Ádám Tamás

 

                  Nem lett zászló

 

Katának

 

Elhúzom a rézcipzárt a meghatározhatatlan színű

bőröndömön amit együtt vettünk valami buta plázában

egy depressziós napon (:) vizes-cukros kenyér íze vett körül

szél járta át csontjainkat mire kegyelmet adtunk

egymásnak hajnalodott \ karunk fesztávja akár a repülőké

 

s mi az elmúlt évben kiesett (:) szemed zöldjéből sápadt

arcom \ ruhád örvénylő huzata cipőd ritmusos koppanása

páncéllal borított mellemen \ titkon dobott dárdáid

ezerszer is jaj (:) zöld lepedőnkből nem lett zászló

 

hiába terítek meg a balkonon s készítem ki a főzött

hagymás szalonnát csak a madarak csipegetik \ letörök pár

jégcsapot és kifésülöm hajamból a maradék reményt

 

elégetem kopott gönceimet ami marad bepakolom

(:) azokat a pólóimat amelyekben aludtál \ az Attilától

örökölt piros dzsekit ő már nem csüng higgadtan sodort

kötéllel a nyakán és az anyám hagyta súlyos Bibliát

 

haza vagy hova (?) gyötörten át a tengerek felett

 

Skócia, Livingston, 2014. február 10.