Elveszett, meghalt szerelmeim
Elveszett, meghalt szerelmeim sebek,
miket egy isten se gyógyíthatna meg
ha volna. De nincs. Jobb is így nekem:
állni a rojtosan csapzó örvény előtt,
téli bundában vagy műtő-meztelen
egyedül hurcolva a jövőt:
rossz holnapot, még rosszabb holnaputánt
a hitszegő Zeusz-, Jupiter-, Jézus-mosolyon át.
Asszonyaid a vessződre kötik
Az emberek szerették egymást és gyűlölték,
vagy fél-állatnak nézték legalább.
Kibelezték az erősebbek a gyöngét,
zsarnokokban imádva messiást.
Addig temették a „teremtmények”
a másikat, amíg az etikai homok
nem bizonyította be a „Teremtőnek”:
el tud nyelni minden erkölcsi nyomot.
A halott sík, szikláig tarolt hegyhát
s haltalan tenger most fölsüvít.
Színtelen, illattalan lét csokrát
asszonyaid a vessződre kötik!
Szexuál
Minden nő kétlaki,
két ősi részből áll:
egyik fizikai,
a másik szexuál.
A szexuál nem fogható,
a fizikai: yes.
De nem minden Kató
melle olyan feszes,
hogy meginduljon a
bimbóján tenyered,
lejjebb pár ujjnyira,
ha megnövekedett
eléggé nagyra forró
ömlésű hímfi-vágyad,
mely, tarka papírforgó,
pörög még benned másnap.
De mondom: kétfelé
válik el minden asszony:
mint álom, kancavér,
mint lény, halcsont a parton.
Persze, hogy lásd, öreg
kell hogy legyen a csípőd
s már észre sem veszed
a sűrű vagy a híg nőt,
csupán a szexuális
múltad, tűnt férfikor
ugrik még, úgyhogy kár is
a szakértő vigyor
arcodon, mikor nőket
látsz filmen kéjbe dűlni:
a szerelem erősebb,
mint véred hegedűi!
Teremtésfény
K. A. halálát idézve
Elárult test: bezárult éden,
szerette volna még kinyitni.
És hogy játék legyen a szégyen,
elkezdett furcsán nevetni.
De szép maradt. Illat és rózsa.
Míg ott álltam a temetésén,
a haláléval együtt vakította
virághatalmát a teremtésfény.
Őszi napraforgó
A szerelem démon-kór! int gúnyom,
azért terjed, hogy sebünk viruljon,
míg lekornyad nászunktól a bolygó:
magja-hullott, őszi napraforgó.
Nihilizmusban föltámadnom
Amit csinálok, mért csinálom?
Nihilizmus a kabátom.
Nihilizmus a jövőmből
iszogatott férfitörköly.
Nihilizmus az első asszony,
a második már nem vigaszom.
A második nő régen nincs már:
nem vár az őszi dűlőútnál.
Jó lesz a sárga homokparton
nihilizmusban föltámadnom.
S még jobb, ha időm se mozdul
a hurrázó hegyeken túl.
Egy kis német–magyar dal
Ein Maharadscha in Palermo
hat ein Scheise in Flanello,
ó daliió, ó daliió!
Aber nekem nincs semennyi
pénzem Palermóba menni,
ó daliió, ó daliió!
Így hát sitze ich Budában
palermótlan, flanelátlan,
ó daliió, ó daliió!