Szép Tibor
Varsó
Pad a Szász-kert szökőkútja mellett,
enyhe szél, arcunkba hull a permet,
kerengnek férfiak és asszonyok,
az alkonyatban véreznek az ablakok,
csillog e fáradt, nagyszerű város,
hatalmas az ég, megnyugvást hoz.
A sínek között elhagyott temető,
árnyékból szobrok, fogoly és felkelő,
a nap lehull a toronyházak mögött,
a csatornákban halott hírnökök,
látjuk, amit a múlt itt felejtett,
romokon állunk, várjuk az estet.