Vass Tibor

Holtpont

Nem merem nagyon mustrálni ezt a nőnyakat,

szendereg ez a nőnyak a szemben lévő ülésen,

néha meg-megbillen rajta a nőfej,

ahogy csak az ülve alvók nőfeje tud megbillenni,

egy másodperc töredékére föleszmél az ülve alvó ilyenkor,

a nőfej visszaáll félig-meddig függőlegesbe,

hogy aztán lassan, borzasztóan lassan újból hajolni induljon,

addig a nőpontig, nevezzük holtnak a nőpontot,

ahonnan tovább már nem tudnak széttartani a nőcsontok,

ahonnan tovább már nem tudnak nyújtani a nőizmok,

a holtnőpontnál jelez a nőnyak, hogy nem bír tartani,

ideje a nőfejnek visszaállni hirtelen,

hanyatt-homlok

függőlegesbe, hogy kezdődjön újra elölről

a borzasztóan lassú hajolni indulás.

Nem tudni biztosan, a borzasztóan lassú hajlás melyik fázisából

eszmél fel majd úgy ez a nőnyak,

hogy kellemetlen legyen az érzés, ha találkozik a tekintetünk,

hisz ha föleszmél,

akkor mindennek vége,

oda a hajolni indulás, a visszaállás hirtelen,

kiderül, hogy mégiscsak mohón mustrálom a nőnyakat,

mert nem tudom úgy elkapni a tekintetem,

hogy a szemben ülő nőszemély a szemkontaktust követően

ne nyúljon félig-meddig hirtelen a nőnyakához,

ne kezdje izgatottan simogatni azt a nőpontot,

ne nevezzük holtnak,

amiről úgy érzi, hogy folyton és mohón mustráltam, míg szendergett.

Egyetlen nőpontot merek

viszonylag bátrabban mustrálni a nőnyakon,

egy nőpont viszonylag bátor, mohó mustrálásáról van szó,

ezen a nőponton, holtbiztos, hogy azon, amit mustráltam,

néhány négyzetcentiméternyi felületről van szó,

a vörhenyes nőhajtő

ibolyaszín nőtarkóbőrrel érintkezik,

a nőhaj tövén a nőtarkóbőr

néhány négyzetcentiméteren ibolyásra színeződött.

Ahogy a holtnőpont felé hajlik borzasztóan lassan a nőnyak,

a nőpontot a vonatablakon beszűrődő fénynek köszönhetően

viszonylag egyre mohóbban merem mustrálni,

naplemente van,

ez a naplemente-vanság pont olyan megismételhetetelen percnek tűnik,

mint az összes többi,

félig-meddig tehát semmivel se különb,

legfeljebb annyiban, hogy egy coulomb töltésre,

mozdony- és vonat- és egyéb vezetőkre gondolok benne,

– adott vezető feszültsége egyenesen arányos a rávitt töltéssel –,

vezetőkre, akik dűlőre visznek,

de tegyünk pontot a végére, a nővonzás és nőtaszítás törvényeiben

nem a perc hosszabb, hanem a mohó mustrál-

hatás,

a holtpont felé közeledő nőnyak egyre szebb árnyalatokat mutat,

a legszebbet éppen a holtponton.

Elnézek, félig-meddig időben,

mert míg azon gondolkodom, milyen lehet az a festék,

ami a nőhajtövet vörhenyesre festi, a nőtarkóbőrt pedig ibolyásra,

a nőszemély a holtpontból föleszmél, matatni kezd a táskájában,

mohón mustrálom, sült virslit vesz elő,

töppedtet, mélyen ráncosat, nem is az a lényeg,

hanem hogy a szalvéta ibolyás ehhez a vörhenyes,

töppedt, mélyen ráncos sült virslihez,

ibolyásból eszi a vörhenyest.

Mustrálom viszonylag bátran a matatást,

mohón mustrálom a falást, a falás színeit mustrálom,

a nőszemély zavartan megkínál,

azt gondolja, azt mustrálom, ahogy és amit,

hiába mondanám, hogy engem szinte csak az amiből,

zavartan visszautasítom, á, nagyon kedves, köszönöm,

de nem kedvelem a sült virslit,

tudja, csak a színeket nézem,

félig-meddig azokat, melyeket a személye az út során elém produkált,

hallgatok a vörhenyes hajtő és az ibolyás tarkóbőr találkozásáról,

jól hallhatóan a szalvéta ibolyájáról süketelek csupán,

hogy mennyire tetszik,

jól megy a virsli töppedt vörhenyéhez.

Aztán becsukom a szemem,

érzem, hogy a nőszemély mindenem mustrálja,

viszonylag bátran, de nem nyitom ki a szemem,

ne jöjjünk egy kis semmiség miatt,

jelentéktelen szemben ülés

során

színleg sem

zavarba.

(A töltések a várost eltakarják,

a töltések közt megyünk,

azazhogy a tövükben, hónuk aljában,

nem látni a töltésektől a várost, benne a vezetőket.

Különben mindegy, hogy a nő mi

mindenem mustrálja, mi-

közben szemem ki nem nyitom, szükség nincs vanjára, voltjára.

Lesz, ami lesz: föleszmélek. A nőnyak sehol, borzasztó lassan

lelépett biztos. A szalvétát kiguberálom a szemetesből,

legyen a perc hosszabb, megismé-

telhetetlen.)

VISSZA