sírodat rázom
kései válasz Utassy József: A tűz márciusa című versére
szemfedőlapod az Úr ha lerántja
tekints le Petőfi felboncolt hazádra
mit neked – írtad – zord Kárpátok bérce
(visszacseng Trianon lidérces szikéje)
mit neked cenzúra – kék szalag sem kell –
melleden tüdővész égette rendjel
a jognak nincs asztala – nincs ami gátol –
vért köhögsz fuldokolsz mégis a mától
nincs bőség (kosár sincs: ellopták régen
és ne hidd hogy arcukat égeti szégyen)
sírodat – Petőfi – hiába rázom
sírod sincs s eszméd is elvetélt álom
ha megkérdeznék
nekem egészen unalmas gyermekkorom volt
apám nem ivott
nem csalta nem verte anyámat
(engem is csak egyszer)
az iskolából nem lógtam
nem gyújtottam fel az osztálytársam haját
nem csaptak ki
nem lófráltam a téren az aluljáróban
nem loptam a közértben
nem drogoztam
nem keveredtem rossz társaságba
nem zsebeltek ki
nem késeltek meg
egyáltalán nem történt velem
semmi különleges
mégis – ha megkérdeznék – azt mondanám:
legszívesebben gyermek lennék újra
forgalmi dugó
a kocsisor kínos lassúsággal
araszol lámpától lámpáig:
morajló bosszúság: türelmetlen
arcok köpik szembe a nyáresti derűt
beletörődő egykedvűséggel fityegnek
a kikapcsolt biztonsági övek
olykor tolakodó erőszak tépi az idegeket
„hová sietsz te marha” –
fröcsköl az ébredő düh
sziréna vijjog
állóképpé merevedik az utca
kihagyó motorhang
érj haza hamar
siess szerelmes ölbe
de lelked ólomba zárva
már semmi sem oltalmaz
hátat fordít a felparázsló esti fény
a járda-teraszon összebilincselt kávéházi
asztalok nyúlnak át az álmok felett
küzdesz a gyarapodó légszennyeződési értékkel
vírusként terjed benned a zaj
lángra lobban a részvét nélküli alkonyat
és késébe beletörik a szív