Szép Tibor

 

Varsó

 

Pad a Szász-kert szökőkútja mellett,

enyhe szél, arcunkba hull a permet,

kerengnek férfiak és asszonyok,

az alkonyatban véreznek az ablakok,

csillog e fáradt, nagyszerű város,

hatalmas az ég, megnyugvást hoz.

 

A sínek között elhagyott temető,

árnyékból szobrok, fogoly és felkelő,

a nap lehull a toronyházak mögött,

a csatornákban halott hírnökök,

látjuk, amit a múlt itt felejtett,

romokon állunk, várjuk az estet.