Tornai József

 

             Elveszett, meghalt szerelmeim

 

Elveszett, meghalt szerelmeim sebek,

miket egy isten se gyógyíthatna meg

ha volna. De nincs. Jobb is így nekem:

állni a rojtosan csapzó örvény előtt,

téli bundában vagy műtő-meztelen

egyedül hurcolva a jövőt:

rossz holnapot, még rosszabb holnaputánt

a hitszegő Zeusz-, Jupiter-, Jézus-mosolyon át.

 

 

 

             Asszonyaid a vessződre kötik

 

Az emberek szerették egymást és gyűlölték,

vagy fél-állatnak nézték legalább.

Kibelezték az erősebbek a gyöngét,

zsarnokokban imádva messiást.

 

Addig temették a „teremtmények”

a másikat, amíg az etikai homok

nem bizonyította be a „Teremtőnek”:

el tud nyelni minden erkölcsi nyomot.

 

A halott sík, szikláig tarolt hegyhát

s haltalan tenger most fölsüvít.

Színtelen, illattalan lét csokrát

asszonyaid a vessződre kötik!

 

 

 

 

Szexuál

 

Minden nő kétlaki,

két ősi részből áll:

egyik fizikai,

a másik szexuál.

 

A szexuál nem fogható,

a fizikai: yes.

De nem minden Kató

melle olyan feszes,

 

hogy meginduljon a

bimbóján tenyered,

lejjebb pár ujjnyira,

ha megnövekedett

 

eléggé nagyra forró

ömlésű hímfi-vágyad,

mely, tarka papírforgó,

pörög még benned másnap.

 

De mondom: kétfelé

válik el minden asszony:

mint álom, kancavér,

mint lény, halcsont a parton.

 

Persze, hogy lásd, öreg

kell hogy legyen a csípőd

s már észre sem veszed

a sűrű vagy a híg nőt,

 

csupán a szexuális

múltad, tűnt férfikor

ugrik még, úgyhogy kár is

a szakértő vigyor

 

  arcodon, mikor nőket

  látsz filmen kéjbe dűlni:

  a szerelem erősebb,

  mint véred hegedűi!

 

 

 

                      Teremtésfény

 

K. A. halálát idézve

 

Elárult test: bezárult éden,

   szerette volna még kinyitni.

És hogy játék legyen a szégyen,

   elkezdett furcsán nevetni.

 

De szép maradt. Illat és rózsa.

   Míg ott álltam a temetésén,

a haláléval együtt vakította

   virághatalmát a teremtésfény.

 

 

 

                     Őszi napraforgó

 

A szerelem démon-kór! int gúnyom,

azért terjed, hogy sebünk viruljon,

 

míg lekornyad nászunktól a bolygó:

magja-hullott, őszi napraforgó.

 

 

 

 

                  Nihilizmusban föltámadnom

 

Amit csinálok, mért csinálom?

Nihilizmus a kabátom.

 

Nihilizmus a jövőmből

iszogatott férfitörköly.

 

Nihilizmus az első asszony,

a második már nem vigaszom.

 

A második nő régen nincs már:

nem vár az őszi dűlőútnál.

 

Jó lesz a sárga homokparton

nihilizmusban föltámadnom.

 

S még jobb, ha időm se mozdul

a hurrázó hegyeken túl.

 

 

 

                    Egy kis német–magyar dal

 

Ein Maharadscha in Palermo

hat ein Scheise in Flanello,

ó daliió, ó daliió!

 

Aber nekem nincs semennyi

pénzem Palermóba menni,

ó daliió, ó daliió!

 

Így hát sitze ich Budában

palermótlan, flanelátlan,

ó daliió, ó daliió!

vissza