pénelopé, jőne csak haza jó gazdám, majd megbüntetne kígyónyelvedért.

PÉNELOPÉ Zeusz leánya, segíts türelemhez! Figyelj, dada! Már itt van. Itt van Odüsszeusz. Hazaette az isteni jóakarat.

EURÜKLEIA Vajon felismeri-e hűséges öreg szolgáját? Ó, vajon fényes trónusáról vet-é reám egy pillantást? Milyen férfias volt ülve! Mert kicsit rövid a lába. Mindig szégyellte. De ülve igazán királyi!

PÉNELOPÉ Nem király. Koldus. Álruha. Te fogod felismerni. Érted? Idejön, és te lábat mosol neki.

EURÜKLEIA Mért pont én? És mindig lábat. Vannak itt fiatalabbak…

PÉNELOPÉ Te fogod a lábát mosni, és a combjához érve kezeddel…

EURÜKLEIA Ugyan, hova gondolsz, Pénelopé. A combjához!

PÉNELOPÉ Kitapintod! Kitapintod a sebét!

EURÜKLEIA Öreg vagyok én már kitapintani…

PÉNELOPÉ A sebet! Mit a vadkan ejtett rajta! És felkiáltasz: „Hah, gazdám, Odüsszeusz! Újra itthon!” S majd én azt mondom: „Csitt, maradjon titok!”

EURÜKLEIA Mért?

PÉNELOPÉ Mert ez a százhúsz kérő rögtön lekaszabolná. Ezért van álruhában.

EURÜKLEIA Honnan tudom majd, hogy kit kell felismernem?

PÉNELOPÉ Amikor a lábát mosod, jelet kapsz.

EURÜKLEIA Isteni jelet?

PÉNELOPÉ Azt. Én foglak megbökni ezzel a káposztaszurkálóval. A tomporodon.

EURÜKLEIA Mit kell megérnem! Ki emlőmből tápláltam…

 

5. Odüsszeusz érkezik a palotához

ODÜSSZEUSZ (magában) Íme a ház, mely otthonom. A vendégjoggal visszaélve, holt híremet költve, feleségemet zaklató kérők dúlják megszentelt falait. Hű kutyám, Argosz a szemétdombon hever. A házból orgia hangjai szüremkednek ki. A csömör savanyú szaga tölti be termeimet. Áruló cselédek libegő tunikában, s én nem léphetek be emelt fővel, talpig fegyverzetben, hogy elégtételt vegyek a gyalázatosokon!

PALLASZ ATHÉNÉ (távolról) Odüsszeusz, vigyázz!

ODÜSSZEUSZ Mindezt az istenek rendeletére. Hát jó, legyen. Majd hátulról, a szemétdomb felől. Mint a tolvajok. Király létemre!

6. Udvar, este. A trónteremből mulatozás hallatszik, cselédlányok sikongatnak, kérők kurjongatnak, zene

EURÜKLEIA Ó, gazdám! Hah!

PÉNELOPÉ (súgva) Nyughass, csak én vagyok.

EURÜKLEIA Olyan sötét van, na, jönnek, huh! (Kántálni kezd.)

          Ó, gazdám! Felismerlek! Rövid combod…

TÉLEMAKHOSZ Dadus, ne visongjál már! Én vagyok, Télemakhosz. Jöttem anyámat védelmezni.

EURÜKLEIA Nem lesz ez így jó, annyian mászkálnak itt éjjel-nappal, hogyan venném észre, amikor jelt adsz, ó, Pénelopé?

PÉNELOPÉ (súgva a tétován toporgó Odüsszeuszra mutat) Nézd meg jól, Télemakhosz, ő az.

TÉLEMAKHOSZ Az nem lehet, ó, anyám. Lehetetlen.

PÉNELOPÉ Ne prüszkölj, apát nem választunk, hanem kapjuk.

TÉLEMAKHOSZ De egy büdös koldus? Királyról volt szó!

PÉNELOPÉ Az istenek elvarázsolták.

TÉLEMAKHOSZ Aha. Anyám, azt hiszem, mégis férjhez kellene menned. A nők a magányban megtébolyodnak.

PÉNELOPÉ Akkora pofont kapsz, hogy a sztadüonig repülsz!

TÉLEMAKHOSZ Gondolj a hírekre, amik jöttek felőle! Ilyen barlang, olyan nimfa, amolyan királylány. Minek jött volna haza? Én a helyében…

PÉNELOPÉ Pedig ő az. Biztosan. És nekem meg kell védenem őt. Eurükleia, moss lábat a vendégnek!

EURÜKLEIA Már a koldusok lábát is én mossam? Ha dicső gazdám hazajönne, rendet rakna ebben a kesze-kusza háztartásban.

PÉNELOPÉ (egy szerszámmal megböki a dada hátsóját) Eurükleia!

EURÜKLEIA Jaj, jaj, mi volt ez! A tomporom!

PÉNELOPÉ Jel! Jeladás!

EURÜKLEIA (észbe kap) Ha! Gazdám, dicső gazdám, kit emlőmből szoptattam, hiába álruha, hiába gonosz varázslat, felismerlek rövid combodról…

ODÜSSZEUSZ Mit beszélsz?

EURÜKLEIA …vagyis sebedről, melyet vadkan ejtett, mielőtt futóversenyen elnyerted szép Pénelopét.

PÉNELOPÉ Elég, Eurükleia!

ODÜSSZEUSZ Felismert! A dada felismert! Hazajöttem! Hála a magas isteneknek! Itthon vagyok!

 

7. A trónterem nyitott falán át látjuk: bent cselédlányok sikongatnak, kérők kurjongatnak, zene, zsivaj, részeg hangzavar, rögtönzések

HANGOK Még egy sültet, hurkát ide! Pompeia, táncolj!… Bort ide! (stb.)

ANTINOOSZ Hé, Ageláosz! Megvívsz-e velem karddal, pajzs nélkül? Fogadjunk egy gödölyébe!

AGELÁOSZ Nem játszom veled, Antinoosz.

ZAKÜNTHOSZ Unalmas így! Mindegy, melyikőtök győz, ha minden nyereményt a királyné nyájából szakít ki a nyertes!

AGELÁOSZ Minden kérő ezt teszi! Vendégek vagyunk, megillet a vendégjog.

ZAKÜNTHOSZ Tíz év szakadatlan vendégeskedés!

AMPHINOMOSZ Udvarlás! Választana közülünk férjet Pénelopé! Akkor a többi kérő hazamenne. A hosszú özvegység neki se jó.

(Röhögés.)

ZAKÜNTHOSZ Az se biztos, hogy özvegy. Semmi bizonyíték, hogy Odüsszeusz odaveszett volna.

ANTINOOSZ Tíz éve bolyong. Nem is akar hazajönni.

(Röhögés.)

AMPHINOMOSZ Mondják, az istenek bosszúja űzi.

AGELÁOSZ Aha. De ha él, mit keresünk itt?

ANTINOOSZ Ötödik éve rostokolok ebben a házban. Nem tanácsolnám neki, hogy hazajöjjön.

AGELÁOSZ Mit nyavalyogtok? Csak idén megettünk húsz disznót, negyven ürüt, megittunk számlálhatatlan tömlő bort…

ZAKÜNTHOSZ Nekem otthon is van mit ennem-innom! Nem azért jöttem.

ANTINOOSZ Én viszont igenis azért. Egyike vagyok a legkorábbi kérőknek. Én már nem megyek vissza földet túrni!

AMPHINOMOSZ Nekem talán már családom sincs. Vagyonunkat elvitte az örökös háborúzás, nincs is hova hazatérnem, ha ez itt véget ér egyszer…

AGELÁOSZ Valahogy dűlőre kell vinni a dolgot. Ithaka gazdasága szanaszét, a fiú felnőtt és egyre pimaszabb lesz, köztünk szólva, a szép Pénelopé se fiatalodik…

ANTINOOSZ Akkor minek vagy még itt?

AGELÁOSZ Az ember fut a pénze után. A legszebb éveim itt teltek el. És te, Zakünthosz?

ZAKÜNTHOSZ Én szeretem. Szívemből szeretem ezt a nőt.

ANTINOOSZ Hahaha! Semmi érzelgés! Holnap kikényszerítjük a döntést.

AMPHINOMOSZ Benne vagyok.

AGELÁOSZ Egyetértek. Határozott követelés.

ANTINOOSZ Ultimátosz a királynőnek.

 

8. Pénelopé lakrésze, Odüsszeusz és Pénelopé az ágyban, szeretkezés után. Kabócák hangja az éjszakában, egy-egy részeg böfögés a kérők felől

ODÜSSZEUSZ Ah, újra itt, saját palotámban, szeretett hitvesem mellett. Nem tudok betelni! Azt akarom, hogy (fellengzős, időmértékben szaval) légy az enyém még egyszer, még mielőtt rózsás ujjával a hajnal fénybe borítja a földet.

PÉNELOPÉ Jó, jó, Odüsszeusz, halkabban. Akarni, azt lehet.

ODÜSSZEUSZ Talán nem voltam elég férfi?

PÉNELOPÉ De, de. Méltányolom is igyekezetedet.

ODÜSSZEUSZ Tíz év magányos bolyongás, viharokkal telt és terhes, háborgó vizeken…

PÉNELOPÉ A feleséged vagyok. Pihenj egy kicsit. Engem nem kell meghódítanod.

ODÜSSZEUSZ De hódolattal áldozhatok neked!

PÉNELOPÉ Azon meg már túl vagyunk, kedvesem.

ODÜSSZEUSZ Ennyi? A tested felismert és hevült. Ne tagadd!

PÉNELOPÉ Persze hogy örültem neked, de nem kell annyit beszélni róla. Ennyi év után…

ODÜSSZEUSZ De épp azért! Én mindent, mindent meg akarok beszélni. Mindent pótolni akarok! Majd az esti tűz mellett, lábamnál kedvenc kutyám, Argosz…

PÉNELOPÉ A szemétdombon múlt ki a szerencsétlen.

ODÜSSZEUSZ Ja, igen, tényleg. Haj-haj. De minden mást! Esti tűz mellett egy pohár borral, kéz a kézben, mint hajdanán, a lenyugvó nap arany sugarában, békében…

PÉNELOPÉ Semmi se lesz már a régi.

ODÜSSZEUSZ Felejtsük el, ami közben történt.

PÉNELOPÉ Hogyan lehetne elfelejteni, hogy minden szigeten időztél, minden barlangba behatoltál, ki tudja, hány porontyod van szanaszét a világban.

ODÜSSZEUSZ Féltékeny vagy? Most, amikor végre hazaértem? És itt lehetünk kettesben a hitvesi ágyban?

PÉNELOPÉ Ami azt illeti, hát nem ketten vagyunk. Itt van velünk az összes Kalüpszó, Kirké, Nauszikaa…

ODÜSSZEUSZ Csupa plátói…

PÉNELOPÉ …tündérek, nimfák, szirének!

ODÜSSZEUSZ Bedugtam a fülemet viasszal!

PÉNELOPÉ Ki beszél a füledről! Meg hogy hova feküdtél, hova nem! Tíz év az életemből, az én életemből! Én a saját keserves tíz évemről beszélek! Ami elmúlt örömtelen!

ODÜSSZEUSZ A te tíz éved? És ez a zajos és undorító sáskahad? Erről mit gondoljak? Ahogy itt villogtatják a fogukat, az izomzatukkal kérkednek, bűzlik tőlük a palotám!

PÉNELOPÉ Én hívtam őket? Én csak elviselem! Téged vártalak. Azt hiszed, könnyű volt ellenállni?

ODÜSSZEUSZ A szigetek meg a Nauszikaák ott vannak távol, a múltban, Pénelopé. De a kérőket itt eszi a fene. Miattuk kell nyomorult koldustestben rejtőzködnöm. Bárhová nézek, gond és baj, züllés, mindenütt csak a probléma.

PÉNELOPÉ Azt egyetlen megoldandó probléma te magad vagy, Odüsszeusz. Na, kelj fel és eredj.

ODÜSSZEUSZ Hova, Pénelopé, szerelmem? Messze még a rózsás ujjú hajnal.

PÉNELOPÉ Menj az istállóba aludni.

ODÜSSZEUSZ De mért, Pénelopé?

PÉNELOPÉ Mert ha koldusként királyi ágyban ér a „rózsás ujjú hajnal”, és valaki észreveszi, a kérők lekaszabolnak, mielőtt egyet pislantanál.

ODÜSSZEUSZ Ó, Zeusz, Pallasz Athéné és minden istenek!

 

9. Odüsszeusz a kényelmetlen istállóban alszik.

Tücskök, távoli kutyaugatás.

ODÜSSZEUSZ (horkangatva) Ki az, hrrr. Mmmrrr.

(Álmában megjelenik Pallasz, sejtelmes figyelmeztetést énekel.)

PALLASZ ATHÉNÉ

Napja fordul és csillaga perdül,
magasba röpítik durva szelek,
királyi ágyon gyolcsokban fekszik,
majd meztelen vackán vacog, didereg.

Fordítom ruhádat, fordítom arcod,
rang és dicsőség röpke pillanat,
vigyázz a szájra, vigyázz a kézre,
életed koldusa nehogy te maradj!

ODÜSSZEUSZ (felriad) Ha! Ki az! Micsoda ködös jóslatok!

PALLASZ ATHÉNÉ (lebegve eltávolodik) Ki vagy te, Odüsszeusz? Mi vagy te? Király? Tengerész? Kalandor? Nők bolondja? Ócska komédiás?

ODÜSSZEUSZ Pokoli sötét van, sötétebb, mint Polüphémosz barlangjában. Gonosz éjszaka. Mennem kell. Indulok! Nem maradhatok itt. (Hamis, fellengzős.) Nem a bőrömet féltem! De mi lesz a családommal, mi lesz népemmel, ha híre fut, hogy Ithaka uralkodóját koldus képében lemészárolták a kérők? Ó, hitvesem, ó, gyermekem, mennem kell. (Ide-oda botorkál.) Erre, nem, inkább arra … Ej, hova tűnt a kapu, itt jobbra kell lennie egy kapunak! (Felrúg egy edényt.) Au, Zeuszra, mintha nem is otthon lennék. (Edénycsörömpölés.)

EURÜKLEIA Hah, ki az, ily késő éji órán! A fiatal cselédnők amott hálnak.

TÉLEMAKHOSZ Állj, megfogtam valakit, ki vagy!?

ODÜSSZEUSZ Én vagyok Od… od-odébb mennék kicsit, szükségre.

EURÜKLEIA Csak az új koldus.

TÉLEMAKHOSZ Koldus? Koldus? Tudom, hogy te vagy az, Apa! Atyám! Atyám, mit bolyongasz itten az éjszakában?

ODÜSSZEUSZ Télemakhosz, drága gyermekem, erős, dicső férfivá serdültél! Mily öröm nékem!

PÉNELOPÉ (közeledik) Mit műveltek itt, mint a háborodottak? Mi ez a zaj?

TÉLEMAKHOSZ Semmi, anyám, csak Odüsszeusz szökik elfele a boldogságból!

PÉNELOPÉ Ne légy tiszteletlen!

EURÜKLEIA Én rögtön felismertem rövid combjáról, vadkan ejtette sebhelyéről…

TÉLEMAKHOSZ Dadus, ne sápítozz már.

EURÜKLEIA Még délután készítettem neki egy kis úti csomagot, némi juhsajt, egy tömlő vizes bor, mit lehet tudni, hátha mennie kell…

PÉNELOPÉ Ne üvöltözzetek, mert felveritek a kérőket.

TÉLEMAKHOSZ Ne arra menj, atyám, jobbra a kérők, balra a gonosz cselédek, majd én mutatok egy keskeny ösvényt a tengerpart felé, egy csónak van ott, evezővel, gyere, erre biztonságosabb!

ODÜSSZEUSZ Még nem is beszélgettünk, fiam! Nem mondtam el hosszú utazásom tanulságait…

EURÜKLEIA Itt van még egy marék naspolya ebben a tarisznyában az útra!

(Kérők közelednek.)

ANTINOOSZ Hé, valami zaj!

AMPHINOMOSZ Hamar, hozzatok lámpát! Nézzük, min mesterkedik Pénelopé!

AGELÁOSZ Talán tolvaj! Fogjuk meg!

PÉNELOPÉ Megálljatok, kérők! Tiszteljétek az éjszakát! Mindenki térjen nyugovóra!

AMPHINOMOSZ Zajt hallottunk, nemes Pénelopé királynő.

PÉNELOPÉ Csak kutyák marakodtak össze! Térjetek nyugovóra!

(Kérők morgolódva távoznak.)

ANTINOOSZ Nem tetszik ez nekem…

AMPHINOMOSZ Még hogy kutyák…

AGELÁOSZ Én mindenesetre kívül alszom.

PÉNELOPÉ Odüsszeusz, bölcs gondolat volt, de most nem szökhetsz el…

ODÜSSZEUSZ Odüsszeusz nem szökik, méltósággal távozik, ha hívja a tenger! Ebben a nyomorult formában nem lehetek az, aki vagyok!

PÉNELOPÉ Szerintem is jó megoldás, ha elmész egy időre, de nem most. Felvered az egész házat. Majd holnap.

ODÜSSZEUSZ Ó, szív, nyugodj, duzzadó izmaim, pihenjetek!

PÉNELOPÉ Persze. Pihenjenek csak azok az izmok. Télemakhosz, maradj apáddal!

 

10. Pénelopé visszavonult, apa és fia kettesben. Intim.

Holdfény.

ODÜSSZEUSZ Még nem is beszéltünk, fiam. Pedig annyi mindent meg akarok osztani veled.

TÉLEMAKHOSZ Azért hallottunk dolgokat. Igaz, hogy te találtad ki a híres falovat?

ODÜSSZEUSZ (hiú) Hát, híre ment? (Reálisan.) Na, fiam, tervet kell kidolgoznunk a kérők ellen.

TÉLEMAKHOSZ És a Palladiont is te loptad el?

ODÜSSZEUSZ Hmm, igen. De nem egyedül. Most, hogy itthon vagyok újra, új idők jönnek. A fegyvertárat is meg kell néznem.

TÉLEMAKHOSZ Te nagyon ravasz voltál, ugye?

ODÜSSZEUSZ Kétségkívül, ezt beszélik. Furfangosnak mondanak.

TÉLEMAKHOSZ Nem leleményesnek?

ODÜSSZEUSZ Fordítás kérdése.

TÉLEMAKHOSZ És megvakítottad…

ODÜSSZEUSZ (türelmetlen) Igen, Polüphémoszt, igen, de most a múltnál fontosabb a jövő.

TÉLEMAKHOSZ Apa, én utánad mentem, kerestelek, utaztam, hajóztam, míg a többi fiú élte a világát! Odüsszeusz itt járt, Odüsszeusz ott járt! Nem halt meg, él, már nemsoká hazamegy. Nagy emberekkel beszéltem, akik a világba dicsértek, magasztaltak! Nesztór, Menelaosz, mindenki! Hogy nyugi, minden rendbe jön!

ODÜSSZEUSZ Na és! Itt vagyok. Azon dolgozunk, hogy rendbe jöjjön. Újra férj leszek, apa és király!

TÉLEMAKHOSZ Aha…Te, mégis inkább megmutatnám én neked azt a jó kis csónakot.

ODÜSSZEUSZ Holnap elkapjuk őket! Menj aludni, szükség lesz az erődre a csatában. Mellettem! Apa és fia! Együtt!

TÉLEMAKHOSZ Szó nincs csatáról. A hrrva… életbe! Az nem csata lenne, hanem öngyilkosság. Semmi okom rá. Terveim vannak!

ODÜSSZEUSZ Nem hiszel bennem? Én hiszek benned, pedig azt jósolták, hogy a fiam fog megölni.

TÉLEMAKHOSZ Nekem meg azt, hogy király leszek.

ODÜSSZEUSZ Igen. Persze. Majd. Valamikor, király leszel. Hiszen az utódom vagy.

TÉLEMAKHOSZ Nekem megvan a saját variációm. Nem állt meg az élet, amíg kalandoztál.

ODÜSSZEUSZ Nem segítesz apádnak?

TÉLEMAKHOSZ Dehogynem! Kicsempészlek a házból. Bolyonghatsz tovább. Még több sziget, még több feleség, még több legenda. Aztán tíz év múlva nézz be megint, ha erre jársz.

ODÜSSZEUSZ Ó, azok a jóslatok! A jóslatok mindig homályosak. Lám, nemcsak fegyverrel lehet ölni. Megtagadod apádat?

TÉLEMAKHOSZ Most mentem meg az életedet.

ODÜSSZEUSZ Nem mehetek el. Ez a ház, ez a sziget, ez az asszony a sorsom.

TÉLEMAKHOSZ Meg a többi, ami mögötted és előtted van még.

11. A kérők szálláshelye, alvó emberek szuszogása, horkanások

ANTINOOSZ (suttognak) Gyanús dolgok történnek itt az éj leple alatt.

AMPHINOMOSZ Nappal is, ha nem vennéd észre. Laertész király halotti leple? Hisz mindannyiunkat túlél az öreg. Becsapnak, hülyét csinálnak belőlünk.

AGELÁOSZ Holnap dűlőre visszük a dolgot. Színvallásra kényszerítjük Pénelopét.

 

12. Nappal. Odüsszeusz a szabad ég alatt aludt

ODÜSSZEUSZ (magában) Hol vagy, bagolyszemű isteni istennő? Nem jól mennek a dolgok. Visszaváltoznék önmagammá, ha lehet, mert koldusbőrben koldussá válik az ember! Istenek ezt nem tudhatják!

(Kérők közelednek.)

ANTINOOSZ Hajhó!

AMPHINOMOSZ Hujjuj!

AGELÁOSZ Eljött a nagy nap!

ZAKÜNTHOSZ Ma dönteni kell!

ANTINOOSZ Ma véget ér az időhúzás!

AMPHINOMOSZ Nézzétek! Ott az új koldus. Elég roskatag.

AGELÁOSZ Gyere velünk, öreg!

ODÜSSZEUSZ Ó, én nem gondolnám…

AMPHINOMOSZ Hagyd már, mit akarsz vele?

ANTINOOSZ Pénelopé ebből látja, hogy elszántak vagyunk, hogy nem tréfálunk, és ha tovább habozik a döntéssel, az istenekre mondom, ebből a vén koldusból is kérőt csinálok.

ZAKÜNTHOSZ Megszégyeníted a királynőt?

ANTINOOSZ Csak azt kapja, amit megérdemel. Jó tréfa lesz.

AMPHINOMOSZ Gonosz tréfa.

ANTINOOSZ Nyakon csípem az öreget, gyere csak! Gyere, gyere, ha Pénelopé dönt és közülünk választ, kapsz egy zsíros cupákot!

ODÜSSZEUSZ Jövök, jövök, ha ilyen erősen hívtok.

13. Pénelopé lakrésze a lassan készülő halotti lepellel

A kérők az „öreg koldust” is idecipelték

ANTINOOSZ Nem várunk tovább, Pénelopé.

AMPHINOMOSZ Választanod kell.

AGELÁOSZ Azonnal!

ZAKÜNTHOSZ Megértheted, elfogyott a türelmünk.

PÉNELOPÉ De a halotti lepel, mit apósom számára szövök, még nincs kész!

ANTINOOSZ Haha, vége az időhúzásnak. Eljött a perc, nem várunk tovább.

ZAKÜNTHOSZ Nem tanácsos ellenkezned, királynő. Ha százhúsz kérő tombolni kezd dühében, mindent elpusztítunk, Ithaka a semmibe süllyed, elnyeli a tenger.

ANTINOOSZ Türelmünk véget ért. Döntened kell!

ODÜSSZEUSZ (magában) Hol vagytok ilyenkor, istenek?

ANTINOOSZ Beszélj, Pénelopé!

AMPHINOMOSZ Hallgassátok a királynőt!

AGELÁOSZ Csönd legyen! Pénelopé beszél!

ANTINOOSZ Férjet választ! Huj-huj-huj!

PÉNELOPÉ Figyeljetek szavamra, mert eljött a döntés perce.

A KÉRŐK (hujjognak és zajosak) Végre! Nahát! Itt volt már az ideje! Halljuk, halljuk!

 

14. Trónterem

ZAKÜNTHOSZ Mit mondott?

ANTINOOSZ Hogy aki tizenkét fejsze fokán átlövi a nyílvesszőt…

AGELÁOSZ És ha én vívásban jobb vagyok?

AMPHINOMOSZ A te bajod. Végre megvan a feltétel. Bekötött szemmel is átlövöm!

ANTINOOSZ Marhák, nem a nyilazás itt a lényeg. Meg kell feszíteni és felajzani a fegyverterem legendás díszét, a becses ereklyét, Odüsszeusz íját.

AKÜNTHOSZ Mondják, rajta kívül az még senkinek se sikerült!

AGELÁOSZ Majd tüzet rakunk alá!

AMPHINOMOSZ Melegítjük és megfaggyúzzuk.

ANTINOOSZ (röhög) Nem is tudod, milyen igazságot mondtál. Megfaggyúzzuk! Hahaha…

 

15. Pénelopénál

TÉLEMAKHOSZ Atyám hol van?

PÉNELOPÉ A csarnokban.

TÉLEMAKHOSZ A trónteremben? A kérőkkel? Mért engedted közéjük, anyám!?

PÉNELOPÉ Mert nem tarthattam vissza. Jobb harcban meghalni, mint szégyenben élni.

TÉLEMAKHOSZ Kell hogy legyen más megoldás. Harmadik lehetőség. Valami kiút.

PÉNELOPÉ Hallgass, Télemakhosz, legalább most hallgass. Semmi nem hallatszik ki odabentről. Megőrjít ez a csönd.

 

16. Trónterem. A kérők nyögdécselve, káromkodva próbálják megfeszíteni Oüsszeusz íját

ANTINOOSZ Már majdnem megvolt!

AMPHINOMOSZ Aha.

ANTINOOSZ Csak izzad a kezem, megcsúszott.

ZAKÜNTHOSZ Add már ide, majd én!

AGELÁOSZ Neked már nem sikerült, gyenge vagy, hagyjál másokat is.

AMPHINOMOSZ Nem te mondtad, hogy csak vívni tudsz?

ANTINOOSZ Figyelj, Ageláosz, tarthatnád nekem egy kicsit, amíg meghúzom két kézzel.

ZAKÜNTHOSZ Azt nem lehet, Antinoosz. Nem csalhatunk.

ANTINOOSZ Csak egy kicsit fogd meg, hogy a húrt két kézzel húzhassam. Az nem csalás. Gazdagon megjutalmazom, aki segít.

AMPHINOMOSZ Tisztességes versenyt akarunk.

ANTINOOSZ A tisztességes verseny a gyengék menedéke.

ODÜSSZEUSZ Megpróbálnám én is, tisztelt kérők.

ANTINOOSZ Menj, öreg, tágulj innen, mert odébb rúglak.

ZAKÜNTHOSZ Pénelopé feltételei között az állt, hogy minden férfi megpróbálhatja, aki a csarnokban van.

ZAKÜNTHOSZ Ha! Férfi vagy még, öreg?

ODÜSSZEUSZ Majd elválik.

AMPHINOMOSZ Az nagy mulatság volna, ha sikerülne Antinoosz tréfája, és a koldus nyerne!

AGELÁOSZ Próbálja még valaki? Senki? Tessék, akkor a koldus következik!

ODÜSSZEUSZ Itt vagy hát, kedves fegyverem. Légy hű szövetségesem.

AGELÁOSZ Mit motyogsz?

ODÜSSZEUSZ Pallasz Athéné és Zeusz segítségét kértem.

(Funkcionális zene, mennydörgés. Odüsszeusz az íjat feszíti, derekasan küzd.)

AMPHINOMOSZ Koldus létére jól fogja.

ANTINOOSZ Harcos lehetett régebben.

AGELÁOSZ De nem feszíti meg egyedül.

ODÜSSZEUSZ Ej. Na még…!

ZAKÜNTHOSZ Már csak egy daktülosznyi hiányzik.

ANTINOOSZ Két árpaszem. Csináld, öreg!

ODÜSSZEUSZ Most is sikerülnie kell!

ANTINOOSZ Haaa! Mintha már egyszer sikerült volna, hahaha!

ZAKÜNTHOSZ Húzzad, öreg! Tiéd lesz a királynő.

AGELÁOSZ A királynő nem, csak a dicsőség.

AMPHINOMOSZ Ezt egyetlen ember nem feszíti meg.

ANTINOOSZ A koldusnak segíthetünk! Versenyen kívül! Csak hogy lássuk Pénelopé arcát!

AGELÁOSZ Tisztességes játék?

ANTINOOSZ Pénelopé se játszott tisztességesen! Amit nappal sző, éjjel lebontja! Add ide, majd én tartom, öreg! Ageláosz, segíts!

(Kaotikus jelenet, egymást akadályozva próbálják az íjat megfeszíteni, nem látjuk, mi történik valójában.)

ODÜSSZEUSZ Nem engedem. Én fogom megfeszíteni!

AMPHINOMOSZ Persze, csak egy kicsit segítünk.

ZAKÜNTHOSZ Te nem segítesz, te visszafogod. Ne húzd rossz felé! Állj odébb!

AMPHINOMOSZ Előbb nyilaztam, mielőtt te beszélni tudtál!

AGELÁOSZ Engedj már oda!

ODÜSSZEUSZ Nem kell a segítség.

AMPHINOMOSZ Kuss, öreg, hallgass! Antinoosz, húzd meg, rosszul fogod.

ANTINOOSZ Én jól fogom, te hajlongsz itt, mint egy sánta kecse!

AMPHINOMOSZ Ki a kecske? A pásztor apád, aki istállóban nemzett!

ANTINOOSZ A kardomat! (Odacsap Amphinomosznak.) Nesze!

(A felgyülemlett feszültség robban, a kérők egymásnak esnek, egy pillanat alatt csatatérré válik a trónterem.)

AMPHINOMOSZ Ageláosz, segíts!

AGELÁOSZ Jövök, barátom.

ODÜSSZEUSZ Íme a nyíl! A fegyver már próbára készen!

ZAKÜNTHOSZ Segítség, megszúrt!

ANTINOOSZ Kérők, ide!

ODÜSSZEUSZ Hé, hé, Zeuszra, ezek ölik egymást!

(A kérők halomra gyilkolják egymást.)

ODÜSSZEUSZ (belső hang) Vér, mennyi vér! Hátrébb húzódom. Valóságos csata, mit csata, háború! Azt se tudják, ki ki mellett és ki ellen! Lehull az erkölcs, elvész a józan ész. Öljétek csak egymást, tetszeni fog az isteneknek! Húzd, Odüsszeusz, húzd, feszítsd a húrt, pattanásig feszüljön az izom, látásod a régi, hol van hát a tizenkét balta foka, hol van hát a megmérettetés?

17. Pénelopé a trónterem ajtajában

PÉNELOPÉ Vér, vér, vér, mindenütt vér…

TÉLEMAKHOSZ A szolgák nem győzik a halottakat, a takarítást.

EURÜKLEIA A ház előtt gyülekeznek a rokonok, és bosszúért kiáltanak.

TÉLEMAKHOSZ Nem merek az utcára menni!

PÉNELOPÉ Mit tettél, Odüsszeusz, mit tettél!

 

18. Udvar

PALLASZ ATHÉNÉ Mit tettél, Odüsszeusz, mit tettél!

ODÜSSZEUSZ Hát mit tettem, Istennő? Te tudod…

PALLASZ ATHÉNÉ Csak én láttam az Olümposz lakói közül, ami történt.

ODÜSSZEUSZ Hát akkor mondd meg nekik! Védj meg az istenek haragjától.

PALLASZ ATHÉNÉ A valót közvetítsem atyámnak, Zeusznak, vagy az igazat?

ODÜSSZEUSZ A való igazat, azt, ami történt.

PALLASZ ATHÉNÉ Hát mi történt a bezárt csarnok immár örökké vérszennyes, néma falai között? Senki nem tudhatja, csak aki bent volt. És azok közül egyedül te vagy életben. Mi az igazság: tíz év után hazatért Ithaka királya, megfeszítette íját, és méltó bosszút állt az asszonyát zaklató, házát meggyalázó, vagyonát szétherdáló kérőkön. Vagy…

ODÜSSZEUSZ Vagy?

PALLASZ ATHÉNÉ Vagy a kérők egymást irtották ki részeg mámorukban, kótyagosan és értelmetlenül. Mialatt a hazatért Odüsszeusz, a király, a fal mellett lapult és az íját próbálta felajzani. Eljátszotta az utolsó esélyt, hogy elfoglalja méltó helyét a trónon és hitvese mellett, vagy legalább hősként haljon meg. Osztályrésze megvetés és szánalom ezentúl, s nem lesz helye a saját asztalánál…

ODÜSSZEUSZ Hát, ez most így hirtelen, kicsit sok nekem, Istennő.

PALLASZ ATHÉNÉ Döntened kell. Most. Hideg szelek fúnak az Olümposz felől. Hatalmam véges. Mondd, hogyan tálaljam atyámnak, a hatalmas Zeusz­nak és a többi isteneknek ezt a ritka ocsmány vérfürdőt?

ODÜSSZEUSZ Hogyan? Hát… hosszú bolyongás után hazatértem… És házamat, háznépemet, hű hitvesemet olyan gyalázatban találtam, ami… ami bosszúért kiáltott… Én vagyok Ithaka királya! Én, Odüsszeusz, a Haragvó, bosszút álltam minden sérelemért, fosztogatásért és szenvedésért, amit a családomnak okoztak a kérők. Vállalom!

PALLASZ ATHÉNÉ Tehát ez az igazság. Büntetés lesz ebből, súlyos büntetés, Odüsszeusz.

ODÜSSZEUSZ Vállalom.

 

19. Az Olümposzról tekintenek a magányosan vacogó Odüsszeuszra

ISTENEK, KÓRUS

Istenek istene, Zeusz Kronidész, pillantását a földre veti,
szempillája ha rezdül, omlanak össze hegyek,
pusztulnak szigetek, elnyel a tenger városokat,
istenek istene, Kronidész, szegheti kedvét porszem?

ZEUSZ Eltévelyedett ember, felszítottad már haragom! Csapnivaló a vezér, akinek szemére hályogot vet a bosszú, és irgalmas emberi voltát elfeledi. A holtak lelke az égbe kiált, és bosszút követelnek az élők!

PALLASZ ATHÉNÉ Lám, ha szorosra fogjuk, az ember megszabadulni igyekszik, mint hálóban az állat, csapkod szertelenül, és önmagán ejt sebeket.

Ám ha elengedjük a kezét, mérték, méltóság odavész, köd száll a szemére, indulatában pusztít és letarolja jövőjét.

Ami nékünk csak játék, csíny, a harc, a kaland, becsület, asszonyi hűség, néki a végzet, érte életet áldoz és vérét is ontani képes.

Ím, itt az ember, kinek neve Haragvó, és aki nem volt gyarlóbb bármelyiküknél, mégis rajta ülünk törvényt, őt sújtja majd az ítélet.

ZEUSZ Odüsszeusz, ne az isteneket vádold, ostoba vétkeidért bűnhődsz: a halandók önmaguk írják sorsukba önnön végzetüket.

Tíz év száműzetés vár rád, távol a szeretett-gyűlölt tengertől, meg a háztól, melynek romlását te okoztad.

ISTENEK KÓRUSA

Fogd hát hű társad, a megmaradottat, az utolsót,
s vidd a remény isteni szikráját hideg északi tájra, amígnem
magszóró szerszámnak nézi a nép kopott eveződet.

(Távoli mennydörgés.)

20. Theszprótia. A királynő palotája puritán, hideg és rideg, szélfútta építmény a hegyek között

ODÜSSZEUSZ Fázom, Kallidiké, fázom.

KALLIDIKÉ Rajtad van minden medvebőr meg farkasbőr, meg a barbároktól vett takaró. Ott ülsz a tűz mellett. Nem fázhatsz.

ODÜSSZEUSZ Talán belül fázom, királynőm. Talán láz emészt.

KALLIDIKÉ Miféle láz? Kirkére gondolsz? Meg a másikra, Kalüpszóra, mi? Őrá is? Meg a szirének? Azt hiszed, mi itt a hegyek között barbárok vagyunk? Ide a madár se jár? Ide nem jönnek hírek? Theszprótia a világ vége?

ODÜSSZEUSZ Már megint ezek a régi dolgok. Nem is emlékszem. Gyötörni akarsz?

KALLIDIKÉ Pénelopé előkelőbb volt? Egy feleség, akit futóversenyen nyertél? Nálunk a versenyeken kupát, bort, gödölyét lehet nyerni, nem asszonyt. Akkor ki a barbár?

ODÜSSZEUSZ Királynőm, tudod, hogy nem magamtól jöttem északra a hideg hegyek közé. Bennem tengerészvér folyik. Ez az istenek büntetése volt. De Theszprótia gyönyörű ország, és te, királynőm, magadhoz emeltél. Mikor megláttalak… Szerelem volt, az első látásra.

KALLIDIKÉ Hazudsz, Odüsszeusz.

ODÜSSZEUSZ Valaha nagy hazug voltam, valóságos mesemondó, szinte költő. De ma már… Minek hazudnék? Nincs még egy takaró?

KALLIDIKÉ Tudtam, nagy harcos vagy. Hogy ne unatkozz, csináltam neked háborút. Megtettelek hadvezérnek. Vezetted seregem a brügoszok ellen. Micsoda csürhe, de te még ellenük is tudtál volna veszteni. Ha az istenek nem kötnek békét helyettünk, ma Theszprótiának nyoma sincs, hadvezérem! „Leleményes Odüsszeusz”!

ODÜSSZEUSZ Tengeri csatákban voltam inkább járatos. De itt a hegyek között?… Szirtek, szurdokok, gonosz erdei lények.

KALLIDIKÉ Amióta ismerlek, fázol. Még nyáron is. Nem voltam elég érzéki neked? Durva a bőröm?

ODÜSSZEUSZ Selymes a bőröd, mint a legfinomabb kelme.

KALLIDIKÉ Rút vagyok?

ODÜSSZEUSZ Az istenekre: sudár vagy, mint az északi fenyő, és ragyogsz, mint felkelő nap a hegyek havas ormán!

KALLIDIKÉ Fiunk nemsoká kilencéves lesz. Mit mondok majd neki, ha kérdez?

ODÜSSZEUSZ Hogy apja nagy harcos volt, a trójai háború hőse…

KALLIDIKÉ Húsz éve volt az, és a világ másik felén! Már magában Trójában is elfelejtették! Nem mondhatom a gyereknek, hogy büntetésből kerültél ide. Hogy oly messzire kellett jönnöd a tengertől, ahol a parasztok már nem ismernek fel egy evezőt.

ODÜSSZEUSZ Igaz, így volt! Igen! Hogy nevettek rajtam: „Minek hordod válladon azt a magszóró lapátot, idegen?” Ebből tudtam, hogy megérkeztem száműzetésem színhelyére, és leborultam hálát adni…

KALLIDIKÉ De a fiunk, Polipoitész, rád hasonlít. Esküdj, Odüsszeusz! Színleltél, amikor szerettél?

ODÜSSZEUSZ Fiunk, Polipoitész szerelemben fogant gyermek, erre esküszöm neked, Kallidiké, és nagy király lesz egykor.

(Szélfúvás.)

KALLIDIKÉ Már összecsomagoltam, Odüsszeusz.

ODÜSSZEUSZ Jeges szél fú, nem készülök kimenni.

KALLIDIKÉ Az evezőlapát is ott van, még hasznát veheted.

ODÜSSZEUSZ Szúette fa, tűzre vele!

KALLIDIKÉ Meg némi elemózsia, bor, és egy meleg takaró, terítsd magadra, amíg a napfényes völgybe érsz.

ODÜSSZEUSZ Miről beszélsz, királynőm?

KALLIDIKÉ Lejárt a tíz év, Odüsszeusz, vége. Vége a száműzetésnek.

ODÜSSZEUSZ (elfullad: örül? megijedt?) Elküldesz magadtól?

KALLIDIKÉ Fiunknak majd azt mondom, háborúban estél el. Hogy hősként tiszteljen. Mindig ez volt a vágyad, nem?

21. Tengerpart, sirályok sikoltoznak

ODÜSSZEUSZ Talpam alatt a tengerpart selymes homokja, idő barázdálta arcomat a sós szél simogatja, hát megértem végre ezt is. Nem akármi sziget ez: Ithaka csodás földje. Hazaérkeztem. Kegyetlenek és kegyesek voltak hozzám az istenek… Emlékszem, ezen a helyen jelent meg nekem Pallasz Athéné pásztorfiúként. Most megint közeledik! De nem pásztor, hanem egy fegyveres ifjú képében. Állj, megállj, ifjú!

TÉLEGONOSZ Félre az utamból, öreg!

ODÜSSZEUSZ Pallasz Athéné, istennő, rossz tréfa katonának öltöznöd!

TÉLEGONOSZ Az hogy bolond vagy és öreg, nem menti életed!

ODÜSSZEUSZ Hogy én bolond? Ez nem Pallasz, az már biztos… Nem istennő vagy, csak egy durva harcos, éppen az, aminek látszol. Annyit tudhatnál mégis, hogy balszerencsés dolog fegyverben lépni békés idegen földre! Háborút jelent.

TÉLEGONOSZ Mit tudsz te az én szándékaimról! Na, félre, engedj továbbhaladni!

ODÜSSZEUSZ (magában) Hát ismétlődik minden?

TÉLEGONOSZ Csecsemők és fogatlan öregek ellen nem harcolok, de ha nem kotródsz az utamból, a tengerbe doblak.

ODÜSSZEUSZ (magában) Hiába furdalt a lelkiismeret tíz éven át? Megint a bűn, és megint a büntetés mindenért, mit el sem követtem? Megint védenem kell földemet és családomat a betolakodók ellen? De most, az istenekre, másképp lesz, én döntök! Nem elvarázsolt nyomorult koldus képében. Saját bőrömben! (Hangosan.) Szülőföldem ez, nem engedem! Hajózz békével tovább, idegen, vagy kardommal állítalak meg!

TÉLEGONOSZ (szánja) Ne hadonássz azzal a rozsdás vassal, még megsebzed magad.

ODÜSSZEUSZ Gyáva kutyák ivadéka, állj ki, ha mersz!

TÉLEGONOSZ Nem támadok gyámoltalan, bolond aggastyánokra! Vigyázz, mert dárdám hegyén rájagerinc halálos mérge!

ODÜSSZEUSZ Gyerünk, vívni, férfimód!

(Összecsapnak, Télegonosz kíméli, de Odüsszeusz vadul támad.)

ODÜSSZEUSZ Gyerünk, gyerünk, ne hátrálj!

TÉLEGONOSZ (magában) Hohó, lapjával eltalált! Megvadult az öreg, és meglepően erős, vissza, vissza! A végén még nevetséges leszek.

ODÜSSZEUSZ Még nem késő menekülnöd!

TÉLEGONOSZ Eszelősen támadsz, ebből elég! A vakmerő őrültség veszélyes, miért kíméljek egy vén bolondot?!

ODÜSSZEUSZ Ááá, megszúrtál, de visszavágtam. Semmiség, gyerünk, gyerünk, tovább!

TÉLEGONOSZ Mondom, hogy mérgezett… a perceid meg vannak számlálva. Szánlak, öreg, de magad futottál lándzsámba.

ODÜSSZEUSZ Óóó, erőm valóban fogyni kezd! Látod ezt, Zeusz? Így pusztul el egy király? De legalább Ithaka földjét táplálja vérem.

TÉLEGONOSZ Hogyan? Mit beszélsz? Ithaka? Én Korkürát támadom!

ODÜSSZEUSZ (haldoklik) Rossz tengerész! Néhány szigettel arrébb keresd! Ez itt Ithaka, és én vagyok a király. Láthattalak volna vendégül palotámban, de magam sem vagyok teljesen itthon. És te? Ki vagy te, gyilkosom?

TÉLEGONOSZ Kirké és Odüsszeusz fia, nevem Télegonosz.

ODÜSSZEUSZ Hát Kirkének és Odüsszeusznak fia született?

TÉLEGONOSZ Fia. Előtted áll.

(Odüsszeusz ereje lassan elfogy a jelenet végére.)

ODÜSSZEUSZ Mit mondjak? Kirké szerette az alkonyokat.

TÉLEGONOSZ Hogyan? Mesélt az alkonyokról! Te volnál az? Odüsszeusz? Apám?

ODÜSSZEUSZ Kiültünk egy szirtre egy pohár almaborral, és hallgattunk. A vége felé már egészen megszelídült.

TÉLEGONOSZ Ezért untad meg?

ODÜSSZEUSZ Nem én. Ő küldött el.

TÉLEGONOSZ Hát persze, ha állandóan a tengert lested!

ODÜSSZEUSZ Mért akartál Korküra szigetére menni?

TÉLEGONOSZ Eltévedtem. Rossz tengerész vagyok, te mondtad.

ODÜSSZEUSZ Ugyan! Én szinte mindig máshova érkeztem, mint ahova indultam… Szóval miért akartál Korkürára menni?

TÉLEGONOSZ Mert az Ithaka mellett van, azt mondták. És látni akartam apámat. De nem szegény rokonként. Előbb meghódítom Korkürát, és mint szomszéd király jöttem volna hozzád.

ODÜSSZEUSZ (félre) Hm. Mennyire más, mint a másik fiam. A becsvágya az enyémhez hasonlatos. (Fennhangon.) Ne hazudj, anyád küldött utánam!?

TÉLEGONOSZ Ő, egy szóval se! De nem volt maradásom. Az egész Aiaia sziget az én otthonom… és mégis folyton: „az apád széke, ne ülj bele, az Odüsszeusz kupája, Odüsszeusz ágya, és ha majd egyszer betoppan…” Betoppan!

ODÜSSZEUSZ Miért nézel rám ilyen vádló pillantással?

TÉLEGONOSZ Már terhes volt velem, mikor utadra engedett.

ODÜSSZEUSZ Ó, hát ez a vakság is vétkemmé lett? De ő, ő mért engedett el?

TÉLEGONOSZ Éjszakánként hánykolódtál, fogadat csikorgattad és szenvedtél, és újra és újra átéltél minden kalandot, minden csatát, minden szerelmet. És minden este rettegtél az éjszakától, de tagadtad. És mivel anyám képtelen volt rájönni, hogy mivel tehetne boldoggá, inkább elküldött.

ODÜSSZEUSZ A halhatatlanok soha nem érik fel, hogy az ember miért képes önmaga ellen dönteni.

(Tengerzúgás.)

TÉLEGONOSZ Kérdeznék valamit, Odüsszeusz.

ODÜSSZEUSZ Bátran, fiam.

TÉLEGONOSZ Megölted azt a százhúszat?

ODÜSSZEUSZ Az istenek azt mondták, magam gazdálkodom az idővel, de hazudtak. És ez a hazugság megfosztott mindentől. A ködös jóslatok csak megzavarják az embert. Mert lám, megöltél, de nem haragszom, így még inkább fiam vagy…

TÉLEGONOSZ Odüsszeusz! Anyám istenek ivadéka, de mégse tudta az élet titkát elmondani, hogy mi az ember legnagyobb kincse! Ha kérdeztem, mindig azt felelte: apádat kérdezd, ha majd szemben állsz vele. Hát most itt vagyok! Beszélj!

ODÜSSZEUSZ Megmondom, meg én…, hallod…. neked elárulom… Ó, jaj, eljött értem a tenger, számban kavics van, nehéz szó… a tenger magával sodor, de hogy mely partra vet, hol lesz nyugvóhelyem, ha eljön azt éj…

TÉLEGONOSZ Beszélj!

ODÜSSZEUSZ Késő… ó, nehéz, Pallasz, elhagytál? Hát te is elhagytál? Mennem kell már, és senki nincs velem?

(Bejön álomként Eurükleia, ölébe öleli, és míg az altatót énekli, halálba ringatja Odüsszeuszt.)

EURÜKLEIA A dajkád veled van, Haragvó, én tartalak karomban, míg álomba szenderülsz.

Alkonyodik már, leszáll az este,
nyugszik a nyáj és nyugszik a pásztor,
elnyugszol te is itt az ölemben,
ne félj, te ne félj az éjszakától.

Az álom csak álom, majd eljön a reggel,
volt, ami volt, ami volt, lepereg.
Sose nézd arcod csorba tükörben,
a múlt feneketlen, a bajt ne keresd.

Volt, ami volt, ami volt, tovaszáll,
mindig előre figyel, aki bátor.
Nap erejével virrad a holnap,
ne félj, te ne félj az éjszakától.

 

VÉGE