Székely Magda
Irány
A fegyelem jegyében éltem
mindvégig mint a katonák
ha ritkán félrevitt a kényszer
azonnal indultam tovább
amerre visszafoghatatlan
késztetés hajtott egy irányba
nem lassíthattam oly heves
bizalom töltött el iránta
Kiszolgált obsitos vagyok
és nem kapok több erőre
összevissza téblábolok
mert nem vezet már út előre
Sárga piros
Néhány bokor váratlanul
most öltözött tintapirosba
amikor már az őszi fáknak
lehullóban sárga lobonca
A vadszőlővel futtatott
falon a bíbor fonadék
csak apránként engedi el
egy-egy kifáradt levelét
A szerkezet
Előbb a vízszintes vetül ki,
aztán a függőlegesek,
már átlók is keresztezik
a készülő szerkezetet,
Majd kiütköznek a csomók,
összegabalyodnak a szálak,
küszködni inaszakadtáig,
cserélni silányra silányat
De ha a feszültség elernyed,
a percnyi haladék alatt
belép egy addig ismeretlen
mindent megoldó mozzanat
Az őszről
Értelmen túli a jelenség
ahogy a fénylő levelek
a laza őszi séta közben
megtorpantani képesek
Mi testesül meg bennük akkor
a lombokat mi hatja át
hogy roppanásra késztetik
földi létem talapzatát